Az Egyház egysége nem függhet a résztvevő delegációk számától”

 – beszélgetés Ioannisz Chryssagvis archidiakónussal.

Június 26-án Krétán befejeződött az Összorthodox Zsinat, melynek előkészítése több mint 50 éve tartott. Az orosz – világi és egyházi – sajtóban a zsinatról szkeptikus, sőt kritikus hangvétellel írtak. Ez azzal áll kapcsolatban, hogy két héttel a zsinat kezdete előtt Kirill patriarcha úgy döntött, hogy nem vesz részt rajta. Még három másik egyház is lemondta a krétai részvételt – az antiokhiai, a grúz és a bolgár egyházak. A többi 10 egyház azonban megtartotta a „Szent és Nagy Zsinatnak” nevezett zsinatot.

Joannis Chryssavgis archidiakónus, I. Bartholomeosz patriarcha teológiai tanácsadója vezette a zsinat sajtószolgálatát. Szergej Csapnyinnak adott interjújában a zsinaton részt vett egyházak álláspontját képviseli. Ez az Egyetemes Patriarchátus hivatalos képviselőjének első nyilatkozata az orosz sajtóban azután, hogy a Moszkvai Patriarchátus visszautasította a zsinaton való részvételét.

detailed_picture[1].jpg

Joannisz atya, az orthodox között, többek között Oroszországban is, nagy várakozások voltak azzal kapcsolatban, hogy az Összorthodox Zsinat tanúságot tesz az Orthodox Egyház egységéről, de ez nem következett be. Négy helyi egyház nem küldte el a delegációit, és ez sokaknak csalódást okozott. Ön hogyan értékeli a kialakult helyzetet? Mi az Egyetemes Patriarchátus álláspontja azon egyházakkal kapcsolatban, melyek visszautasították a zsinaton való részvételt?

A Szent és Nagy Zsinat tagjai mélyen sajnálják, hogy néhány testvéri egyház, beleértve az Orosz Orthodox Egyházat is, visszautasították a részvételt. A zsinatot lehetetlen volt elhalasztani – ez megsértette volna azt a megállapodást, amit 2016. januárjában értek el Svájcban. Az elöljárók közül, beleértve az egyetemes patriarchát is, senki nem voltjogosult, hogy a Szent és Nagy Zsinat megtartásával kapcsolatban kialakult konszenzus ellen cselekedjen. A zsinatot egy későbbi dátumra elhalasztani (amit többek között a Moszkvai Patriarchátus javasolt – szerk. megj.) csak konszenzussal lehetett volna.

Ugyanakkor nem gondolom azt, hogy az egység mint olyan függ a résztvevők számától vagy függővé tehető bárkik nemzeti érdekeitől. A helyi orthodox egyházak fokozatosan tudatosítják, hogy létezik valami nagyobb, mint az, ami nemzeti határaikon belül található. Ez a „nagyobb” abban az egységben tárul fel, aminek részeseivé válunk a Szent Eucharisztia végzése során. Ugyanez értendő a mostani zsinat Nagy, vagyis általános, nemzetek feletti megnevezésében is.

Az Ön véleménye szerint hogyan működhet a konszenzus elve, ha nincs jelen négy egyház? Mennyire lesznek törvényesek és kötelezőek a zsinat döntései?

A zsinat nem mondott le a konszenzus elvéről. Gyakorlatilag minden dokumentumot a jelen lévő delegációk konszenzusával fogadtak el. Egyetlen egyházi zsinatnak sincs szüksége azok konszenzusára, akik hiányoznak. Az Efezusi Zsinaton sokáig nem volt jelen János antiokhiai patriarcha. Az 1872-es zsinaton nem voltak jelen a Bolgár és az Orosz Egyház képviselői. Ennek ellenére egyes egyházak hiánya nem fosztja meg e zsinatok határozatait azok törvényes erejétől.

A Szent és Nagy Zsinat döntései annak erejéből törvényesek, hogy az azokat aláíró főpapok összorthodox szinten képviselik az Egyház hitét. De megismétlem még egyszer: a zsinatiság – nem mennyiségi, hanem mindenek előtt minőségi fogalom. A zsinati döntések recepciója már megkezdődött, és kétség kívül, elhúzódik az elkövetkező évekre. Görögül a zsinatot „Szinódus”-nak nevezzük, ami szó szerint „közös utat” jelent, és ez feltételezi az egységhez vezető hosszú utat. Az egység – cél, nem pedig kiindulópont. E cél elérésének módja pedig a zsinat, vagyis az együttlét és a nyílt dialógusban való részvétel.

Hallani, hogy a zsinat alapvetően egyházi-adminisztrációs problémákkal foglalkozik és dokumentumainak nincs köze az orthodox keresztények többségének életéhez. Ön egyetért ezzel a véleménnyel?

A zsinati atyák (hagyományosan így nevezik a zsinat résztvevőit – szerk. megj.) vitáik során sokszor érintettek lelkipásztori és hétköznapi problémákat. Az „Orthodox Egyház missziója a mai világban” c. dokuemntum és a Zsinat Nyilatkozata lesznek a legjelentősebbek a hívők többsége számára. A „házasságról” szóló dokumentum egyházjogi kérdésekkel fogalkozik, de kétség kívül, fontos sok orthodox számára, különösen azok számára, akiket érintettek a nem orthodoxokkal kötött házasság problematikájában.

De engedje meg, hogy még egyszer megjegyezzem, hogy mielőtt saját nyájuk, saját országaik és a világ problémái felé fordulnának, az orthodox főpapok arra hivatottak, hogy először egymás között alakítsanak ki dialógust. Ha nem képesek az egymással folytatott nyílt és becsületes beszélgetésre, akkor milyen bizalmat várnak el tőlünk, a nyájuktól? Tehát a Szent és Nagy Zsinatnak nagyon fontos szerepe van abban, hogy az Orthodox Egyház egyetemes tanúságtétele egységes és bizalomra méltó legyen.

file[1].jpg

Mi lesz a zsinat után? Ön hogyan látja az összorthodox együttműködés jövőjét? Milyen gyakran ülésezhetnének ilyen zsinatok? Mi a szerepe e folyamatban a helyi egyházak elöljárói szynaxisának?

A zsinat egy fontos folyamat kezdetét fektette le: a különféle helyi egyházakhoz tartozó püspökök találkoztak, együtt tettek meg egy bizonyos utat, bekapcsolódtak a dialógusba. Az a valóság, hogy megkezdvén a közös utat, meg kell tennünk az első lépést. Ez a zsinat – nem fontos, hogy mennyire teljes, mennyire tökéletlen és, sőt, esetlen – ez a mi első, korábban elképzelhetetlen, lépésünk e szent út kezdetén.

Reméljük, hogy ez a zsinat hírmondója lesz az egyetemes szintű zsinatiság új korszakának. Az Egyház zsinati elve – a szeretet szilárd és változatlan köteléke. Az Orthodox Egyház számára rendkívül fontos, hogy ne csak elméletben, hanem a gyakorlatban is élje ezt a zsinatiságot. Azzal összhangban kell élnünk, amit hirdetünk.

A zsinaton Bartholomeosz patriarcha javasolta az entofiletizmus elítélését (vagyis az összegyházi érdekek feláldozását a nemzeti-politikai érdekekért – szerk. megj.), de nem mindenki értett egyet a javaslatával. Kommentálná az egyetemes patriarcha álláspontját? Ma az etnofiletizmus komoly problémát jelent az orthodox egyházak többsége számára. A görögök és az oroszok itt nem kivételek.

Az Egyetemes Patriarchátus mindig következetes volt az etnofiletizmus elítélésében, ami a nemzeti identitást a vallási identitás elé helyezi. Nem szabad elfelejteni, hogy a múltban ilyen vagy olyan formában, de minden orthodox egyház elítélte ezt a tévedést.

Az etnofiletizmus gyakran szolgál a még mindig elhúzódó nézeteltéréseink alapjául. Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy a saját országunk iránti szeretet, ha az nem kerül az Isten és a felebarát iránti szeretet fölé – ez egészséges hazafiasság, ami teljes mértékben összeegyeztethető az orthodox gondolkodásmóddal.

De az egészséges patriotizmust sem szabad az egyházi egység és ekkleziológia kárára irányuló korporatív érdekek és prioritások leplezésére kihasználni. Aggodalmam azzal kapcsolatos, hogy az ilyen jellegű zavarok egyre gyakrabban figyelhetők meg sok orthodox egyházban, különösen a diaszpórában. Igaza van, hogy ez nem csak görög vagy orosz probléma. Ugyanezt látom a bolgár, a grúz és a román egyházakban is.

Mit mondana a zsinat munkájáról? Milyen hangulatban zajlottak a megbeszélések?

Jó érzés elmondani, hogy minden zsinati felszólalás és vita nyílt, becsületes és tiszteletteljes jellegű volt. Úgy vélem, hogy ez a legfőbb eredmény, a Pünkösd valóságos csodája.

file[1]

Ezt azonnal észleltem, a zsinat első ülésén, a Szent Háromság ünnepén tartott Isteni Liturgia után, majd hétfőn, a program szerinti első ülésen. Hétfőn valami olyan kezdődött, ami számunkra szokatlan volt, pedig mégis ez a normális: az elöljárók és a főpapok beszélgetni kezdtek, kifejezték a véleményüket, néha meglehetősen emocionálisan, egyúttal azonban készséggel aziránt, hogy meghallják egymást és odafigyeljenek még az eltérő véleményre is.

Folyamatosan csodálkozó felkiáltásokat hallottam a delegációk részéről, hogy „nem is feltételeztem, hogy ilyen lehet a testvéri nigériai vagy kameruni egyházban”, vagy „meglepetéssel szereztem tudomást arról, hogy mi folyik Albániában vagy Lengyelországban”. Ezek a reakciók – mind és teljesen a Szent Lélek működésének gyümölcsei.

Ön szerint a Zsinat tekinthető Összorthodoxnak. Ha igen, miért?

Már mondtam, hogy a mostani Szent és Nagy Zsinat összorthodox jellege az összes autokefál orthodox egyház elöljárója által 2016. januárjában hozott döntésre alapul. Ha a zsinatot az egyetemes patriarcha egyoldalúan hívta volna össze, akkor egy vagy több egyház hiánya befolyásolta volna annak összorthodox jellegét.

Miért kell ilyen gyenge kifogással élni? Az összes egyház megállapodott, hogy találkoznak, megállapodtak az időpontban és a helyben, egyeztették a napirendet és szó szerint minden dokumentum minden oldalát, megvették a jegyeket, lefoglalták a szállásokat, benyújtották a delegációk névsorát [ezt a névsort többek között az Antiokhiai Patriarchátus is elküldte a zsinat szervezőbizottságának – ford. megj.], majd hirtelen történt valami. A probléma nem az, hogy a zsinat státusza összorthodox vagy sem, hanem az, hogy összeegyeztethető-e az, ahogyan az egyházak cselekednek, azzal, hogy miben állapodtak meg és mit írtak alá aláírásaikkal.

Az orosz nyelv továbbra is hivatalos nyelve a zsinatnak, annak ellenére, hogy az Orosz Egyház delegációja nincs jelen? Ha igen, ki foglalkozik a fordításokkal? Képesek garantálni a dokumentumok orosz fordításának minőségét?

Az orosz hivatalos nyelv marad, és biztos vagyok abban, hogy azok, akik e munkában részt vesznek, rendelkeznek a szükséges képesítéssel mint fordítók és teológusok.

Szergej Csapnyin

Colta.ru, 2016. június 27.

Reklámok