Bartholomeosz patriarcha húsvéti üzenete

+ Bartholomeosz, Isten kegyelméből
Konstantinápoly – Új Róma érseke
és egyetemes patriarcha

 az Egyház egész teljességének
kegyelem, béke és irgalom
a dicsőségesen feltámadt Krisztustól!

Bartholomaios_2011Az Úrban szeretett testvéreim és gyermekeim!

Az Egyetemes Patriarchátus szentszékéből teljes szívemből köszöntelek benneteket az örömteli köszöntéssel: „Krisztus Feltámadt!”. Krisztus Feltámadása a mi orthodox hitünk lényege. A Feltámadás nélkül hitünk „hiábavaló” (1Kor. 15, 14). Az Isten Ige Feltámadásával enyészhetetlenné tette és átistenítette a bűntől megsérült és elsötétült, Isten képmására teremtetett embert és újra megadta neki az Istenhez való hasonlatosságnak az engedetlenség miatt elveszített képességét.

De mit jelent a Húsvét ünnepe, a halál feletti győzelem az erőszak és a különösen a vallás és Isten nevében vívott háborúk világában?

Sok bölcs próbálta meg megoldani a halál problémáját az annak leküzdéséről alkotott különféle elméletek segítségével. Mi orthodox keresztények Krisztus halottaiból való feltámadását ünnepeljük és merészen hirdetjük a halál eltörlését. Tudjuk, hogy az élet Adományozója Isten Igéje, „Benne élet volt” (Jn. 1, 4). Az Egyházban rendelkezünk a halál Krisztus Feltámadásán keresztüli legyőzésének örömteli tapasztalatával. „Örömmel teltek el a mindenek, midőn vették a feltámadásnak hírét” (Oktoichosz, 3. hang, dicséreti sztichira). Ez a hit világossággal tölti el az egyházi élet minden megnyilvánulását, különösképpen összpontosulva az Isteni Eucharisztiában. Az a tény, hogy a keresztény világban legfőképpen az Orthodox Egyház őrizte meg az Isteni Eucharisztiát életének és lelkiségének központjaként, elválaszthatatlan kapcsolatban áll azzal, hogy a Feltámadás hitünk, hódolatunk és egyházi éthoszunk középpontja. Ezért a hálaadás szolgálata mindig ünnepélyes és örömteli, és mindenekelőtt a vasárnaphoz, az Úr Feltámadásának napjához kötődik.

A Feltámadás, mint újrateremtő erő, legmegdöbbentőbb kifejezése és magyarázata a mi Urunk Jézus Krisztus alvilágba történt leszállásának ikonja, melyet az itteni „Khóra” (Χώρᾳ) monostorban csodálhatunk meg. A dicsőség Ura „alászállott az alvilág tornácáig” (Nagyszombati kánon, 8. óda, 1. tropárion) és lerombolva annak kapuit, győztesként kel fel, feltámasztva magával Ádámot és Évát, vagyis az egész emberi nemet a kezdetektől a legutolsó napokig. „Most minden megtelt világossággal: az ég és a föld és az alvilág” (Húsvéti kánon, 3. óda, 1. tropárion). A teremtés a halál sötét országából Isten Országa le nem nyugovó világosságába fordul. A Feltámadás részesévé váló hívő arra hívatik, hogy „egészen a föld végső határáig” (ApCsel. 1, 8) hirdesse a Krisztusban való szabadság Örömhírét.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Feltámadás. Isztambul, a Khora-monostor temploma

Egyidőben élvén meg a kereszt és a feltámadás titkát, az Anyaszentegyház ma arra hív minket: „Fáklyával járuljunk” és „ünnepeljük Istennek üdvözítő Húsvétját” (Húsvéti kánon, 5. óda, 2. tropárion).

Mivel az Üdvözítő Feltámadásán keresztül lettünk egy nép, az emberiség egyetlen testben egyesült. A Kereszttel és a Feltámadással Krisztus végleg eltörölte a létező ellenségességet. Ily módon a mi Orthodox Egyházunk – az Egy, Szent, Egyetemes és Apostoli Egyház – a kölcsönös általános szeretet Egyháza, a mindenki – barát és ellenség – iránti szeretet Egyháza. Mind egyek vagyunk a szeretetben, a „szentek polgártársaiként” és „Istennek házanépeként” (vö. Ef. 2, 19) eltölt minket az új élet, az igazi élet.

Sajnos napjainkban folytatódik a terrorizmus, a háborúk és általában az emberi élet kioltása. Az áldozatok sírása és agóniája a modern technológiáknak köszönhetően különleges gyorsasággal terjed mindenfelé, eltölti a légkört és megszakítja szívünket. Ezért az emberiség politikai, szellemi és egyházi vezetői viselik a szeretet felelősségét és kötelességét, hogy megtegyenek minden lehetségest az ilyen destabilizáló körülmények elhárítása érdekében.

Napjaink „abszurd világában” mi, orthodox keresztények, arra vagyunk hivatottak, hogy elhozzuk a szeretet, egyedül a minden embertársunk iránti szeretet jó tanúságtételét és áldozatát. A Húsvét az orthodox hívők számára: nem a világban lévő gonoszság kegyetlen valóságából való átmeneti kiszakadás, hanem megingathatatlan meggyőződés, hogy a halált halálával eltipró és halottaiból feltámadt Krisztus velünk marad „a világ végezetéig” (Mt. 28, 20).

Gyermekeim és testvéreim, a Szentséges Apostoli és Patriarchai Egyetemes Szentszék, az Orthodoxia Szent Központja ezzel a húsvéti üzenettel fordul ebben az évben is minden emberhez, testvéreinkhez: feltámadt Krisztus és eltörölte a pokol hatalmát, az erős hatalmát a gyenge felett, és csak az „élet” él, a szeretet melegsége, az irgalom tengere és a Feltámadt Krisztus egész világegyetemet egyik végétől a másikig átfogó kimeríthetetlen kegyelme. Nekünk, embereknek, elég annyit megértenünk, hogy „Jézus Krisztus az igazi világosság”, és „Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága” (vö. Jn. 1, 3-4). E szavakkal fordulunk világunk minden politikai és szellemi vezetőjéhez.

Tehát, jertek és vegyétek a fényt a Fáklya (Phanar) le nem nyugovó fényéből, amely Krisztus világosságához hasonlóan, mint a szeretet világossága, mindenkinek világít, és „nincs benne sötétség” (vö. 1Jn. 1, 5)! Figyeljünk, testvéreim és gyermekeim, az öröm és a szeretet ezen Örömhírére, és szeretetünkkel és áldozatkészségünkkel enyhítsük, mi orthodoxok, a mai emberiség fájdalmát.

Dicsőség az élet Adományozójának, aki személyesen mutatta meg a világnak és minden embernek a világosságot, a szeretetet és a békét! Dicsőség Jézus Krisztusnak, a dicsőség Királyának, a halál Legyőzőjének és az Élet Szerzőjének!

Phanar, 2016 Szent Húsvétja.

A Feltámadt Krisztushoz értetek forrón imádkozó
konstantinápolyi + Bartholomeosz

Forrás. Ford. KM.

Advertisements