Csaplin atya reformjavaslatai

big_951430Vszevolod Csaplin protoijerej, akit a Szent Szinódus december 24-én érdemei elismerésével felmentett a Patriarchátus struktúráiban betöltött tisztségeiből, felmentése után néhány nappal átfogó reformjavaslatokkal jelent meg a nyilvánosság előtt. Csaplin protoijerej az elmúlt 25 évben Kirill metropolita, majd patriarcha legközelebbi és legodaadóbb munkatársa volt és a patriarcha körének véleménye megfogalmazásában és a társadalom felé való közvetítésében meghatározó szerepe volt az elmúlt években.

Csaplin protoijerej meglátása szerint vissza kell állítani a papok és a püspökök közösség általi megválasztásának ősi szokását. Az elöljáró és a papság tisztségeire csak a közösség által javasoltak közül szabadna megválasztani. Ha nincsenek jelöltek, akkor a szomszédos egyházközségek, végső esetben az egyházmegye állítana jelöltet. Figyelembe kellene venni a jelöltek műveltségi szintjét (de nem mereven), hiszen egy érett, megfelelő valóságos tapasztalattal és ismerettel rendelkező férfi gyakran sokkal jobb jelölt, mint egy, a szemináriumot éppen befejező 23 éves ifjú. A parochus és a klerikusok megválasztása az egyházközségi gyűlésen történik, melyben minden orthodox kereszténynek joga van részt venni. Az egyházmegyés főpap kizárólag az egyházközségi gyűlésen személyesen ismertetett kánoni indokkal utasíthatná vissza a megválasztott jelölt felszentelését.

Csaplin protoijerej javaslata szerint az egyházmegyés és a vikárius püspököket is kizárólag a konkrét egyházmegye gyűlésének kellene megválasztania (ha egy egyházmegye nem képes püspökjelöltet állítani, akkor nem lenne szabad életképes egyházmegyének tekinteni). A püspököt megválasztó egyházmegyei gyűlésben az egyházmegye teljes papságának, valamint minden egyházközségből 2-2 világi képviselőnek kellene részt vennie. Ha csak nincs szigorúan kánoni, az egyház teljes nyilvánossága előtt feltárt akadálya, a Szinódusnak jóvá kell hagynia az egyházmegyei gyűlés választását.

Csaplin protoijerej elmondása szerint az elmúlt években a Zsinatközi Tanács ülésein többször felmerültek ilyen jellegű javaslatok, de ezeket érdemi tárgyalás nélkül azonnal levették a napirendről. Véleménye szerint nagyon fontos lenne a helyi közösségek akaratán kívüli „külsős” jelöltek kinevezési gyakorlatának megszüntetése.

Csaplin felteszi a kérdést, hogy hogyan lehetne mindezt elérni? Szükség lenne az Orosz Orthodox Egyház jelenlegi Szabályzatának a megváltoztatására. Javasolja, hogy a Zsinatközi Tanács következő ülésén petíció formájában nyújtsanak be indítványt a kérdés napirendre vételéről, valamint összegyházi nyílt és szabad dialógusra van szükség.

КириллCsaplin protoijerej szerint fontos lenne a patriarcha jogkörének újragondolása is, mivel a patriarchánál ma olyan sok döntési kötelezettség összpontosul, amit még a legnagyobb munkaképességgel és szellemi felkészültséggel rendelkező emberek sem képesek ellátni.

Csaplin idézi az Orosz Orthodox Egyház Szabályzatát, ami szerint a patriarcha felügyeli, hogy a főpapok teljesítik-e főpapi kötelezettségeiket, testvéri tanácsokat ad a főpapoknak személyes életük, valamint főpásztori kötelezettségeik teljesítésével kapcsolatban, tanácsai figyelmen kívül hagyása esetén pedig a Szent Szinódushoz fordulhat, amely jogosult megfelelő döntések meghozatalára.

Csaplin szerint a fentiekből nem következik,hogy a patriarcha közvetlen adminisztrációs hatalommal rendelkezik az egyházmegyék felett és nem dönthet olyan kérdésekben, melyekben az egyházmegyés püspök illetékes. Az egyházmegyés püspököt a Szent Szinódus felmentheti, de sem a patriarcha, sem pedig nevében senki más nem jogosult utasításokat adni az egyházmegyéknek arra vonatkozóan, hogy milyen döntéseket hozzanak. Ezt a gyakorlatot Csaplin protoijerej szerint meg kell szűntetni.

A Szabályzat szerint Moszkva és egész Oroszország patriarchája a Moszkva várost és Moszkva Megyét magába foglaló Moszkvai Egyházmegye egyházmegyés főpapja. A Moszkvai Egyházmegye kormányzásában a patriarchát a patriarchai vikárius segíti, aki Krutyica és Kolomna metropolitája címet viseli.

A gyakorlatban azonban a patriarcha a moszkvai városi egyházmegyét, a krutyicai metropolita pedig a moszkvai megyei egyházmegyét irányítja. Moszkvában magában majdnem 500 egyházközség létezik, melynek egyszemélyi irányítása az egyéb egyházi elöljárói kötelezettségek ellátása mellett irreális. Bár Moszkva vikáriusi körzetekre lett felosztva, ennek ellenére a döntéseket csak egy ember hozza meg. Ez a kérdések elhúzódásához vezet. Sok kérdést a vikáriusok nem mernek megoldani, félnek a felelősségtől, és jogosítványaik is korlátozottak. A papok gyakorlatilag nem juthatnak el az egyházmegyés főpapjukhoz. Csaplin protoijerej szerint a patriarcha „karizmatikus” módon változtatja a döntéseit, melyek sokszor teljesen ellentétesek egymással. Az egyházmegyék méretének csökkentésére irányuló, az elmúlt években alkalmazott alapelv szerint Moszkvában vagy 10 önálló egyházmegyének, vagy 10 önálló egyházmegyés püspöki jogkörrel rendelkező vikáriusnak kellene lennie.

Csaplin szerint a Zsinatközi Tanácsnak kollegiális vezetést kellene kapnia. Üléseit véleménye szerint egy főpapnak, egy papnak és egy világinak kellene vezetnie, akiket két éves időszakra választanának. A patriarchának nem lenne feladata, hogy beavatkozzon a munkájukba.

Csaplin szerint a patriarcha jogkörét a 34. apostoli kánon szellemében kellene meghatározni: elnököl a zsinatokon és a szinódusban, a legfelsőbb szinten képviseli az egyházat a világi hatalom előtt, segít a kialakult konflitkusok megoldásában, testvéri tanácsokat ad a főpapoknak, elöl áll az istentiszteleken, látogatja az egyházmegyéket, külföldi utakra megy. Csaplin szerint ez elégséges jogkör a patriarcha számára. Ehhez elegendő egy 20 fős adminisztrációs apparátus fenntartása. A többi munkát az egyházmegyéknek és a szinódusi intézményeknek kellene végezniük, amelyek felelősséget viselnének a döntéseikért, nem pedig minden kérdésben – vatikáni szellemben – az egyház elöljárójához fordulnának.

Csaplin elmondása szerint az egyházban sokan gondolkodnak így, és véleménye szerint a jelenleg kialakult helyzet egyre több főpap, pap és világi elégedetlenségét váltja ki.

Forrás és Forrás

Advertisements