Mihail prágai érsek körlevele

2015. december 23-án Mihail (Dandár) prágai érsek a papságnak és a híveknek címzett körlevélben magyarázza el, hogy miért nem ismerik el Rasztyisztláv eperjesi érsek cseh-szlovákiai metropolitává történt megválasztását a 2014. január 11-én Eperjesen tartott zsinaton. Mihail érsek az elején leszögezi, hogy Rasztyiszláv metropolitává választását legalább 11 helyi egyház nem ismeri el.

DandarMihail érsek levelében részletesen kifejti, hogy hogyan kellett volna szabályosan megválasztani az egyházfőt a Cseh Földek és Szlovákia Orthodox Egyháza Szabályzata és a kánoni rend értelmében. A Szabályzat 2. cikkelyének 4. bekezdése szerint ha megüresedik a metropolitai szék, az új metropolita megválasztásáig a Szent Szinódust a metropolitai helytartó hívja össze. Metropolitát két jelölt, a prágai és az eperjesi érsekek közül lehet megválasztani.

Milyen helyzetben volt azonban autokefál Egyházunk az ún. választás pillanatában 2014. január 11-én Eperjesen? Egyházunknak nem volt rendesen megválasztott prágai érseke – aki az egyik, a szabályzat szerint, elengedhetetlen jelölt a metropolitai székbe. Miért nem volt, hiszen Jáchym püspök a mai napig azt hirdeti, hogy ő az volt? Nem volt, mert a Szabályzat szerint a prágai érseket a Prágai Orthodox Egyházmegye egyházmegyei gyűlésének kell megválasztania, mégpedig legalább kétharmados többséggel… Ez azt jelenti, hogy ahhoz, hogy valaki prágai érsek lehessen, előbb meg kell őt válassza az egyházmegyei gyűlés, majd utána fel kell szentelni és be kell iktatni és csak ezután válik prágai érsekké (a Szabályzat, a szent kánonok és a Cseh Köztársaság 3/2002. sz., az egyházakról és vallási gyülekezetekről szóló törvénye értelmében). Jáchym püspök azonban azon 2014. január 11-i zsinat pillanatában, amely úgymond metropolitává választotta Rasztyiszláv érseket, nem volt megválasztva és nem volt beiktatva (később „beiktatták”, de mivel nem volt megválasztva, ezt nem lehet érvényesnek tekinteni), ami azt jelenti, hogy a választási zsinat (2014. január 11) idején nem volt prágai érsek. Ez azt jelenti, hogy január 11-én az eperjesi zsinaton nem történhetett meg [a metropolita] megválasztása, mivel nem voltak meg a Szabályzat által előírt jelöltek (nem volt prágai érsek, csak az egyik jelölt – az eperjesi érsek)… Világos tehát, hogy azon az ún. zsinaton a „választás” sem Egyházunk Szabályzata, sem a szent kánonok alapján nem történt meg… Miért írja elő a Szabályzat a két jelöltet a metropolita megválasztásához? Egy sor más okon kívül azért is, mert a 2. cikkely végrehajtási utasításában a Szabályzat kimondja: „Abban az esetben, ha nem sikerül megválasztani a metropolitát, a választást meg kell ismételni. A második sikertelen választás esetén a választás sorshúzással dől el.” De hogyan lehet sorsot húzni, ha csak egy jelölt van?”

Levelében Mihail érsek kifejti, hogy maga a 2014. január 11-i eperjesi zsinat is szabályzatellenes és kánonellenes volt. A Szabályzat 12. cikkelye kimondja, hogy a zsinatot a metropolita hívja össze, a 2. cikkely pedig úgy rendelkezik, hogy ha nincs metropolita, akkor tisztségét a metropolitai helytartó látja el és ő hívja össze a zsinatot. Rasztyiszláv érsek azt állítja, hogy 2013. december 9. óta ő volt a metropolitai helytartó. Ez azonban nem igaz. A Szabályzat 2. cikkelye szerint a metropolitai helytartót a Szent Szinódus választja meg.

A 2. cikkely szerint, amíg nincs megválasztva új metropolita, a Szent Szinódust a metropolitai helytartó hívja össze. Rasztyiszláv érsek azt állítja, hogy ő, valamint Juraj és Jáchym püspökök 2014.12.09-én Prágában a Szinódus ülésén leváltották Szimeon érseket a metropolitai helytartó tisztségéből, és őt, vagyis Rasztyiszláv érseket választották meg metropolitai helytartóvá. „Ez azonban nem igaz.” – írja a prágai érsek. Mihail érsek elmondja, hogy amikor Rasztyiszlav érsek Juraj érsekkel és Jáchym püspökkel összegyűltek, a Szent Szinódus ülése már be volt rekesztve, ők pedig kánon- és szabályellenesen nevezték saját tanácskozásukat a Szent Szinódus ülésének. Ott megszavazták, hogy leváltják Szimeon érseket a metropolitai helytartó tisztségéből és helyette Rasztyiszlávot választották meg.

Mihail érsek hozzáteszi, hogy ráadásul Jáchym püspök ekkor már nem is volt a Szent Szinódus tagja, mivel Szimeon metropolita aznap (2013. december 9-én, Prágában) a Szabályzat 6. cikkelye és a 39. apostoli kánon értelmében [miszerint a vikárius püspök jogkörét az egyházmegyés püspöke határozza meg] felmentette őt egyházmegyéje vikáriusi püspöki tisztségéből. Ez pedig azt jelenti, hogy akkor, amikor Rasztyiszláv, Juraj és Jáchym „leváltották” Szimeon érseket a metropolitai helytartó tisztségéből, ez nem csakhogy nem a Szent Szinódus ülésén történt (mert a gyűlést nem a hivatalban lévő metropolitai helytartó hívta össze), hanem Jáchym nem is volt a Szent Szinódus tagja, hiszen a Szabályzat 3. cikkelyének 1. bekezdése szerint a „Szent Szinódust az Egyházban szolgálatot ellátó püspökök alkotják”, Jáchym pedig, mint tisztségéből felmentett vikárius püspök, ekkor (amikor úgymond „leváltották” Szimeon érseket), nem volt az Egyházban szolgálatot ellátó püspök, két püspök pedig önmagában (Rasztyiszláv és Juraj) soha nem alkothatnak szinódust (amiről Rasztyiszláv maga is írt még 2014. november 7-i levelében).

„Szimeon érsek tehát soha nem volt érvényesen leváltva a metropolitai helytartó tisztségéből és továbbra is betölti azt. Ezt a véleményt osztja a Konstantinápolyi Patriarchátus és gyakorlatilag az összes testvéri autokefál Egyház is” – emeli ki levelében Mihail prágai érsek. Rasztyiszláv érseknek tehát nem volt joga zsinatot összehívni, így a 2014. január 11-én tartott eperjesi zsinat szabályzatellenes és kánonellenes volt.

Mihail érsek elmondja, hogy ami Jáchym püspököt és prágai érseké való „beiktatását illeti”, az is teljesen szabályzatellenes és kánonellenes volt. Megválasztása nem felelt meg a kánonoknak. Rasztyiszláv és Jáchym és Juraj arra hivatkozik, hogy bár Jáchymot nem választotta meg az egyházmegyei gyűlés, de az I. Egyetemes Zsinat 4. kánonja értelmében választották meg. Ez a kánon azonban azt írja elő, hogy az adott terület püspökei közül legalább három püspöknek kell részt vennie az új püspök megválasztásában. A Jáchymot prágai érsekké választó gyűlésnek azonban legfeljebb két tagja volt, hiszen Jáchym ekkor már – tisztségéből felmentett vikárius püspökként – nem volt tagja a Szinódusnak, de egyébként sem szavazhatott volna önmagára. Ezt a választást az az eperjesi zsinat hagyta jóvá, ami – ahogy a fentiekből kiderül – szintén Szabályzat- és kánonellenes volt.

„Végül pedig egy teljesen alapvető fontosságú dolog: Jáchym püspök nem volt jogosult arra, hogy jelöltesse magát a prágai székbe, mivel nem kapott kanonikus elbocsájtást egyházmegyés püspökétől az Olomouc-Brnói Egyházmegyéből (vagyis nem kapott elbocsájtó levelet a VI. Egyetemes Zsinat 17. kánonja értelmében”.

Ez a kánon előírja, hogy ha egy bármilyen rangú papi személy (püspök, pap, diakónus) el akarja hagyni azt az egyházmegyét, amiben addig szolgált, akkor ehhez elbocsájtó levelet kell kapjon a püspökétől. Ha pedig enélkül távozik és fogadják be, akkor a kánon lefokozást ír elő mind a befogadó, mind az elbocsájtó levél nélkül távozó esetében. Az a tény, hogy egyházmegyés főpapja, Szimeon érsek 2013. december 9-én Jáchym püspököt leváltotta vikáriusi tisztségéből, kizárta őt a Szent Szinódusból, de nem változtatott semmit azon, hogy kánonilag az Olomouc-Brnói Egyházmegyéhez tartozik, tehát Jáchym püspök a 14. apostoli kánon szerint cselekedett, vagyis kánonellenesen elhagyta az Olomouc-Brnói egyházmegyét. (A 14. apostoli kánon szerint az a klerikus, aki egyházmegyés püspöke beleegyezése nélkül elköltözik egyházmegyéjéből, nem végezhet másol istentiszteleteket, és ha egyházmegyés püspöke visszahívása ellenére sem tér vissza, akkor csak laikusként maradhat meg a közösségben).

Mivel sem a Szabályzat, sem a szent kánonok, sem pedig a 2002/3. sz. az egyházakról és vallási gyülekezetekről szóló törvény értelmében nem lett érvényesen megválasztva, Jáchymot nem ismerte a cseh állam sem (pedig sokan próbáltak érte közbenjárni, köztük Rasztyiszláv érsek is). „Jelenleg Jáchym püspök a szent kánonok és a Szabályzat értelmében már nem tagja autokefál Egyházunk Szent Szinódusának”.

„Ez az én kánoni véleményem és ez a Konstantinápolyi Patriarchátus és gyakorlatilag az összes testvéri Egyház véleménye is. Miért szüntettük meg tehát Rasztyiszláv érsek cseh-szlovák metropolitaként való kommemorációját az egyházmegyében? Azért mert Rasztyiszláv érsek nem a Cseh Földek és Szlovákia metropolitája és soha nem is volt az. Miért? Azért, mert nem lett megválasztva sem a Szabályzat szerint, sem a szent kánonok szerint. Tehát, amíg nem fogunk legitim metropolitát választani, soha nem fognak ránk normális autokefál Orthodox Egyházként tekinteni.”

Mihail érsek elmondja, hogy Rasztyiszláv érseknek lett volna rá esélye, hogy vele szemben oikonomiát alkalmazva a Konstantinápolyi Patriarchátus és a testvéri egyházak elismerjék a megválasztását, ha „alázatot és bölcsességet mutat fel” és elismeri az általa elkövetett hibákat. Maga Mihail érsek is hosszú ideig reménykedett a megbékélés lehetőségében, „mert ebben láttam legkönnyebb kiutat abból a krízisből, amibe autokefál egyházunk került. Ezért minden lehetségest és lehetetlent megtettem, hogy engedményeket tegyek Rasztyiszláv, Juraj és Jáchym püspököknek… igyekeztem atyailag megbékéltetni Rasztyiszláv érseket, valamint Juraj és Jáchym püspököket, végülis 44 éve vagyok pap, Rasztyiszláv érsek pedig minimális lelkipásztori tapasztalattal rendelkezik és kétszer fiatalabb nálam, próbáltam főpásztori felelősségükre apellálni, hogy legalább egy kis alázatot tanúsítsanak. Mindez azonban teljesen hiábavalónak bizonyult.”

Mihail érsek elmondja, hogy a Konstantinápolyi Patriarchátus is arra a nézőpontra jutott, hogy mindez hiábavaló, ezért 2015. augusztus 26-án levélben tájékoztatta a testvéri egyházakat az Egyetemes Patriarchátus Szent Szinódusának álláspontjáról. Ebben kimondják, hogy Rasztyiszláv érsek megválasztása (a fent kifejtett okok miatt) „érvénytelen, és soha, soha nem fogják elismerni”. „Rasztyiszláv érsek méltatlan hozzáállásával elmulasztotta az esélyt, amit a többi autokefál egyházak, élükön a Konstantinápolyi Patriarchátussal türelmesen hosszú ideig megadtak, és most már nincs esélye és nem kapja meg: 2014. január 11-i eperjesi „megválasztását” soha senki nem fogja elismerni. Az alázat helyett Rasztyiszláv érsek a testvéri egyházakat rágalmazta és megsértette. Ez szomorú, de így történt”.

Mihail érsek elmondja, hogy a Konstantinápolyi Patriarchátus említett (836. iktatószámú) levelében „megállapítja, hogy autokefál Egyházunk a pusztulásba tart, és ezt zsinat összehívásával és új választás megtartásával kell megakadályozni”.

Mihail érsek elmonda azt is, hogy miért most került sor arra, hogy Rasztyiszláv érseket nem kommemorálják többé metropolitaként a prágai egyházmegyében. Ez két okból történt. Egyrészt Mihail érsek a megválasztása után nem volt tisztában sem Rasztyiszláv érsek megválasztása és kánoni helyzete körül kialakult rendkívül bonyolult szituációval (Mihail Dandár atya a 90-es évek közepéig a prágai egyházmegye papja volt, majd később a Moszkvai Patriarchátus Németországi Egyházmegyéjében szolgált és prágai érsekké választásakor tért vissza a Cseh-Szlovákiai Orthodox Egyházba – ford. megj.), ami csak fokozatosan tisztult le a számára, másrészt ellentmondásos információkkal rendelkezett, ugyanakkor pedig tárgyalások folytak Bécsben az Egyetemes Patriarchátus képviselőinek részvételével.  Másrészről Mihail érsek hozzáteszi, hogy prágai érsekké történt megválasztása óta arra törekedett, hogy „egyesítő elem” legyen a Szinódusban, aki segít abban, hogy a Szinódus egymással nézeteltérésben lévő tagjai megtalálják a megbékélés felé vezető utat.

„Az idő azonban haladt, én pedig egyre inkább tudatosítottam a kellemetlen valóságot, ami nagyon nem tetszett és nem akartam elhinni. Arra gondolok, hogy szomorú tény, de autokefál egyházunk elsődleges problémája a Rasztyiszláv és Juraj érsekek részéről megnyilvánuló elutasítás és hajlíthatatlanság volt és most is az. Tudják, lelkipásztorként tudom, hogy meg lehet megbékéltetni két felet, még ha éles vitában is állnak egymással, de nem lehet megbékéltetni két olyan felet, ahol az egyik fél nem akarja a megbékélést és mindenáron a másik lehengerlését akarja. Rasztyiszláv és Juraj érsekek, ahogy erről már sokszor meggyőződhettem, a megbékélést nem akarták és most sem akarják.”

Forrás

Advertisements