Az Orthodox Egyház Nagy Zsinatáról

Joannisz Hrisszavgisz archidiakónus, I. Bartholomeosz egyetemes patriarcha teológiai tanácsadójának írása az Egyetemes Patriarchátus nézőpontjáról a januárban Genfben megtartott összorthodox Synaxis eredményeivel kapcsolatban

synaxis_geneve-768x320

Most már sokan beszélnek az Orthodox Egyház Szent és Nagy Zsinatáról. A mai nap és 2016. június 19. között, amikor Kréta szigetén hivatalosan megnyitják a Zsinatot, sok pletyka és félremagyarázás fog elhangzani. Egyesek elégedettek lesznek: ahogy más patriarchális intézmények, az Orthodox Egyházak sem az átlátszóságról híresek. Azonban némelyik fecsegés egyáltalán nem hasznos. Az alábbiakban néhány rövid magyarázat következik a Zsinatot érintő alapkérdésekről.

A Nagy Zsinat Egyetemes Zsinat lesz?

Az orthodox keresztények felfogása szerint Egyetemes Zsinat nem ülésezett 787 óta, azóta, hogy a II. Nikeai Zsinat megoldotta az ikonrombolás problémáját, vagyis az arról szóló vitát, lehet-e tisztelet és liturgikus céljára ikonokat használni. Ha valaki nem rég orthodox templomban járt, akkor már bizonyára tudja, hogy ki aratott akkor győzelmet! Azonban az orthodoxok úgy vélik, hogy ahhoz, hogy egy zsinat egyetemes lehessen, a zsinaton jelen kell lennie az egész Egyháznak: a Keletinek és a Nyugatinak egyaránt. A világban, ahol a keresztények tragikusan megosztottak, az orthodoxok visszafogottan viszonyulnak aziránt, hogy egyetemes zsinattal dicsekedjenek. Bárhogy is legyen, az Egyetemes Zsinatokat általában utólagosan ismerték el egyetemeseknek.

Talán helyesebb és pontosabb lesz a Szent és Nagy Zsinatot nem csupán a kereszténység első évezrede korai Egyetemes Zsinatai folytatásának tekinteni, hanem a második évezred későbbi „szent” és „nagy” zsinatainak is. Majd egy tucat ilyen zsinat ülésezett az 1054-es „nagy skizma” óta, hogy hittanításbeli, kánonjogi vagy egyházkormányzati kérdéseket oldjon meg.

Ennek ellenére van valami egyedi a készülő zsinatban, ami meghaladja az egyetemes vagy korábbi nagy zsinatok kereteit. Ez a keresztény világ történetének első olyan zsinata, melyen ilyen mennyiségben vesznek részt az individuális és független (autokefál és sőt, nemzeti) egyházak. Korábban az első évezred Egyetemes Zsinatain öt egyház képviselői vettek részt, míg a későbbi nagy zsinatokon általában még kevesebb egyház képviselte magát. Ezzel szemben a júniusban Krétára tervezett Nagy Zsinatra tizennégy elismert (vagy kanonikus) Orthodox Egyház képviselői gyűlnek össze az egész világról. Ide tartoznak az ősi patriarchátusok, Konstantinápoly (amely összehívja a zsinatot és elnököl rajta), Alexandria, Antiokhia és Jeruzsálem, valamint Oroszország, Szerbia, Románia, Bulgária és Grúzia új patriarchátusai; valamint Ciprus, Görögország, Albánia, Lengyelország és a Cseh Földek és Szlovákia érsekségei.

Hol vannak az angol nyelvű dokumentumok?

A dokumentumok hivatalos angol fordításairól kérdeznek. Sajnos ilyen nincs; léteznek angol fordítások, de azok nem hivatalosak. Kiderült, hogy csak nem rég javasolta a román delegáció az angol nyelv felvételét a Zsinat hivatalos nyelvei közé. Addig a hivatalos nyelvek a görög, az orosz és a francia voltak. Azonban a legutóbbi Synaxis (2016.01.21-27.) úgy döntött, hogy az angolt is felveszi a Zsinat hivatalos nyelvei közé.

Valóban ütközőpont Ukrajna?

<…> Valóban, Moszkva számára ez így van, azonban sokak számára nem. A Synaxis megnyitásán Kirill patriarcha hangos tirádában vetette fel az Ukrán Egyház vitatott státuszáról szóló kérdést, amire Bartholomeosz nyugodtan és magyarázkodás nélkül válaszolt. Következésképpen az ukrán kérdés nem vetődött fel a későbbi tárgyalások során vagy a hivatalos döntésekben és nem tesz róla említést a zárókommüniké sem.

Az az igazság, hogy a legutóbbi Synaxis eredményeként múlt héten Moszkva megpróbálhatja az elöljárók kívánt reakcióját valóságnak beállítani, mintegy saját elképzeléseit sugallmazva az elöljárók döntéseként. Például Moszkva szeretné, ha elhinnénk, hogy Konstantinápoly orosz nyomásra adta meg magát, elismervén, hogy Moszkva ukrajnai képviselője, aki Kirill patriarcha döntéséből kéttagú kíséretének tagja volt, a kanonikus egyházat vezeti ebben az országban.

Azonban Konstantinápoly részéről nem hangzott el semmilyen magyarázkodás bármiféle ukrajnai tevékenységével kapcsolatban, és semmiféle kompromisszum nem jött létre azon méltó törekvésével kapcsolatban, hogy véget vessen a politikai egyháziságnak Ukrajnában, és semmiféle ígéretet nem tett, hogy lazítaná kapcsolatait az ukrajnai orthodox hívőkkel. A valóságban Bartholomeosz egyetemes patriarcha hangsúlyozta történelmi és kánoni jogát, hogy válaszoljon az ukrajnai orthodox hívők, mint Konstantinápoly „leányegyháza” felhívásaira és kérdéseire.

Miért tartják a Zsinatot Krétán?

Még azelőtt, hogy befejeződött volna az elöljárók Synaxisa, Moszkva büszkén visszautasította Konstantinápoly javaslatát, hogy a Szent és Nagy Zsinatot az isztambuli Szent Eiréné templomban tartsák – ahol a II. Egyetemes Zsinat ülésezett, és amely a negyedik század óta császári templomként szolgált és soha nem alakították át mecsetté.

Az egyetlen oka a Szent és Nagy Zsinat helyszíne megváltoztatásának az a törekvés volt, hogy segítsék Moszkvát a részvételben az Oroszország és Törökország között folyó politikai súrlódásokkal kapcsolatban, valamint biztonsági szempontok, melyeket a közelmúltbeli isztambuli terrortámadások váltottak ki. Ez a változtatás – a Szent Lélek által megerősített – egyetemes patriarcha nemes kompromisszumkészségének és nagylelkű felelősségtudatának példája, amik elengedhetetlenek ahhoz, hogy biztosítsák a Zsinat összehívását idén júniusra.

Az Orthodox Egyházban még mindig van nyugtalanság. Ez még láthatóbbá és hangosabbá fog válni az elkövetkező hetekben és hónapokban. A Szent és Nagy Zsinat teljes mértékben precedens nélküli a kereszténység történetében. Egyesek nyugtalanok annak az orthodox hittanítás tisztaságával kapcsolatos következményei miatt; fényt vethet azon izolált közösségek szokásaira, amelyek hosszan ellenálltak és felléptek a Nyugat útjaival szemben. De mások az ősi egyház életének különleges pillanatát és a róla való tanúságtételt látják benne; ez lehetőség az orthodox teológia számára, hogy a nyugtalanság és a bizonytalanság korszakában a reménység és a világosság profetikus hangján szólaljon meg.

Ahogy a múlt héten Bartholomeosz patriarcha emlékeztette Genfben az egyházi elöljárókat: „ez az Orthodoxia pillanata”. Anasztásziosz albániai érsek szavai szerint „a nagy zsinat – nem az egyetemes zsinat másolata” […] Ez egy különleges és kiemelkedő esemény. Meg kell történnie. A Lélek működik. A világ várakozik. Nézzük meg, hogy mi tárul fel a püspökök gyűlésén.

Forrás és a cikk angol nyelvű eredeti változata

Advertisements