Az „Orosz Világ” – vallási köntösbe bújtatott politikai lózungok gyűjteménye.

Beszélgetés Cirill Hovorun archimandritával / Kijevszkaja Rusz

Cirill Hovorun archimandritaAmi a leginkább foglalkoztatja az egyházi struktúrákat: az önmegtartás

Ön hogy értékeli azt a helyzetet, amibe a Moszkvai Patriarchátus Ukrán Orthodox Egyháza került az Ukrajna és Oroszország közötti háború kirobbanása óta?

Az Egyház komoly krízisben van. Formálisan nem vesz részt a politikában, ténylegesen azonban aktívan részt vesz a politikai folyamatokban, bár ezt nem ismeri be. Ha nem tettekkel, akkor hallgatással. Figyelme nem a konfliktus áldozataivá vált emberek fájdalmára fókuszál. Ami a leginkább foglalkoztatja az egyházi struktúrákat: az az adminisztratív struktúrák status quo-jának fenntartása. A korporatív érdekek védelme került előtérbe. Ez nagy probléma.

Létezik-e ideológiai szakadás a Moszkvai Patriarchátus Ukrán Orthodox Egyháza hívei és egyházi vezetése között?

A kelet ukrajnai konfliktust gyakran ábrázolják az orthodoxok és a katolikusok vagy görög-katolikusok közötti konfliktusként, vagy az orosz anyanyelvűek és az ukrán anyanyelvűek konfliktusaként. De a konfliktus mindkét oldalán találunk olyan embereket, akik orosz nyelven beszélnek, és többségük, ha hívő, a Moszkvai Patriarchátus Orthodox Egyházának templomait látogatja. Az egyetlen, ami megosztja őket: az „Orosz Világ” ideológiája. Ez az eszme vált a megütközés kövévé, mely megosztotta az egy egyházat. Az emberek járhatnak egy templomba, áldozhatnak egy kehelyből, eközben pedig a tűzvonal eltérő oldalain állnak.

Ami az Ukrán Orthodox Egyházat illeti, abban ijesztően zajlik a világiak, a papság és a püspökök közötti eltávolodás. Az ukrán egyházi társadalom mindezen rétegének saját, egymástól radikálisan különböző érdekszférái alakultak ki. A világiak részt vesznek a háborúban, szenvednek tőle, menekültekké válnak, aggódnak a népükért. A papságból sokan együtt éreznek a világiakkal, próbálják óvni az embereket, akik elhagyják az egyházat. A püspökök esetében, nézetem szerint, az a törekvés dominál, hogy megőrizzék az adminisztratív status quot. Ez igazi katasztrófa annak tükrében, hogy más ukrán egyházakban nem éltek meg ilyen rétegződést.

Lehetséges az autokefália? Kell az nekünk?

Az autokefália az egyház ősi intézménye. A középkorban markánsan kifejezett politikai jelleget öltött és leginkább a birodalmak megerősítésének és legalizálásának eszközévé vált. A XIX. és XX. században az autokefália továbbra is politikai intézmény maradt, de most már ellentétes célokból, mégpedig: az Osztrák-Magyar, az Ottomán és az Orosz Birodalmak kis népei emancipációjának eszközei. Ha az „Orosz Világra” mint a neoimperializmus bizonyos formájára tekintünk, és én úgy gondolom, hogy éppen erről van szó, akkor Ukrajna számára az autokefalitás: a dekolonizáció és a deimperializáció eszköze.

Egyes főpapjaink azt mondják, hogy ha egyházunk autokefál lesz, akkor elszakad az egyház kegyelmi teljességétől. Ez ostobaság, eretnekség, annak tagadása, hogy létezik az egyház. Egyébként nem helyénvaló és naiv dolog a túlzott entuziazmus. Az autokefalitás nem oldja meg automatikusan az ukrán egyház problémáit. Ez csupán forma, nem tartalom. De ha nem tekintünk rá csodagyógyszerként, akkor a pozitív változások reális eszköze lehet.

Más kérdés, hogy aligha lehetséges most egy egységes helyi egyház. Ugyanakkor bizonyosfajta pluralitás segített az egyházainknak a Majdan idején.

Mire gondol?

Jó, hogy egyik egyháznak sem volt monopóliuma az ukrán társadalomban. Az egyházak egyes részei Janukovicsot támogatták, a más részek a Majdanon lévő embereket. A Moszkvai Patriarchátus Ukrán Orthodox Egyháza sajnos szorosan együttműködött Janukovics rezsimjével, ezért súlyos reputációs veszteségeket szenvedett és még sokáig fizetnie kell ezért. De a múlttól való megszabadulás útja: a hibák nyilvános beismerése. De egyes papjain, világi hívőin keresztül még a Moszvkai Patriarchátus Ukrán Orthodox Egyháza is részben szimpatizált a Majdannal. Az ukrán civil társadalom nem tehet szemrehányást összességében az Orthodoxiának, mert az megosztott volt, többek között a hatalom iránti viszony tekintetében is. Ez a záloga annak, hogy a társadalomnak kevesebb oka legyen a szekularizációra.

De most be kellene gyógyítani azt a szakadást, amit sok mindenben kívülről kezdeményeztek. Hosszú ideig dolgoztam az egyházi adminisztrációs struktúrákban, Moszkvában is és Kijevben is, és arra a következtetésre jutottam, hogy a szakadást művi úton tartják fenn.

Moszkva szítja a szakadást?
Igen, de a valóságban sokan érdekeltek a szakadás fenntartásában nálunk is. A létrejött egyházak – a Moszkvai Patriarchátus Ukrán Orthodox Egyháza, a Kijevi Patriarcátus és az Ukrán Autonóm Orthodox Egyház – jelentős mértékben érdekeltek a mai helyzet fenntartásában. Készek mások kárára terjeszkedni egyházközségeikkel, egyházmegyéikkel, de nem készek komolyan semmit feláldozni az egyesülés érdekében. Ezen egyházak korporatív (testületi) érdekei csak segítik a szakadás elmélyülését.

Az „orosz világ” mint szekuláris vallás

Hogy értékeli Ön az „Orosz Világ” ideológiai és egyházi összetevőit?

Az „Orosz Világ” koncepciója – olyan ideológia, melynek genezise nagyon hasonlít az Első és Második Világháborúhoz elvezető „német világ” geneziséhez.

Az „Orosz Világ” ideológiája, mint bármilyen más ideológia, nem egyházi koncepció. De abban a pillanatban, hogy azt az egyház kezdi alakítani, az emberek metafizikai motivációt kapnak ahhoz, hogy például valamilyen magasabb rendű eszme nevében gyilkolják egymást. Az „Orosz Világ” esetében az egyház lép fel a projekt megalkotójaként, amivel árt mind a társadalomnak, mind önmagának.

Lényegében ez egy szekularizált vallás. Bizonyosfajta hiedelmek gyűjteménye, melyek formájuk szerint metafizikaiak, ugyanakkor a politikai szférára vonatkoznak. Amikor a politikai rezsim nem képes más módon legitimálni önmagát, akkor mindig a szekularizált valláshoz fordul.

Hogyan nyilvánul meg ez a betegség orosz talajon?

„Orthodoxia, autokrácia és népiség” – ez az Oroszországban legalább a XIX. századtól létező szekularizált vallás formulája. Ennek prófétája Dosztojevszkij volt. Emlékezzünk a „Démonokban” az „orosz Istenre”. Az „Orosz Világ” – vallási köntösbe bújtatott politikai lózungok gyűjteménye.

Oroszországban a hatalomnak problémái vannak a legitimitással. Emlékezzünk a 2011-es Állami Duma-választásokra, melyek a Bolotnaja-téri tüntetésekhez vezettek, a „bűnözők és tolvajok pártja” címkére, mely örökre a most hatalmon lévő párt jelzője maradt. A népben egyre erősödtek a kétségek a hatalom legitimitásával kapcsolatban. Ekkor azonban segítségére sietett az egyház az „Orosz Világ” koncepcióval és megtámogatta a megingott hatalmat. Úgyhogy embben az értelemben klasszikus szekularizált vallásról van szó, amely legitimálja a hatalmat, miközben a legitimáció más eszközei, többek között a választások, nem működnek.

Az „Orosz Világ” elsődleges eszméit a 70-es években fogalmazták meg. Abban az „Orosz Világ” mint bizonyosfajta intellektuális közösség jelent meg. A 90-es években a liberális irányultságú orosz politológusok átfogalmazták ezt az eszmét, rámutatva arra, hogy az orosz civilizáció intellektuális értékét alkotják azok az emberek – tudósok, számítástechnikusok, a kultúra emberei, akik Oroszország határain túlra költöztek. Fel akarták használni e közösség potenciálját Oroszország felemeléséhez. Alaptézisük az volt, hogy a periféria fontosabb, mint a központ. A 2000-es évek elején a centrifugális vektort felváltotta a centripetális vektor. Most már Oroszország, mint olyan, önmagát pozícionálja az „Orosz Világ” eszméi expanziójának alapjául a periféria felé, méghozzá agresszív formában. A demokratikus projekt neoimperiálissá vált. Ez pedig az egyház részvételével történt, amely retorikailag megalapozta az „Orosz Világ” doktrináját.

Mennyire fakadt őszinte hitből az Orosz Orthodox Egyház főpapjainak, többek között az Ön által jól ismert Kirill patriarchának részvétele az „Orosz Világ” projektben.

Tartózkodnék attól, hogy részletesen kommentáljam ezt a témát. Csupán annyit mondok, hogy az Orosz Világ projekt olyan projekt, amiben az őszinte személyes érdekeltség, az eszmébe vetett hit és jelentős utilitarista komponens fonódik össze.

A Majdan pozitív jelenség volt

Annak idején Ön cikket írt a „Majdan teológiájáról”. Ez megváltoztatta a viszonyát a Moszkvai Patriarchátus Ukrán Orthodox Egyházának vezetőségével?

Ez nem cikk volt, hanem egy Facebook bejegyzés, amit egy ismerős pap jelentetett meg cikk formájában. Még az egyébként nekem amúgy se nagyon tetsző címet sem én adtam. Ahogy korábban is, most is nagyon sokat utazok, aktív kapcsolatban állok főpapokkal, a papság képviselőivel, szerzetesekkel. És azt látom, hogy az „Orosz Világ” ideológiája megosztónak bizonyult nem csak Ukrajna, de az egész Orthodoxia számára.

Ön továbbra is a Moszkvai Patriarchátus Ukrán Orthodox Egyházának tagja. Ápol-e baráti kapcsolatokat moszkvai kollégáival?

Igen, én az Orosz Orthodox Egyház papja vagyok. Egyes baráti kapcsolatok megmaradtak, mások megszakadtak. De mindannyian szembesülünk ezzel a problémával. Mindannyian a barátság megőrzésének saját stratégiáit követjük. Néha azért, hogy megmaradjon egy viszony, jobb „megnyomni a szünet gombot”.

Ön professzor, előadásokat tart szerte a világon. Milyen mítoszokkal találkozik a mai Ukrajnáról?

Tudja, én mégiscsak egy specifikus, általában akadémiai közeggel vagyok kapcsolatban, ahol megszokták, hogy gondolkodnak és kritikusan elemeznek mindent, többek között az oroszországi propagandát is. A józanul gondolkodó emberekkel való kapcsolat boldogsága a világ egyetemein tartott minden előadásomat nagy öröm forrásává teszi. Ukrajna hatalmas támogatottsággal rendelkezik keresztény körökben is, az egyetemi közegben is és a társadalmi-politikai közszereplők között is, mind Nyugaton, mind Keleten, én az elmúlt években például sokat dolgozom Kínában is.

Hogyan sikerül összeegyeztetnie a teológust és filozófust, a professzort és a szerzetest?

Természetes módon. Az első keresztény évezred legnagyobb filozófusa és a szentek karába tartozó Hitvalló Szent Maximosz szavai szerint Isten minden dologba értelmet-logoszt helyezett el. Ezen értelmek feltárásával foglalkozik a filozófia, a tudomány, a művészet. Isten értelmet helyezett a természetbe, az emberbe és a társadalomba. Ezek tanulmányozása:  ez az egyházi szolgálat, a tudományos munkásság és a spirituális élet egyesítésének útja. Ezen isteni értelmek feltárásában és az emberek felé való közvetítésében érintik egymást a küldetések.

Mennyire összeegyeztethető a kereszténység és a politika? Nem profanizálja-e Krisztus képmását a politikában való kihasználása? Helyénvaló-e az egyház részvétele a társadalom politikai életében?

Úgy gondolom, hogy nem helyénvaló az egyház részvétele a politikai életben. Krisztus politikai célokra való felhasználása kétség kívül profanizálja a kereszténységet. Azonban ez nem ugyanaz, mint a társadalmi folyamatok keresztény alapon való értékelése. Úgy gondolom, hogy az a teológia, amely visszautasítja a külső világgal való kapcsolatot, önmaga profanizálódik, autista lesz, vagy ami még súlyosabb, szociopatává teszi az egyházat. Az absztrakt teológia éppen a profanizációhoz vezető út. A teológia csak a világgal és a társadalommal való kölcsönhatás révén nyeri el a teljességét és válik képessé arra, hogy másokkal megossza ezt a teljességet.

1991-ben Ön jelentkezett a Kijevi Egyetem Fizikai Karára. Másfél évvel később már a Kijevi Teológiai Szemináriumban tanult. Ez hogy történt?

A Szovjetunióban felnőttek közül sokan cserélték fel a pontos tudományokat a humán tudományokra vagy a teológiára. A hazai teológusok ebből a tudományos közegből érkeztek és többségük matematikai háttérrel rendelkezik. Ez az átmenet számomra is teljesen természetes volt. A tudományban, ahogy a teológiában is, az emberek keresnek valamit, valamit, ami meghaladja a felfogásuk, tapasztalatuk határait.

Helyes-e a mai tudományokat, különösen a pontos tudományokat és a hitet ellentétes pólusoknak tekinteni?

Már rég nem szokás szembeállítani a tudományt és a hitet. Sok hívő, sőt pap tudós is van. A papok közül is sokan érdeklődnek a tudomány iránt. A vallás és a tudomány összeegyeztethetetlensége: a XIX. században a pozitivizmus formájában született ideológiai klisé, ami később vallásos hiedelemmé vált a Szovjetunióban. A szovjet bukása után úgy vélem, hogy ez a klisé teljesen aktualitását vesztette.

Most is vannak olyan emberek, akik hisznek a tudomány és a vallás antagonizmusában. De a relativitáselmélet, a kvantummechanika és a Schrödinger-féle határozatlansági reláció óta eltűnt a tudomány abszolút tévedhetetlenségébe és empirikusságába vetett majdnem vallásos hit. A tudósoknak ugyanúgy szükségük van a vallásra, mint a vallásos embereknek a tudományos ismeretekre.

Forrás

Cirill Hovorun /Kirill (Szergej) Govorun archimandrita, egyháztörténész. 1994-1998 között a Kijevi Teológiai Akadémián tanult. Kandidátusi disszertációjának címe: “A kollivadészek mozgalma Görögországban a XVIII. században és hatása a Görögországi Egyház fejlődésére”. 1995-2000 között az Athéni Egyetem Teológiai Karán tanult. 2001-2007 között a Moszkvai Patriarchátus Külső Egyházi Kapcsolatok Osztályán dolgozott, valamint a Moszkvai Teológiai Akadémián tanított. 2001-2003 között doktori munkáját írta a Durham Egyetemen (University of Durham), melynek témája: “Teológiai viták a hetedik században Krisztus tevékenységeiről és akaratairól”. 2004-ben elnyerte a filozófia doktora címet. 2005-ben diakónussá szentelték. 2006-ban Kirill szmolenszki és kalinyingrádi metropolita pappá szentelte. 2007. szeptemberétől a Kijevi Teológiai Akadémia tanára. 2007. decemberében Őboldogsága Vlagyimir, Kijev és egész Ukrajna metropolitája Kirill néven szerzetessé nyírta. 2008. augusztusában kinevezik az Ukrán Orthodox Egyház Külső Egyházi Kapcsolatok Osztályának vezetőjévé. 2009-től az Orosz Orthodox Egyház Oktatási Bizottságának helyettes vezetője. 2011-től a Szent Kirill és Metód Összegyházi Aszpirantúra és Doktori Iskola prorektora. 2012. márciusában felmentik az Oktatási Bizottságban betöltött tésztségéből. Néhány évig a Yale Egyetemen dolgozott. Jelenleg a Stockholmi Teológiai Iskola vezető oktatója és a Columbia Egyetem tudományos munkatársa (USA).

Reklámok