Harc a nizzai orosz temetőért: a helyiek Moszkvával szemben

Cimetière_russe_Nice_2

A nizzai Caucade orosz temető

A nizzai orosz temetőben kitört a „gazdálkodó szubjektumok vitája”: február 18-án a Moszkvai Patriarchátus Korszuni Egyházmegyéjének képviselői „a párizsi orosz nagykövet nevében” lecserélték a temető kapujának zárját és a területet az Oroszországi Föderáció tulajdonának nyilvánították. A temetőt majdnem 90 éve fenntartó nizzai Orthodox Orosz Egyházközség (ACOR-Nice) [az eredeti nizzai orosz emigráns egyházközség – ford. megj.] képviselői törvénytelen tulajdonfoglalásról beszélnek.

Röviden a vita lényegéről. Az orosz állami hatóságok a második nizzai orosz templom, a Longchamp utcai Szent Miklós és Szent Alexandra templom (ez Franciaország legrégebbi orosz orthodox temploma) és az egyházközség tulajdonában lévő Caucade orosz temető (a párizsi Sainte-Geneviève-des-Bois temető utáni második legnagyobb franciaországi orosz temető) megszerzésére törekednek.

A Caucade temető és a longchamp-utcai templom földjét 1867-ben vásárolták. A forradalom után a templom és a temető Nizza város Orthodox Orosz Egyházközsége (ACOR-Nice) felügyelete alá került, mely [az 1930-as évektől – ford. megj.] a Konstantinápolyi Patriarchátus Nyugat-Európai Orthodox Orosz Egyházközségek Érsekségének joghatóságába tartozik.

Plaque_cimetière_russe_nice

A temető eredeti felirata

A templom és a temető majd 90 éven keresztül a nizzai emigráns egyházközséghez tartozott. Egészen addig, amíg az Oroszországi Föderáció kormányzata, amely korábban (2010-2013) a francia bíróságon elérte, hogy a legnagyobb nyugat-európai orosz orthodox templom – a nizzai Szent Miklós székesegyház – az ACOR-Nice felügyelete alól a Moszkvai Patriarchátushoz kerüljön – át nem íratta a tulajdoni dokumentumokat a Szent Miklós és Szent Alexandra és a Caucade temető tulajdonjogára vonatkozóan.

2014 áprilisában az Oroszországi Föderáció Alekszander Konsztantinovics Orlov orosz nagykövet nevében javító jegyzői dokumentumot állíttatott ki, amely megerősíti Oroszország mint az Orosz Birodalom jogutódjának tulajdonjogát az 1867-ben a Caucade temető céljára vásárolt ingatlan felett” – mondja Andrej Jeliszejev atya, a Szent Miklós székesegyház elöljárója [a Moszkvai Patriarchátus által a közelmúltban Nizzába kinevezett pap – ford. megj.]. – Ezután [2016.] február 18-án, a nap második felében, én mint a [Moszkvai Patriarchátus] Korszuni Egyházmegyéjének képviselője, és néhány, mondhatni, hívő és ismerős, lecseréltük a zárakat a temető kapuin, ahogy az a nagykövetségtől kapott meghatalmazásban állt. Abban szó szerint az állt, hogy megbízást kaptunk a zárcserére és hogy kezelésünkbe vegyük a tulajdont”.

Andrej atya a „tulajdonos titkára” hivatkozva visszautasította, hogy az RFI-nek bemutassa azon dokumentumokat, melyek bizonyítanák az Oroszországi Föderáció tulajdonjogát a temetőre és a templomra. A párizsi nagykövetség a jelen tudósítás készítésekor elérhetetlen volt.

Alekszej Obolenszkij, a nizzai emigráns orosz egyházközség, az ACOR-Nice elnökhelyettese és a Longchamp utcai templom sztarosztája [világi gondnoka – ford. megj.] az RFI-nek elmondta, hogy a nizzai Orthodox Orosz Egyházközség a „javító jegyzői dokumentum” létezéséről véletlenül szerzett tudomást annak kiállítása után egy évvel, 2015-ben.

Obolenszkij úr azt állítja, hogy ezután az ACOR-Nice ügyvédei beidéztették az orosz hatóságok képviselőjét a bíróságra, a temető bírósági döntés előtti „elfoglalására” irányuló cselekedeteket pedig törvénytelennek nevezi.

image_3

A helyi hívők által elhelyezett plakát: “Putyin, el a kezekkel!… Hagyd békében nyugodni a halottainkat!”

Alekszej Obolenszkij: „Tudomást szerezvén a „javító jegyzői aktusról”, azonnal a bíróságra hívtuk az Oroszországi Föderáció képviselőjét és a („javító jegyzői aktust” kiállító) jegyzőt. Egyelőre azonban csak a jegyző válaszát kaptuk meg: megerősítette, hogy megkapta a meghívót és megnevezte az ügyvédjét”.

Az orosz kormányzat megbízásából cselekvő Andrej Jeliszejev atya az RFI-nek azt mondta, hogy sem ő, sem pedig a nagykövetség nem kapott idézést a bíróságra a nizzai Orthodox Orosz Egyházközségtől.

Obolenszkij úr a maga részéről azt állítja, hogy a vita első tárgyalása a nizzai városi bíróságon április 21-én lesz.

A bírósági eljárás nagyon hosszasan elhúzódhat, – mondja Obolenszkij úr. – Az orosz hatóságok azonban valamiért nagyon azt akarják, hogy mindez minél gyorsabban és az ő módszereikkel legyen megoldva. Annál is inkább, mivel minden esélyünk meg van arra, hogy megnyerjük ezt a pert”.

Alekszij Obolenszkij éppen az orosz hatóságoknak a per végkimenetelével kapcsolatos bizonytalanságával magyarázza a temető február 18-i „elfoglalását”. Obolenszkij úr azonban, a bírósági tárgyalás megvárását javasolva, nem árulta el, hogy az ACOR-Nice milyen jogi érvekkel lép fel érdekei védelmében az orosz hatóságokkal szemben.

Opponense, Andrej (Jeliszejev) atya azzal magyarázza az orosz hatóságok késlekedését, melyek még 2014-ben megszerezték a „javító jegyzői aktust”, hogy csak most fejeződött be a Szent Miklós székesegyház felújítása, amelynek ezt megelőzően de-facto felügyelete alá tartozott a temető működtetése. (Az igazsághoz tartozik persze, hogy a „felújítás” előtt a székesegyház a nizzai emgiránsok egyházközségéhez, az ACOR-Nice-hez tartozott).

Jeliszejev úr arról beszélt, hogy 2016. február 5-én „az orosz nagykövet átadta a Caucade temető felügyeletét a Moszvkai Patriarchátus Korszuni Egyházmegyéjének”. Február 10-én a Korszuni Egyházmegye feje, Nyesztor püspök „találkozott” a Konstantinápolyi Patriarchátus Orosz Exarchátusának fejével (helytartójával), Joann (Renneteau) püspökkel. „Nyesztor püspök tájékoztatta Joann atyát arról, hogy megváltozik a temető irányító szervének státusa” – mondja Andrej (Jeliszejev) atya.

Egyébként a két főpap találkozása tisztán formalitás volt: a „konstantinápolyi” Joann atya nem ismeri el meggyőzőnek a „moszkvai” Nyesztor atya érveit és nyilatkozatában a történteket „az Oroszországi Föderációnak és a Moszvkai Patriarchátusnak a nizzai orthodox orosz egyházközség elleni újabb agressziójaként” minősítette.

2014-ben (január 29-én, április 29-én és szeptember 23-án) az Oroszországi Föderáció nagykövete az egyházközség tudta nélkül önkényesen a Földhivatalhoz fordult, követelvén az Oroszországi Föderáció tulajdonjogának elismerését a „Caucade” temető, valamint a székesegyházhoz tartozó három földterület és a kezdettől fogva a nizzai egyházközség tulajdonában és kezelésében lévő Longchamp utcai Szent Miklós és Szent Alexandra templom felett” – állítja Joann püspök.

2016. április 18-i nyilatkozatában az ACOR-Nice képviselői arról tájékoztatták a közvéleményt, hogy a nap második felében a nizzai orthodox orosz emigráns egyházközség (ACOR-Nice) tulajdonában lévő Caucade orosz temető adminisztrációjának tagjai észlelték, hogy a temető kapuinak zárait feltörték és új zárakat helyeztek el, valamint a temető feliratát az Oroszországi Föderáció. Szent Miklós (Caucade) orosz temető – 1867 – Az Oroszországi Föderáció tulajdona. Tel. 06 60 33 73 31 – Nyitva naponta 2 órától 5 óráig” feliratú táblára cserélték le.

Másnap a nizzai emigráns orosz egyházközség képviselői lakatossal jelentek meg és eltávolították a kapukról az Oroszországi Föderáció nevében előző nap kihelyezett zárakat. Hamarosan megérkeztek az oroszországi hatóságok képviselői is, meséli Andrej (Jeliszejev) atya.

Eglise_russe_longchamp_nice

A longchamp utcai templom. A székesegyház elvétele után ez a templom lett az emigráns egyházközség parochia-temploma..

Február 19-én találkozó volt megbeszélve a bírósági végrehajtóval, akinek össze kellett volna írnia a temetői kápolna és a temető melleti őrház vagyonát – hogy elkerülhessük a félreértéseket és a vagyon tekintetében a Konstantinápolyi Patriarchátus részéről lehetséges kifogásokat, – mondja Andrej atya. – Amikor kb. 10 óra körül megérkeztünk a temető kapujához, láttuk, hogy a zárat, amit előző nap kihelyeztünk, lefűrészelték, annak ellenére, hogy ki volt téve a hirdetmény, miszerint ez az Oroszországi Föderáció tulajdona”.

Obolenszkij úr elmondta, hogy az Oroszországi Föderáció nevében kihelyezett zár eltávolítása a nizzai egyházköség (ACOR-Nice) képviselőinek természetes reakciója volt „az orosz hatóságok nevében elkövetett törvénytelen cselekedetekre”: „Az ügyvédünk, amikor elmondtuk neki, hogy mi történt február 18-án, azt mondta: «Nem marad más, csak a zár lefűrészelése»”.

Február 19-én a tulajdon valódi tulajdonosáról folytatott vita azzal záródott, hogy mindkét „fél” – Jeliszejev úr, a Moszkvai Patriarchátus papja és Obolenszkij úr, a longchamp utcai „konstantinápolyi” egyházközség sztarosztája is kulcsot kapott a temető kapujához. Obolenszkij úr elmondása szerint ez a temetőben jelenlévő (mindkét fél részéről kihívott) két bírósági végrehajtó megállapodása nyomán vált lehetségessé.

A maga részéről Andrej (Jeliszejev) atya kijelentette, hogy a kulcs másik félnek való odaadásában a temető „valódi tulajdonosai” részéről megnyilvánuló „jóindulat aktusát” látja. A Moszkvai Patriarchátus papja a „jóindulat aktusának” nevezi azt is, hogy az Orosz Orthodox Egyház egyelőre nem zavarja ki a Longchamp utcai templomból a nizzai emigráns orosz egyházközséget és igényét csupán a temetőre korlátozza.

A gyakorlatilag kettős felügyelet alá került temető kapujára az „Oroszországi Föderáció tulajdona” napokban kihelyezett tábla mellett az emigráns egyházközség hívői plakátot helyeztek el: „Putyin, el a kezekkel! … Hagyd békében nyugodni a halottainkat”.

Nehéz előre megjósolni, hogy hogyan alakul a későbbiekben ez a robbanásveszélyes helyzet a francia bíróság jogerős döntésének meghozataláig. Annál is inkább, mivel a vita évekig elhúzódhat.

Egyébként, ha a jogi vitában az orosz hatóságok kerülnének ki győztesen, ahogy az a Szent Miklós székesegyház esetében történt, a törvény szelleme (és a keresztény igazságosság szempontjai szerint) az orosz hatóságok igénye a volt Orosz Birodalom tulajdonára meglehetősen kétesek – véli Danyiil Sztruve, a Konstantinápolyi Patriarchátus Orosz Exarchátusához tartozó egyházi publicista.

Danyiil Sztruve: „A Szent Miklós székesegyház elvétele után a nizzai Orthodox Orosz Egyházközség [a helyi orosz emigránsok egy évszázada fennálló egyházközége – ford. megj.] egyetlen egyházközségi templomaként a longchamp utcai templom szolgál. Itt a jogi kérdés mellett létezik az egyházi, társadalmi kérdés is: az Oroszországi Föderáció miért akarja birtokba venni a másik templomot is? Hová fognak járni az egyházközség hívői, ha Oroszország sikerrel jár ebben az ügyben is? Összességében nem nagyon érthető Oroszország vezetésének politikája a franciaországi orosz közösséggel szemben. Mit akarnak elérni? Miért folyik ez az agresszió, miért ez a vágy, hogy mindent megszerezzenek és uralmukba vegyék az orosz emigráció emlékezetét? Sokakat sokkol, hogy a táblára, amit az orosz hatóságok képviselői a Caucade temető kapujára kihelyeztek, azt írták, hogy „1867 óta Oroszország tulajdona”, vagyis az alapítása óta. Mintha nem lett volna későbbi története.”

Az Oroszországi Föderáció önmagát az Orosz Birodalom Szentséges Szinódusa jogutódjának állítja be,” – írja nyilatkozatában Joann püspök, a Konstantinápolyi Patriarchátus Orosz Exarchátusának érseki helytartója. – „Azok, akik a történelemmel manipulálnak, elfelejtik, hogy az Orosz Birodalmat felváltó szovjethatalom 70 éven keresztül semmisítette meg a templomokat Oroszföldön, megsemmisítette az orthodox oroszországi egyház papjait, bestiálisan üldözte az oroszországi orthodox keresztényeket és nem gondoskodott az itteni, Franciaországban lévő templomokról”.

Az „oroszországi kereszténység agóniájának teljes időszaka alatt”, írja Joann püspök, a Konstantinápolyi Patriarchátus Orosz Exarchátusához tartozó hívők és egyházi vezetők „nagy tisztelettel tartották fenn e helyeket”, ezért nem tudjuk megérteni az orosz állam és az oroszországi egyház azon makacs törekvését, hogy elűzze saját orosz és orthodox testvéreit”.

A Moszkvai Patriarchátus által nemrég megszerzett nizzai Szent Miklós székesegyház elöljárója és a Caucade temető megszerzésére irányuló akció aktív szervezője, Andrej Jelszejev atya arról beszél, hogy egyszerűen csak arról van szó, hogy az igazi tulajdonosok visszatérnek saját tulajdonukba.

Andrej atya: Amikor ön a lakásába enged egy lakót, aki egy idő múlva kijelenti, hogy ez az ő lakása, akkor ön, enyhén szólva nem fog egyetérteni vele.

RFI: Andrej atya, ön mint a Moszkvai Patriarchátus képviselője, meg tudja mondani, hogy milyen terveik vannak például a párizsi rue Daru székesegyház „lakóival” kapcsolatban? A „jogutódlás” (mármint, hogy az Oroszországi Föderáció az Orosz Birodalom jogutódja) e „logikája” szerint ők sem törvényes tulajdonosai a templomuknak…

Ezt nem tudom biztosan megmondani. De létezik egy vitathatatlan történelmi tény: a Névai Szent Sándor székesegyház – ez akkor csak egyszerűen Névai Szent Sándor templom volt – követségi templom volt. Ebből az következik, hogy ez egy olyan kérdés, ami nem a mi szintünkön fog eldőlni.

A kísérlet, hogy megszerezzék a Nyugat-Európai Orosz Exarchátus legfőbb templomát (ha ez bekövetkezik), logikus folytatása lesz Kirill jelenlegi moszkvai patriarcha politikájának, véli Danyiil Sztruve.

Danyiil Sztruve: Ez Kirill projektje, aki azt már korábban, úgy vélem, még a 90-es években, elkezdte kidolgozni. Az orosz állam és vele együtt az oroszországi egyház úgy vélik, hogy minden az ő tulajdonukba kell tartozzon, ami 1930-ig az Oroszországi Egyházé volt.

RFI: Miért 1930-ig?

Danyiil Sztruve: Azért, mert Jevlogij metropolitát (a nyugat-európai orosz egyházközségek kormányzóját) Szergij szovjet metropolita ebben az évben mozdította el [Szergij azt követelte a nyugat-európai orosz főpapságtól és papságtól, hogy nyilatkozatot adjanak ki a szovjethatalom iránti lojalitásukról – ford. megj.], erre ő válaszul elhagyta az ő [vagyis Szergij – ford. megj.] joghatóságát és Konstantinápolyhoz fordult.

Most pedig úgy tűnik, hogy az Orosz Birodalom Szent Szinódusa volt „tulajdonának” megszerzése elvi jelentőségű feladat Moszkva számára.

Ezért alakult így, hogy e napokban heves harc folyik, szó szerint a nizzai orosz temető kapujánál.

Forrás

Advertisements