Az Orthodox Egyház szent és nagy Zsinatának előkészületei

Genf kicsiny elővárosa, a meghitt Chambésy, a Konstantinápolyi Patriarchátus Athenagorasz patriarcha által 1966-ban alapított Orthodox Központja január utolsó harmadában az orthodox világ figyelmének központjába került. Január 21. és január 27. között itt tartották meg a Helyi Orthodox Egyházak Előljáróinak soros tanácskozását, amit görögül „Synaxis”-nak neveznek. A következő lépés az Összorthodox Zsinat megtartása lesz június 16. és 27. között a krétai Orthodox Akadémiában. Erről a mostani synaxis határozott.

Az Összorthodox Zsinatra való hivatalos felkészülés már több mint fél évszázada tart, még Athenagorasz patriarcha ideje óta. A Zsinatra való felkészülésben meglehetősen aktív szerepet játszik az Orosz Orthodox Egyház is. Meglehetősen markáns az orosz jelenlét a világ Orthodoxiájában. A Moszkvai Patriarchátus egyházközségeit minden kontinensen megtaláljuk. Nem véletlen, hogy a nyári Összorthodox Zsinat hivatalos nyelveként a görög, az angol, a francia és az arab mellett az orosz is megtalálható. Ezért a Zsinat elé kerülő dokumentumok már elérhetők orosz nyelven is. A zsinati határozatok tervezetei olvashatók a Moszkvai Patriarchátus hivatalos weboldalain.

Megjegyezzük, hogy a korábbi tanácskozásoktól eltérően az egyházi elöljárók mostani tanácskozásán jelen volt a Cseh Földek és Szlovákia Orthodox Egyháza delegációja is. Így tehát tizennégy Helyi Egyház vett részt rajta, az Amerikai Orthodox Egyház kivételével (melynek autokefalitását a Konstantinápolyi Patriarchátus nem ismeri el). Egészségi és személyes okokból távol maradt János antiokhiai patriarcha, Száva, Varsó és egész Lengyelország metropolitája és II. Ieronimosz, Athén és egész Görögország érseke. Mindhármukat hivatalos delegációk képviselték.

A tanácskozás munkáját megnehezítette az a körülmény, hogy joghatósági konfliktus miatt 2015 júniusában megszakadt az egyházi közösség az Antiokhiai és a Jeruzsálemi Patriarchátusok között. Ezért az Antiokhiai Egyház képviselője elutasította, hogy részt vegyen a január 24-én tartott közös vasárnapi Szent Liturgián.

A synaxis munkájának első napján kiderült, hogy az Orosz Orthodox Egyház nem kívánja, hogy a leendő Összorthodox Zsinatot Isztambulban tartsák meg. Január 22-én este jelent meg az információ, miszerint Kirill, Moszkva és egész Oroszország patriarchája azt javasolta, hogy a Zsinatot az Áthosz-hegyen tartsák. A politikain (az Oroszország és Törökország közötti nemzetközi ellentmondások) kívül volt még egy motivációja is annak, hogy a Zsinatot ne török területen tartsák: Oroszország és Görögország ebben az évben ünnepli az áthosz-hegyi orosz jelenlét 1000 éves jubileumát. A január 28-án megjelent Kommüniké a Zsinat helyéül a krétai Orthodox Akadémiát jelölte meg (a legnagyobb görög sziget autonóm egyházi státusban a Konstantinápolyi Patriarchátus joghatóságába tartozik).

A synaxis munkája során a Zsinat által tárgyalandó alábbi dokumentumokat fogadták el: „Az Orthodox Egyház missziója a mai világban”, „Az orthodox diaszpóra”, „Az autonómia és kihirdetésének módja”, „A házasság szentsége és annak akadélyai”, „A böjt és megtartásának fontossága napjainkban”, „Az Orthodox Egyház és a többi keresztény világ viszonya”, valamint „Az Orthodox Egyház szent és nagy Zsinata szervezeti és működési szabályzata”, amit nem fogadott el az Antiokhiai Patriarchátus delegációja.

A szabályzat első pontja emlékeztet arra, hogy a Zsinatot az összes általánosan elismert autokefál orthodox egyház egyetértésével hívják össze. A Zsinat tagjai főpapok (3. cikkely). A Zsinat kezdő és záró ülésének kivételével az ülések zárt ajtók mögött zajlanak (8. cikkely). Figyelembe véve  az egyes helyi egyházak közötti rendezetlen konfliktusokat, a szabályzat megtiltja a „nem helyénvaló szóbeli összecsapásokat és a Zsinat tagjai közötti személyeskedő vitákat”, amennyiben pedig az ülést vezető elnök felszólítására sem csillapodnak a kedélyek, akkor “a Szent és Nagy Zsinat belső biztonsági szolgálata kivezeti ezeket a püspököket az ülésteremből”(10. cikkely).

A joghatósági jog szempontjából fontosak a synaxis által elfogadott, “Az orthodox diaszpóra” és “Az autonómia és kihirdetésének” módja dokumentumok. Az autokefalitás (az anyaegyháztól való teljes egyházi függetlenség) megadásának kérdéskörét félretéve a tanácskozáson összegyűlt atyák mégis konszenzusra jutottak két másik, a helyi orthodox egyházak közötti területi igényeket érintő, meglehetősen éles kérdésben. A synaxis kidolgozta az egyházi autonómia definícióját: „Az autonómia kanonikus módon fejezi ki a konkrét egyházi területnek azon autokefál Egyház kánoni joghatóságától való viszonylagos vagy részleges függetlenségét, amelyhez tartozik”. Az autonómia kihirdetése kizárólag azon autokefál Egyház kompetenciája, amelyik kezdeményezi és befejezi „az autonómia megadásának folyamatát saját kánoni joghatósága egy részének, ugyanakkor az orthodox diaszpóra területén nem jönnek létre autonóm Egyházak”. Az elfogadott dokumentum szerint az autonóm Egyház feje csak az autokefál Egyház elöljáróját kommemorálja, az autonóm egyház elöljárójának neve pedig nem kerül a diptichonokba (azon egyházi vezetők listája, akiknek nevét „tiszteletbeli” sorrendben említik), az autonóm Egyház püspökeit annak megfelelő egyházi szervei választják és iktatják be.

„A házasság szentsége és annak akadályai” dokumentum, ahogy az várható volt, kimondja, hogy az Egyház „saját tagjai számára nem tartja lehetségesnek egynemű kötelékek megkötését”.

“A böjt fontosságáról” szóló dokumentum (nem fogadták el az Antiokhiai és Grúz Egyházak képviselői) „egyéni (betegség, katonai szolgálat, munkakörülmények stb.) vagy általánosabb (klimatikus körülmények, valamint bizonyos országok társadalmi-gazdasági sajátosságai, pl. a böjtös élelmiszerek hiánya) okok” miatt megengedi a böjti fegyelem enyhítését.

Az Összorthodox Zsinat nagyszabású ökumenikus esemény lesz, függetlenül attól, hogy a keresztény felekezetek közeledését szorgalmazó mozgalom napjainkban mély krízisben van. E krízisről tanúskodik, hogy 1997-1998-ban az Egyházak Világtanácsából kilépett a Grúz és a Bolgár Orthodox Egyház. Azonban a helyi Egyházak elöljárói elfogadtak egy kimondottan ökumenikus tartalmú dokumentumot is: „Az Orthodox Egyház és a többi keresztény világ viszonya” címmel.

A dokumentum felveti, hogy a prozelitizmus vagy a felekezetközi antagonizmus más megnyilvánulásait kiváltó gyakorlatokat kizáró keresztényközi teológiai dialógus folytatásának szükségességét az egész Orthodox Egyház általánosan tudatosítja. A synaxison összegyűlt atyák javasolják, hogy a keresztényközi dialógus módszere irányuljon „a hagyományos teológiai eltérések megoldására vagy a lehetséges új eltérések kimutatására és a keresztény hit közös momentumainak keresésére”. Figyelemreméltó, hogy a dokumentum említést tesz a „Krisztusban való új ember eszményi példájáról”. Ez a „Krisztusban való új ember”, a dokumentum szerzői szerint, elősegítheti „azon nap elközelgését, amikor az Úr teljesíti az orthodox Egyházak reménységét és «egy nyáj lesz és egy pásztor» (Jn. 10, 16)”.

Forrás

Advertisements