A keresztszentelés, keresztmegáldás szertartása

«Rituale Romanum» (Roman Ritual) 1626. Az új kereszt megáldása.

A keresztszentelés (lat. Benedictio nouae Crucis – orosz „Благословение нового Креста») – a Kereszt megáldásának, megszentelésének szertartása.

A szertartás története

A kézzel alkotott tárgyak megszentelése már az ószövetségi időkben is ismert volt, így szentelték meg a találkozás sátrát (Kiv. 40, 34) és Salamon templomát (2Krón. 7, 1). Az ikonok üldözésével ellentétben a keresztábrázolásokat nem tiltották a keresztény történelem során, ugyanakkor az óegyház nem ismerte a Keresztszentelés szertartását. A keresztszentelés szertartása megjelenésének ideje nem ismert. Maga a szertartás a római katolicizmusban keletkezett az 1054-es egyházszakadás után. A szertartás az orthodox istentiszteleti könyvekben elsőként Mogila Péter Trébnyikjében jelenik meg (1646). Ez a szertartás a latin, katolikus „Rituale Romanum” 1614-es kiadásában található szertartás átdolgozott fordítása. Oroszországban a szertartás az órítusú szakadás korszaka után kezdett elterjedni.

A keresztszentelés a görög hagyományú orthodox egyházakban és az órítusú orosz egyházban nem ismert. A mai orosz kiadású szertartáskönyvek „a nyakban hordandó kereszt megáldása” néven közlik. Ezt a szertartást használják a mellkeresztek, utcai hódolati keresztek, oltárkeresztek és kupolakeresztek megáldására.

A keresztszentelés szertartásának létjogosultságát több orthodox teológus is kétségbe vonja. Fő érvük, hogy a szertartást az egyházszakadás előtti Egyház nem ismerte. Meggyőző teológiai érv az is, hogy a kereszt önmagát szenteli meg*. Ezt az érvet fogalmazták meg a VII. Egyetemes Zsinat atyái is:

„Sok ilyen tárgy felett, amiket szentnek ismerünk el, nem olvasunk szent imákat; mert azok saját nevük folytán teljesek a szentséggel és a kegyelemmel… Ily módon magát az éltető Kereszt ábrázolását is, bár nem mondunk külön imádságot a megszentelésére, tiszteletre méltónak tartjuk és elégségesnek számít számunkra, hogy a megszentelés eszközéül szolgáljon…”

*Ugyanezen okokból pár évtizeddel ezelőttig még orosz egyházi közegben sem volt szokás megáldani, megszentelni az Evangéliumos könyvet, mert azt az egyházi hagyomány szerint Isten benne foglalt igéi szentelik meg. Ma azonban, nyilván a mélyebb hitbuzgóság felmutatásának szándékával, egyre több helyen megáldják az Evangéliumot is.

Advertisements