Az 1946-os lembergi zsinatról

Lembergi (Lvovi) Zsinatnak az Ukrán Görög Katolikus Egyház papjainak és világi hívőinek 1946. március 8-10-én a lembergi Szent György székesegyházban tartott gyűlését nevezzük, mely kimondta az 1596-os breszti unió érvénytelenségét és az Ukrán Görög Katolikus Egyháznak az Orosz Orthodox Egyházzal való egyesülését.

A zsinaton nem vett részt egyetlen görögkatolikus püspök sem, és soha nem ismerte el a Katolikus Egyház.

A zsinat a szovjet NKVD kezdeményezésére jött létre, mely az ukrán görög katolicizmus, mint a szovjethatalommal ellenséges elem  teljes felszámolását tűzte ki célul. Formálisan a zsinatot a „Kezdeményező Bizottság” hívta össze, melynek három görög katolikus pap – Gavriil Kosztelnyik, Mihajlo Melnyik és Antonij Pelveckij – volt a tagja, akik úgymond a Galíciai Metropólia három egyházmegyéjét (a lembergi, a przemysli és a stanislawi egyházmegyéket) képviselték. A zsinat után felszámolt görög katolikus egyház vagyonát a szovjet állam „térítésmentes használatra” az Orosz Orthodox Egyháznak adta át.

Gavriil_Kostelnik

Gavriil Kosztelnyik atya (1886, Bácskeresztúr – 1948, Lemberg), az NKVD választásából a lembergi zsinat egyik fő kezdeményezője (1) 

Előzmények: A második világháború után a nyugat-ukrajnai területek elfoglalásával több millió görög katolikus hívő került a Szovjetunió fennhatósága alá, amely élesen ellenséges politikát folytatott a Vatikánnal szemben. Sztálin számára nem volt kívánatos, hogy az ország területén egy több mint 5 millió hívővel rendelkező, az országon kívüli területről irányított, a szovjet rendszerrel szemben ellenálló, meg nem tört és befolyás alá nem vont egyházszervezet működjön.

1945. március 15-én Karpov NKVD ezredes, a szovjet kormány melletti Orosz Orthodox Egyházat felügyelő Tanács elnöke, Sztálinnak írt levelében felvetette, hogy az Orosz Orthodox Egyház „képes és köteles jelentős szerepet vállalni a római-katolikus egyház elleni harcban… a Tanács azt javasolja: a) Lvovban hozzanak létre orthodox egyházmegyét; b) engedélyezzék az adott egyházmegye püspökének és minden papjának a missziós munka végzését; e) szervezzenek kezdeményező csoportot az uniátus egyházban, mely nyilatkozatban szakít a Vatikánnal és az uniátus papságot felszólítja a pravoszláviába való áttérésre.”

Karpov választása Gavriil Kosztelnyik görög katolikus papra esett, aki nagy tekintéllyel rendelkezett a görög katolikus egyházi közegben, ugyanakkor ismert volt a pápai főséget érintő kritikájáról és már a háború előtt is törekedett az Orthodoxiához való közeledésre.

Az uniátus papok kezdeményező csoportja 1945. május 28-án jött létre és levélben fordult az Ukrán Szocialista Szovjet Köztársaság Népbiztosok Tanácsához, melyben tájékoztatja a szovjet-ukrán kormányt a megalakulásáról, valamint felhívással fordult „az Ukrajna nyugati területein szolgáló tiszteletreméltó görög katolikus papsághoz”. 1945. június 18-án a Népbiztosok Tanácsa az Orosz Orthodox Egyházat felügyelő Tanács megbízottján keresztül megerősítette, hogy a Kezdeményező Bizottságot „a Görög Katolikus Egyház egyetlen ideiglenes egyházkormányzati szerveként” ismeri el. A Kezdeményező bizottság 1946. március 8-ra Lembergbe összehívta az Ukrán Görög Katolikus Egyház zsinatát.

Az 1946. március 8-10-én ülésező zsinaton (a meghívott 225-ből) 216 pap és (a meghívott 22-ből) 19 világi személy vett részt. A Kezdeményező Bizottság két tagja, Antonij (Pelveckij) és Mihajlo (Melnyik) a zsinat megnyitásának idejére már áttértek az Orthodoxiába és a Moszkvai Patriarchátus püspökké szentelte őket: Antonij sztanyiszlavi és kolomijszki, Mihajlo drogobicsi és szabori püspök lett. A zsinaton részt vevők közül néhányan később szintén az Orosz Orthodox Egyház főpapjai lettek: Joszif Szavras ivano-frankovszki és kolomijszki érsek, Grigorij Zakalják munkácsi és ungvári érsek, Nyikoláj Jurik lvovi és ternopoli metropolita lettek.

A zsinat március 8-én nyílt meg a lembergi Szent György főszékesegyházban. A zsinaton Gavriil Kosztelnyik elnökölt. A zsinati üléseken részt vettek a Moszkvai Patriarchátus azon főpapjai és papjai is (többek között Antonij és Mihail püspökök), akik február 23-án Kijevben már áttértek az Orthodoxiába. Vendégként voltak jelen a zsinaton a Moszkvai Patriarchátus ukrajnai főpapjai: Joann kijevi metropolita, Makarij lvovi és ternopoli püspök, Nesztor munkácsi és ungvári püspök, valamint Konsztantyin Ruzsickij protoijerej, a kijevi exarchátus hivatalvezetője. A zsinat megnyitása után Gavriil Kosztelnyik tartotta a főelőadást „Az Ukrán Görög Katolikus Egyháznak az Orosz Orthodox Egyházzal való egyesülése legfőbb motívumai” címmel, melyben történelmi és teológiai szempontok alapján igazolta az unió felszámolásának szükségességét. Izgatottan és patetikusan beszélt. Kosztelnyik atya javaslatára a zsinat már az első napon elfogadta azokat az elvi tételeket, melyek a zsinati határozat alapjául szolgáltak:

  1. Az 1596-os breszti unió felszámolása
  2. Elszakadás Rómától
  3. Visszatérés az ősatyai orthodox hithez
  4. Újraegyesülés az Orosz Orthodox Egyházzal.

Másnap a Szent György székesegyházban a már az Orthodoxiába áttért 12 pap és a lembergi Szent György orthodox templomból meghívott papok meggyóntatták a zsinat uniátus tagjait. Ezután Makarij lembergi, Nyesztor munkácsi, Antonij sztaniszlávi és Mihail drogobicsi püspökök előtt a 204 uniátus pap megtagadta a katolicizmust, majd a feloldozó ima elhangzása után áttértek az orthodoxiába, majd részt vettek az ezután tartott Liturgián.

A zsinatot az 1270 nyugat ukrajnai görög katolikus papból 997 ismerte el. A többieket vagy börtönre ítélték, vagy illegalitásba vonultak, egyházközségeiket pedig bezárták.

Az ukrajnai KGB jelentései szerint a lakosság összességében közömbösen fogadta a görög katolikus egyház csatlakozását az orthodox egyházhoz. A lembergi zsinat iránti negatív viszonyulást az ukrán értelmiség egy része mutatott ki, akik értették, hogy az Ukrán Görög Katolikus Egyház felszámolásának célja az volt, hogy a nyugat ukrajnai területeket közelebb vigyék ahhoz a helyzethez, amelyben a Szovjetunió többi területe volt, valamint hogy gyengítsék a szovjetellenes ellenállást. Az ukrán értelmiség egy része a görög katolikus egyház felszámolásában az ukrán egyház és az ukrán kultúra  oroszosításának törekvését is látta.

A lembergi zsinat szellemében történt meg a kárpátaljai (1946-1949) és a szlovákiai (1950) görög katolikus egyházak felszámolása is. A zsinat megszervezésében jelen lévő visszaélések ellenére a Lembergi Zsinat kanonikus voltát a helyi orthodox egyházak többsége elismerte.

1980-ban az ukrán uniátus püspökök római zsinata határozatában kimondta, hogy az 1946-os lembergi zsinat nem volt érvényes. Az Orosz Orthodox Egyház 1981. januárjában kikérte a Vatikán hivatalos állásfoglalását. II. János Pál pápa akkor kijelentette, hogy a lembergi zsinat határozatait nem hagyta jóvá a római kúria, ezért azok érvénytelenek.

A Moszvkai Patriarchátus Ukrán Orthodox Egyházának Szent Szinódusa a Lembergi Zsinat 60. évfordulóján (2006) a következőket nyilatkozta:

„60 évvel ezelőtt a Nagyböjt első hetében (1946. március 8-10) Lembergben összeült az Ukrán Keleti Rítusú Katolikusok (Ukrán Görög Katolikus Egyház) papjainak és világi hívőinek Zsinata, amely döntést hozott az 1596-os uniós Breszti Zsinat határozatainak érvénytelenítéséről, valamint a Római Katolikus Egyház joghatóságából való kilépésről, az ősatyai orthodox hithez való visszatérésről és az Egyetemes Keleti Orthodox Egyházhoz való csatlakozásról. Minél hosszabb idő választ el bennünket az 1946-os Lembergi Zsinattól, annál jelentősebbeknek bizonyulnak annak sorsdöntő határozatai. A Zsinat határozatainak nagyra értékelése következik az unió terjesztésének ideológiája, módszerei, útjai és következményei elemzéséből. <…>

Az Ukrán Orthodox Egyház semmilyen módon nem igazolja azon történelmi körülményeket és a szovjet múlt totalitárius eszközeit, melyek során megtartották az 1946-os Lembergi Zsinatot, azonban, az Orthodoxia Ünnepén, ahogy korábban is, most is anathémát mond azon törvénytelen cselekedetekre, melyek 1596-ban Bresztben történtek és hirdeti az Orthodoxia védelmezőinek örök emlékét és kéri az ő imáikat Isten Oltára előtt az Orthodoxia megerősödéséért sokat szenvedett Hazánkban”.

Forrás

(1) Gavriil Kosztelnyik (1886, Bácskeresztúr – 1948, Lemberg)

Gavriil Kosztelnyik 1886-ban született a vajdasági Bácskeresztúrban született görög katolikus ruszin családban. A szlavóniai Vinkovcében tanult, majd a zágrábi gimnázium elvégzése után felvették a zágrábi görög katolikus teológiai szemináriumba. Ezután elvégezte a Zágrábi Egyetem Teológiai Karát.

Zágrábban már megmutatkozott tehetségessége és munkabírása. Ekkor kezdődik irodalmi munkássága: verseket, prózát, színházkritikát írt. 1907-ben Galíciába költözött. Itt tovább tanult a Lembergi Egyetemen és a teológiai karon. Lemberg ekkoriban az ukrán uniatizmus központja, egyfajta „uniátus Róma” volt, az Osztrák-Magyar Monarchiában élő ukránok értelmiségi elitjének központja. 1911-ben végezte el a Lembergi Egyetemet.

1913-ban védte meg disszertációját a freiburgi egyetemen a „Megismerés alapelvei” címmel és elnyerte a filozófia doktora tudományos fokozatot. Egyidőben lírai költeményeit tartalmazó két kötete is megjelent.

1913-ban visszatért Lembergbe, ahol pappá szentelték, majd a lembergi Úr Színeváltozása templom papja lett. Nem sokkal később a lembergi középiskolák hittanárává is kinevezték. 1920-1929 között a „Niva” folyóirat, a lembergi egyházmegye görögkatolikus papsága hivatalos folyóiratának szerkesztője. 1920-1930 között a Lembergi Teológiai Szeminárium tanára, ahol logikát, filozófiatörténelmet és a keleti rítus apológiáját oktatta. Nagy visszhangot váltottak ki a szertartásokban elterjedt latin elemek kritikájára irányuló cikkei. A görög istentiszteleti hagyomány iránti buzgalma oda vezetett, hogy 1929-ben felmentették a Niva folyóirat szerkesztői tisztségéből. Ezután Andrej Septickij lembergi nagyérsek-metropolita a Szent György székesegyház prédikátorává nevezte ki.

Az 1930-as években az unióval mint az orthodoxia és a katolicizmus szimbiózisának kérdésével foglalkozott, mely témában több könyvet is írt és egyre inkább az Orthodoxia álláspontjára állt. Egy 1936-os, „Hogyan harcolnak a római teológusok” c. cikkében megjegyezte:

„A Római Egyház ma egyáltalán nem az, mint ami az első évezredben volt. E két fázis között középen állnak: a Görög Egyház kiátkozása, a pápák invesztitúra harca, a pápák küzdelme az „egyetemes” zsinatok ellen a XV. Században, a pápák reakciója a protestáns forradalomra, a pápai állam bukása és a Vatikáni Zsinat pápai dogmái. Ezért a mai unió egyáltalán nem ugyanaz, mint a Keleti és a Nyugati Egyházak közötti volt egység. A második évezred úniója: egy művi képződmény, melynek a Keleti Egyház részéről kellett igazolnia a három római primátus (Róma, a pápa és a latin Egyház primátus) kisajátítását.”

1939 kezdetétől a lembergi egyház papjainak egy része, élükön Kliment Septickijjel (Andrej Septickij nagyérsek testvére) az uniótól való eltávolodásról és az „ukrán népi egyház” létrehozásáról gondolkodnak. E csoporthoz tartozott Kosztelnyik atya is. Véleményük szerint e népi egyház élére Andrej Septickijnek kell állnia, aki tudott a csoport létezéséről. A csoportról tudott a szovjet NKVD is, amely felhasználta őket a céljaira.

Az Ukrán Görög Katolikus Egyház felszámolására irányuló tervet az NKVD már 1940-1941 során kidolgozta L. P. Berija szovjet belügyi népbiztos utasítására. Az első lépésként az Ukrán Görög Katolikus Egyház nyugattól és a Vatikántól való elszakítását és egyfajta autonóm vagy autokefál ukrán egyház létrehozását tervezték, mely a későbbiekben egyesül az Orosz Orthodox Egyházzal. A háború után az NKVD hozzálátott, hogy közvetlenül a görög katolikus egyház felszámolását és a Moszkvai Patriarchátussal való egyesülés tervét valósítsa meg. Összességében a görög katolikus egyház elleni terv az Ukrán Felszabadító Hadsereg (UPA és OUN) valamint az ukrán szeparatizmus elleni harc részét alkotta.

Gavriil Kosztelnyik 1941-ben kezdett együttműködni az NKVD-vel, amikor a nála tartott házkutatás után letartóztatták a fiát, és így rákényszerítették az NKVD-vel való együttműködésre.

Ismervén Kosztelnyik feszült viszonyát Andrej Septickijjel és Joszif Szlipijjel (egymást követő lembergi görög katolikus nagyérsekek), az NKVD egy autokefál, Rómától független uniátus egyház létrehozásának lehetőségéről tárgyal Kosztelnyikkel. Kosztelnyik az NKVD megbízásából több cikket és referátumot ír e témából. Kosztelnyik szerepe a lembergi zsinat megszervezésében és a Görög Katolikus Egyház felszámolásában nem teljesen egyértelmű. Ismert, hogy mindkét fia tagja volt az ukrán nemzeti ellenállásnak és az NKVD-vel folytatott harcokban haltak meg. Szudoplatov magas rangú szovjet belügyi tiszt visszaemlékezéseiben így ír róla: „Septickij metropolita 1945-ös halála után az uniátus papok között éles konfliktus tört ki. Arról volt szó, hogy az uniátus egyházon belül már régóta létezett egy erős mozgalom az orthodox egyházzal való egyesülésre. A Septickij környezetéhez tartozó azon papok, akik ellen álltak egy ilyen szövetségnek, erőteljesen kompromittálták magukat a németekkel való együttműködéssel. Gavriil Kosztelnyik, aki majdnem három évtizeden keresztül az orthodox egyházzal való egyesülés mellett nyilatkozott, az élére állt e mozgalomnak. 1946-ban, a szabadulása után nem sokkal összehívta az uniátus papok kongregációját, akik megszavazták az orthodox egyházzal való egyesülést”.

Az Ukrán Görög Katolikus Egyház felszámolása után Gavriil Kosztelnyik atya az „egyházmegyei orthodox hírmondó” orthodox folyóirat szerkesztője lett. Ebben különféle prédikációkat jelentetett meg a nagyobb orthodox ünnepek értelméről, valamint megjelentette az orthodox öntudattal foglalkozó korábbi műveit. Moszkvai tartózkodása idején protopresbiteri rangot kapott.

Meg kell jegyezni, hogy az NKVD jelentések tanúságtétele szerint Kosztelnyik atya világnézetében szovjetellenes volt, de ugyanakkor Róma-ellenes is. A lembergi zsinat előkészítése során Kosztelnyik meg volt győződve arról, hogy ezzel nem csak az ukrán egyház Rómától való elszakadását segíti elő, hanem hozzájárul egy nemzeti ukrán autokefál egyház létrejöttéhez is. Kosztelnyik Galícia területén a volt uniátus egyházból egyfajta „új-orthodox egyházat” szeretett volna létrehozni, melynek élén a volt görög katolikusok maradnának. Ez az elképzelése nyugtalanította az NKVD-t, mert ellentétben voltak a szovjet titkosszolgálat elképzeléseivel.

Kosztelnyik saját emberét szerette volna püspökké szenteltetni és a hozzá közel állók útján arról próbálta meggyőzni az uniátus papságot, hogy saját jelölt állításával akadályozzák meg, hogy a galíciai egyház élére a Moszkvából küldött Makarij (Okszinjuk) orthodox püspök kerüljön. Ez azonban kétségessé tette volna a Görög Katolikus Egyház tényleges egyesülését az Orosz Orthodox Egyházzal és korlátozta volna a Moszkvai Patriarchátus és az NKVD befolyását a galíciai egyház felett. A lembergi zsinat befejeződése után Kosztelnyik vonakodott átadni a galíciai egyház feletti jogosultságait és a volt uniátus egyház hivatalait a Moszkvai Patriarchátus lembergi főpapjának, Makarij metropolitának, mondván: „Nélkülünk nem lesz orthodoxia Galíciában”.

Kosztelnyik ezen hozzáállása miatt az NKVD azt tervezte, hogy Kijevbe helyezik át az ukrajnai exarcha mellé, amivel semlegesítenék a volt görög katolikusok feletti befolyását, ez azonban végül nem történt meg. 1948-ban Kosztelnyik részt vett az Orosz Egyház autokefalitása 500. évfordulójának moszkvai ünnepségein. 1948. szeptember 20-án, a lembergi Úr Színeváltozása templomban tartott istentisztelet után hazafelé tartva két pisztolyból jövő lövéssel meggyilkolták. A gyilkost elfogták. A hivatalos szovjet verzió szerint egy ukrán nacionalista terrorcsoport tagja, Vaszilij Pankiv volt a gyilkos, azonban az ukrán nemzeti hadsereg képviselői tagadták, hogy közük lenne Kosztelnyik meggyilkolásához. A Moszkvai Patriarchátus Nyikoláj (Jarusevics) metropolita által aláírt hivatalos nyilatkozata szerint Kosztelnyiket „a Vatikán ügynöke” gyilkolta meg. Más verzió szerint Kosztelnyiket az NKVD gyilkolta meg mint a Görög Katolikus Egyház felszámolása előkészítésében és véghezvitelében jelentős szerepet vállalt, de nem megbízható szemtanút. 1998-ban a Moszkvai Patriarchátus Külső Egyházi Kapcsolatok Osztályának weboldalán halálát „vértanúhalálnak” nevezték.

Reklámok