Nyikita A. Sztruve az emigráció örökségéről és a sztálinizmusról

Megjelent az Orosz Keresztény Diákmozgalom Hírmondójának új száma.

Az új szám általában szerkesztőségi cikkel kezdődik – ez az utolsó bevezető cikk, amit Nyikita Alekszejevics Sztruve írt.

Bevezető cikkében Nyikita Alekszejevics arról gondolkodik, ami nagyon fontos volt a számára: az orosz emigráció örökségéről és a hivatalos Moszkva iránta való viszonyáról. „…az elmúlt években sok tekintetben meghatározóvá vált a szövetség a posztszovjet, még messze nem demokratikus állam és az Orthodox Egyház jelenlegi vezetése között”.

“Moszkva nem elégedett meg azzal, hogy néhány évvel ezelőtt sikerült elvennie az orosz emigrációtól és annak leszármazottaitól a nizzai székesegyházat: idén januárban lehetségesnek tartotta, hogy rátegye a kezét a Caucade nizzai orosz temetőre is, valamint a másik nizzai templomra is… Ráadásul képviselőjén – Nyesztor korszuni érseken keresztül – Moszkva kijelentette, hogy ezzel nem fejeződött be a hadjárat, és igényt tart Érsekségünk örökségére, a párizsi Névai Szent Sándor székesegyházra is (valamint a biarritzi egyházközségre is).”

„Sajnos az orosz emigráció nagy műve a hivatalos Moszkvai Egyház számára nem létezik. Nem ezért talán, mert az orosz emigráció következetesen tagadta az ateista kommunizust és annak rettenetes vezérét – legalább 30 millió ember gyilkosát (Szolzsenyicin szerint 60 millióét), ami Sztálin előtt példa nélküli a világtörténelemben”.

„Hogyan lehet ha nem is jó, de elfogadó szóval megemlékezni, ami ma Oroszországban az egyház egyes tagjai által is előfordul, megemlékezni az orosz emberek millióinak gyilkosáról? Hiszen teljesen nyilvánvaló, hogy Sztálin nem csak kivéreztette Oroszországot, de hosszú időre, sőt talán örökre, alávetette a lelkét is”.

Forrás

Reklámok