Rasztyiszláv eperjesi érsek szakadároknak nevezte a csehországi főpapokat

Metropolita_RastislavRasztyiszláv eperjesi érsek egyház főpapjaihoz, papjaihoz és világi hívőkhöz írt levelében visszautasítja, hogy a Szent Szinódus üléseként ismerje el a csehországi főpapok 2015. december 17-i prágai gyűlését. Ezen találkozójuk során a csehországi főpapok élükön Szimeon olomouc-brnói érsekkel érvénytelennek nyilvánították a Rasztyiszláv eperjesi érsek korábbi metropolitává választását és felszólították, hogy dehonesztáló kijelentéseiért kérjen bocsánatot Bartholomeosz egyetemes patriarchától, a testvéri orthodox egyházaktól és a görög orthodox hívektől. Jelen levelében Rasztyiszláv eperjesi érsek „szakadár álszinódusnak” nevezi a cseh főpapok gyűlését. Rasztyiszláv érsek megkérdőjelezi Izajás šumperki püspök felszentelésének kanonikusságát, és kijelenti, hogy Zajás Slaninka csupán a prágai egyházmegye önkényesen eltávozott és szolgálattól eltiltott papja.

Az eperjesi érsek a csehországi főpapok színjátéka első lépésének és nevetségesnek nevezi, hogy határozatukban a csehországi főpapok kölcsönösen elismerik egymás szentelését. Véleménye szerint Szimeon érsek önkényesen tartja magát a metropolitai szék helytartójának, sőt kétségbe vonta az olomouc-brnói egyházmegye püspöki székébe történt évekkel ezelőtti megválasztásának szabályosságát is. Mihály prágai püspöknek szemrehányást tesz, hogy felszentelésekor és még a közelmúltban is ígéretet tett a metropolita (vagyis Rasztyiszláv eprejsi érsek) és az általa vezetett Szent Szinódus iránti hűségre, amiről Rasztyiszláv érsek írásos dokumentumokkal is rendelkezik, ráadásul elmondása szerint az Egyetemes Patriarchátus is kétségbe vonja közelmúltbeli megválasztását és felszentelését. Izajáš Slaninkával (akit Rasztyiszláv érsek igumennek nevez) kapcsolatban Rasztyiszláv érsek elmondja, hogy annak idején a Szent Szinódus az akkor még törvényesen a metropolitai szék helytartójának tisztét betöltő Szimeon érsek elnökletével fosztotta meg őt archimandritai címétől és tiltotta el az istentiszteletek végzésétől. Ezután önkényesen távozott a prágai egyházmegyéből és ezután választotta meg a kétes érvényességű olomouc-brnói egyházmegyei gyűlés segédpüspökké. Püspökké szentelése ezért kétes, mivel ennek során durván megsértették a kánoni hagyományt és azt nem hagyta jóvá a Szent Szinódus.

Rasztyiszláv metropolita szerint a csehországi főpapok tipikus skizmatikusokként cselekednek, amikor kölcsönösen elismerik egymás szentelését. A színjáték torz voltát hangsúlyozza az a tény is, hogy ezzel egyidőben zajlik a tárgyalás az Egyetemes Patriarchátussal a helyi egyházban kialakult helyzet normalizálásáról; ezért az „álszinódus” határozatait övön aluli csapásnak értékeli, ami megnehezíti a felek tárgyalását.

Rasztyiszláv érsek szerint a csehországi papságot a helyi püspökök megfélemlítik, elhallgattatják és a likvidálják azokat a kényelmetlen papokat, akikben maradt még valamennyi lelkiismeret és nem akarnak megbékélni az egyházban kialakult kétségbeesett helyzettel. Szerinte a csehországi püspökök nyíltan a nép szemébe hazudnak. Továbbra sem fog összeülni a csehországi metropolitai tanács, sem a rendesen megválasztott prágai egyházmegyei tanács, amellyel szemben Mihály érsek bizalmatlanságát fejezte ki. Rasztyiszláv érsek szerint a csehországi egyházi intézmények vezetőit önkényesen távolítják el és neveznek ki helyükbe másokat, akik engedelmes bábként mindenre rábólintanak. A Csehországban élő apácákat a rendőrség segítségével az álpüspök ki fogja űzni a monostorukból. A hívőktől meg fogják tagadni az Eucharisztiát vagy pedig lelkiismereti okokból ők nem fognak áldozáshoz járulni. Mindezen visszaélések felett pedig az „istenfélő és kanonikus” „püspöki trojka” fog majd uralkodni, akiket csak a hatalom és a pénzvágy vezérel, és akik tevékenységüket a jogról és szeretetről szóló beszédekkel és a még szebbnek tűnő jogi fordulatokkal fogják elfedni, hogy biztosítsák féktelen tombolásuknak a legitimitás látszatát. “Az Orthodoxia neve Csehországban hosszú időkre meggyaláztatik. A só elveszítette az ízét: ki fogja megsózni?” – teszi fel a kérdést Rasztyiszláv eprejesi érsek, aki levelét a Cseh Földek és Szlovákia kanonikus metropolitájaként írta alá.

Levele végén Rasztyiszláv érsek elnézést kér a hívőktől, hogy ilyen dolgokkal terheli meg őket. Elmondja, hogy sem ő, sem Juraj nagymihályi érsek és Jáchym püspök, akiknek kérésére írta meg jelen levelét, egyáltalán nem tökéletesek, nem szentek, nem bűntelenek és nem hibátlanok. A cseh-szlovákiai egyházi konfliktusban Rasztyiszláv érsek szerint nem a „jók” harcolnak a „rosszakkal”, hanem a szlovákiai főpapok csupán azért küzdenek, hogy megőrizzék Krisztus Egy, Szent és Egyetemes Egyházának legalább alapvonásait, „ahogy azt atyáink és elődeink ránk bízták, akiknek az Orthodoxia iránti hűségük miatt gyakran kellett nagy személyes megpróbáltatásokon átmenniük”. Rasztyiszláv érsek arra kéri a hívőket, hogy a nép bocsássa meg nekik, püspököknek, hogy csődöt mondtak, kicsinységüket és Krisztus Evangéliuma iránti hűtlenségüket, és hogy a hívek imáikban emlékezzenek meg róluk, „hogy az Úr adjon nekünk megfelelő bölcsességet, erőt és bátorságot, hogy megoldhassuk a szeretett Egyházunkban kialakult tragikus szakadást”. Egyúttal felhív minden jóakaratú csehországi papot és diakónust, hogy továbbra is róla emlékezzenek meg a Liturgián, mint a helyi egyház metropolitájáról.

Forrás

Advertisements