«Oroszországban szemünk láttára hal meg az újságírás. Mind a világi, mind az egyházi»

Beszélgetés Szergej Csapnyinnal, a Moszkvai Patriarchátusból való elbocsájtásáról, a Moszkvai Patriarchátus hivatalos szőcsöveiről és az új pravoszláv ideológiáról

A napokban Kirill patriarcha úgy rendelkezett, hogy nem megfelelő kijelentései miatt bocsássák el Szergej Csapnyint a „Moszkvai Patriarchátus Folyóirata” felelős szerkesztőjének tisztségéből. A Colta.ru Szergij Csapnyinnal beszélgetett a történtekről.

szergejcsapnyinA sajtóban megjelent információk szerint téged a moszkvai Carnegie Központban az “Orthodoxia a nyilvános térben: háború és erőszak, hősök és szentek” c. előadásod miatt bocsájtottak el. Ez volt a hivatalos ok?

Ez azok találgatása, akik a közösségi hálókban írnak és hisztériát keltenek a pravoszláv-patrióta oldalakon. Ezen események csak annyiban kötődnek egymáshoz, hogy csupán néhány nap telt el közöttük: december 9-én tartottam az előadásomat és néhány nappal később érkezett meg Kirill patriarcha rendelkezése arról, miszerint nem tartja „célszerűnek”, hogy továbbra is ellássam a Moszkvai Patriarchátus Folyóirata felelső szerkesztőjének tisztségét. Azt megengedhetőnek tartom, hogy felszólalásom volt az elbocsájtásom ürügye, de nem az oka. Egyébként örülök ennek az egybeesésnek és hálás vagyok érte a patriarchának. Az előadásom iránt hatalmas érdeklődés támadt: csupán az oldalamon az elmúlt négy nap során több mint tízezer ember olvasta el a szövegét.

De nem ez volt az idei év legfőbb szövege. A legfontosabb, ami jóval kritikusabb szöveg volt, a First Things konzervatív katolikus újságban jelent meg novemberben – „A Birodalom Egyháza” címmel.

Elmondanád, hogy ki és hogyan értesített az elbocsájtásodról?

Minden nagyon egyszerűen és megszokott módon történt. December 16-én az „Oroszország kortárs ikonfestői” kiállításon voltam (ez egy nagy kiállítás-projekt, amit az „Artosz” közösség szervezett a Valaam monostorral és a Templomépítők Szövetségével együttműködve), amikor a mobiltelefonomon felhívott a Moszkvai Patriarchátus Kiadója főszerkesztője, Vlagyimir Szilovjev protoijerej. Szomorú, csendes hangon elmondta, hogy levél érkezett a Patriarchátusból. „Akarod, hogy felolvassam?” – „Igen, természetesen”.

Ez a patriarcha rendelkezése volt Varszonofij (Szudakov) metropolita, a Moszkvai Patriarchátus Hivatalvezetőjének faximile aláírásával: nem megfelelő kijelentései miatt nem tartom célszerűnek, hogy Csapnyin maradjon a felelős szerkesztő, ideiglenesen nevezzék ki Jevgenyij Sztrelcsikot (aki a barátom és helyettesem). Elbocsájtásomról közvetlenül Vlagyimir Szilovjev protoijerej döntött. Végül közös megegyezéssel távozom. Az Orosz Orthodox Egyház Kiadói Tanácsában, majd később, az átszervezés után, a Moszkvai Patriarchátus Kiadójában majdnem 15 éven keresztül dolgoztam.

Magyarázzuk el azoknak, akik nem tudják. A „Moszkvai Patriarchátus Folyóiratának” van egy szerkesztőségi tanácsa, aminek élén Hilarion (Alfejev) metropolita, a Külső Egyházi Kapcsolatok Osztályának vezetője áll. Téged pedig felelős szerkesztőnek neveztek, ugye?

A modern menedzsment szempontjából ez furcsának tűnik, a tisztségem megnevezése pedig még inkább. Soha nem találkoztam még ilyennel. De mégis van benne valamilyen logika. Megpróbálom elmagyarázni.

Az Egyház legfőbb hivatalos kiadványa főszerkesztőjének mindig püspöknek, vagy legalább papi személynek kell lennie. E tisztséget 2000 óta Vlagyimir Szilovjev protoijerej látja el. Azonban ő Folyóirat főszerkesztősége mellett a Moszkvai Patriarchátus Kiadójának is főszerkesztője és közvetlenül nem foglalkozik a Folyóirat szerkesztésével. E célból hozták létre a felelős szerkesztő tisztségét, aki gyakorlatilag a főszerkesztő és ő hozza meg a szerkesztési politika és a folyóirat megjelentetésével kapcsolatos döntéseket.

Mi a hatásköre és funkciója a szerkesztői tanácsnak?

A szerkesztői tanácsot néhány éve hoztuk létre mint tanácsadó szervet a szinódusi intézmények vezetőiből. Összetételét a patriarcha hagyta jóvá, azonban csak egy alkalommal ült össze a legelején. Ez egy halva született kezdeményezés volt, mivel a tagjai között olyan püspökök voltak, akik nem bírták elviselni egymást és enyhén szólva, minden élvezet nélkül találkoznak egymással (a tanács tagja Merkurij (Ivanov) rosztovi és novocserkaszki metropolita, Mark (Golovkov) rjazanyi és mihajlovszki metropolita, Panteleimon (Satov) orehovo-zujevói püspök, valamint Vszevolod Csaplin protoijerej, Dimitrij Szmirnov protoijerej, Vlagyimir Legojda, a Szent Szinódus Információs Osztályának vezetője – szerk. megj.). Hilarion (Alfejev) metropolita, a szerkesztői tanács elnöke, a testület létrehozása után nem sokkal kijelentette, hogy a tanács összehívására nincs szükség, teljesen elég, ha ő maga átolvassa a kiadványt. Nos, OK. Úgy döntöttem, hogy nem vitatkozok.

El tudnád mondani az Egyháztól távoli olvasók számára, hogy mi ez a kiadvány: a „Moszkvai Patriarchátus Folyóirata”?

Ez az Orosz Egyház egy legendás kiadványa. Az októberi forradalom után a bolsevikok megtiltották az Egyháznak, hogy folyóiratokat adjon ki és államosították az egyházi nyomdákat. 1931-ig az OSZFSZK, majd a Szovjetunió területén csupán egyházi szamizdat létezett. 1931. januárjában azonban váratlanul Szergij (Sztragorodszkij) metropolita engedélyt kap egy folyóirat indítására – csupán néhány oldal volt, még csak nem is újság, hanem valami olyasmi, amit ma newsletter-nek neveznek. Azonban 1935-ben a kiadványt újra betiltják. Csak 1943 szeptemberében, Sztálin és a három metropolita híres találkozása után indul újra a kiadás, és ettől fogva egészen napjainkig rendszeresen megjelenik.

A Moszkvai Patriarchátus Folyóirata – sajátos történelmi forrás a szovjet korszak Egyházának életéről. Sikerült digitalizálnom az 1943-1954 közötti számokat, melyek megtalálhatók a folyóirat weboldalán. Sok érdekességgel találkozhatunk ott. Olvassák el pl. I. Alekszij patriarcha beszédét a Sztálinért tartott Panyihida után. Vagy a „békeharc” végtelen témája a 70-es-80-as években… Egyúttal a XX. század egyik nagyszerű egyházi írója, Alekszander Meny atya is a publikált a Folyóiratban, és csak ezután kezdték könyveit tamizdatban kiadni a brüsszeli „Élet Istennel” kiadóban. Sok mindenről lehetne beszélni…

És most? Meg tudnád fogalmazni, hogy ma mit jelent ez a folyóirat és kinek szól?

A Moszkvai Patriarchátus Folyóirata a kortárs egyházi gyakorlat és az egyházi élet tapasztalatának leírását tartalmazza. Mindenek előtt a papoknak és az aktív világiaknak szól.

De becsülettel beismerem: ma a Folyóirat újra konceptuális krízisbe került. A Carnegie Központban arról beszéltem, hogy ma az Orosz Orthodox Egyház az „új hallgatás” korába lépett. Ezek nem egyszerűen szép szavak. A szerzők köre rohamosan csökken: mind a papok, mind a püspökök visszautasítják az együttműködést még a hivatalos egyházi folyóirattal is, mert félnek beszélni. Már látták, hogy mi történik azokkal, akik valami „nem olyat” mondanak.

Te a 90-es években távol álltál a hivatalos egyházi struktúráktól. Hogy történt, hogy felkértek az „Egyházi Hírmondó” központi hivatalos egyházi újság szerkesztésére?

A 90-es években független újságíró voltam, nem álltam kapcsolatban a Patriarchátussal, bár jól ismertem a papságot és a püspököket. 1995 óta voltam a „Metafrazisz” ügynökség főszerkesztője, majd az „NG-religia” újságírója, együttműködtem az Orthodox Információs Televíziós Ügynökséggel, később létrehoztam a „Zsinatiság” («Соборность») c. első internet-folyóiratot. Ez egy független projekt volt, amit Andrej Szkulov nagyszerű programozóval együtt készítettünk (Andrej a napoban hunyt el, december 16-án. Legyen örök emléke!). 2000 nyarán II. Alekszij patriarcha áldásával felkértek az „Egyházi Hírmondó” újság átszervezésére. Sokak, többek között a magam számára is ez meglepő felkérés volt. Egyáltalán nem készültem arra, hogy hivatalos egyházi struktúrákban dolgozzak. De a hozzám közel álló papok tanácsára elfogadtam a felkérést. El kell mondani, hogy akkoriban a pravoszláv-patrióta kiadványok rettenetes harckészültésgben voltak, az „orthodoxia tisztasága” iránti buzgalmukban rendszeresen írtak nyilvános és nem nyilvános feljelentéseket, de II. Alekszij patriarcha nagyszerű ember volt! Személyesen adta át nekem e feljelentések másolatait, mutatva, hogy nem tulajdonított és továbbra sem tulajdonít nekik semmilyen jelentőséget.

Kirill patriarcha nevezett ki téged a „Moszkvai Patriarchátus Folyóirata” főszerkesztőjévé, közvetlenül beiktatása után 2009-ben. Ismerték egymást korábban is?

Igen, Kirill patriarchával a 90-es évek közepe óta ismerjük egymást és akkor nagy szimpátiával viszonyultunk egymás iránt. Rendszeresen találkoztunk, akkor is, amikor független újságíró voltam és később is, amikor az „Egyházi Hírmondó” újságot vezettem.

Amennyire jól tudom, újdonságokat próbáltál meggyőkereztetni: a Moszkvai Patriarchátus Folyóirata volt az első periodika, amelynek volt mobil alkalmazása.

Igen, 2013-ban sikerült elindítani a Folyóirat iPad változatát. A kedvenc projectem azonban a „Templomépítő” almanach, ami a Folyóirat melléklete (2012. júliusa óta jelenik meg – szerk. megj.). Bármilyen furcsa, de csak ezen almanach oldalain sikerült megkezdenünk a kortárs templomépítészet és egyházművészet problémáiról folytatott komoly és professzionális dialógust. Addig, a restaurált és újonnan épített templomok ezrei ellenére senki nem beszélt ilyen témákról. Itt sok minden történik: elsősorban zajlik az XXI. századi orthodox templomnak nevezhető új templomformák keresésének nehéz folyamata. Dialógusunknak már megvannak az első eredményei: egy sor egyházi építész és építőmester megalapította a Templomépítők Szövetségét, 2016. januárjában pedig az „Úr Háza” néven egyházi építészeti fesztivált rendezünk. Több új templom is épült, melyeknek tervezésében felfedezhetjük a templomi tér interpretációjában az új megoldások keresését.

Egyúttal pedig megszüntettük az „Egyházi Hirmondó” hivatalos újság papírváltozatát (1989-2012 között jelent meg, ma online-kiadványként működik – szerk. megj.). Sokan kételkedtek, egyesek tiltakoztak, de sikerült meggyőznöm a patriarchát, hogy ez a helyes megoldás. Nem sikerült elindítanunk az újság vidéki változatait – a főpapok a régiókban inkább saját újságjaikat preferálják és féltek a felelősségtől, ami a hivatalos összegyházi kiadvánnyal való együttműködés során rájuk hárulna. Végül az újság csak Moszkvában jelent meg és sokszor hetekbe telt, mire eljutott a vidéki előfizetőkhöz. Az internet korszakában ez egyszerűen szégyen volt.

Együttműködtetek valamilyen módon a patriarchával a Moszkvai Patriarchátus Folyóirata kapcsán? Felállított bizonyos feladatokat?

Kirill patriarcha azzal bízott meg, hogy szervezzem át a Folyóiratot és összességében egyetértett a koncepciómmal. Ezt részletesen tárgyaltuk 2010-ben. Rövidnek a lényege: a hivatalos rész mellett legyen nem hivatalos rész is. A nem hivatalos részben jelenjenek meg vitatémák, személyes vélemények, személyes értékelések. El kell mondanom, hogy ez nem az én ötletem. Ilyenek voltak a hivatalos kiadványok az egyházi újságírás virágkorában a XIX. század utolsó harmadában. Egyes kiadványok még eltérő oldalszámozást is alkalmaztak a hivatalos és nem hivatalos részek számára. Nagyon örültem, hogy az egyházi újságírás ezen hagyományait sikerült újjáélesztenünk. Sajnos azonban csak néhány évre. A témák köre fokozatosan szűkülni kezdett, a vitatémák egyre inkább nem kívánatosak lettek, Hilarion (Alfejev) metropolita pedig a szerkesztői tanács elnökéből egyre inkább a folyóirat cenzorává alakult át, majd megjelent még egy cenzor – Oleg Koritko protoijerej, a patriarchai referensek vezetője.

Harcolnom kellett egyes anyagok megjelentetéséért. Mondok egy példát. 2013. augusztusában Pszkovban meggyilkolták Pavel Adelheim protoijerej atyát, egy nagyszerű papot. Rendszeresen jelentetünk meg nekrológokat, és én betettem a nekrológját a következő számba. Azonban a cenzorok követelték, hogy vegyem ki: mindenki tudja, hogy Pavel atyának konfliktusa volt kormányzó főpapjával, Evszevij metropolitával. Azt mondtam: egy ismert papot öltek meg, hogyan hagyhatnánk ki tudatosan a nekrológját? Hát valaki tényleg fél tőle még a halálában is? Azt felelték: nem vállaljuk magunkra ezt a felelősséget, továbbítjuk a döntést a patriarchának, döntse el ő maga. A patriarcha engedélyezte a publikálását, ami meg is jelent, bár megkésve és annak említése nélkül, hogy milyen üldöztetéseket kellett Pavel atyának elviselnie a püspöke részéről. Én azonban kifejezhetetlenül szégyelleném magam, ha nem sikerült volna ezt megjelentetnem.

Az utóbbi időben kiadónk vezetősége magánbeszélgetésekben többször jelezte, hogy a jelen helyzetben jó lenne egyáltalán nem feltünősködni és fokozatosan el kellene mozdulni egy „Észak Korea ma” típusú újság irányába. Nem mondhatom, hogy egy ilyen fejlődési irány vonzónak tűnt a számomra.

Hogyan reagáltak a szerkesztői tanács tagjai az elbocsájtásodra?

A szerkesztői tanács tagjai közül csupán egy ember hívott fel, egy pedig sms-t küldött. A mai egyházi helyzetben ez egyáltalán nem meglepő. A hivatalnokoknál – és itt az egyházi csinovnyikok sem kivételek – mindig hiány van az egyszerű emberi érzésekből. Éppen ezért mindig egyenesen megmondtam: ne akarjatok belőlem egyházi hivatalnokot csinálni, én mint keresztény nem tudom elképzelni az életemet azon szabadság nélkül, amit Krisztus nekünk ajándékozott. Ez felbecsülhetetlen ajándék.

Semmiféle „testületi, korporációs szempontokat” nem lehet komolyan venni, amikor a kérdés ára a személyes szabadságról való lemondás.

Egyrészről az Orosz Orthodox Egyháznak nem lehet hivatalos szóvivője. Másrészről, úgy tűnik, kiépült egy információs tengely, valamiféle korporatív sajtószolgálat. Csak nagyon kevesek kapnak engedélyt arra, hogy beszéljenek. A leghangosabban Vszevolod Csaplin protoijerej és Dimitrij Szmirnov protoijerej szava hallatszik, ami a leggyakrabban visszatetszést kelt, de végső soron mégis az ő megnyilvánulásaikra tekintenek úgy, mint az Orosz Orthodox Egyház hivatalos álláspontjára.

Az elmúlt években sokszor beszéltem különböző egyházi fórumokon arról, hogy nem szabad összekeverni az újságírást és a PR-t. Ha összekeverjük, akkor az újságírás meghal, a PR – vagy ha úgy tetszik, a propaganda – pedig minden szabad teret eláraszt. Az elmúlt években Oroszországban a szemünk láttára hal meg az újságírás. Mind a világi, mind az egyházi. Ez csak arról tanúskodik, hogy az Egyház belső megnyilvánulásaiban szorosan függ a társadalmi hangulatoktól. Vagyis nem önálló. Az ami a társadalomban zajlik, bizonyos idő elteltével elindul az Egyházban is. Az egyházi újságírás halála ezt látványosan illusztrálja. Ebben a kérdésben pesszimista vagyok, egyenlőre nem látom okát az újjászületésnek.

Azt látjuk, hogy a hivatalos szócsövek: imitátorok, azt illusztrálják, hogy a valóság, általában teljesen hiányzik. Ezt sokan így érzik. Ezért elég csak szóba hozni az „Egyház hivatalos álláspontját”, és az olvasók, hallgatók azonnal elveszítik az érdeklődésüket. Világos, hogy itt nem Krisztusról, hanem az ilyen vagy olyan „túlságosan földi” érdekekről van szó.

Te gyakran szólalsz meg a nyilvánosság előtt, a médiában, konferenciákon, fesztiválokon. Ha jól értelmezem, nem titkolod a viszonyulásodat a történések iránt. Voltak ezzel kapcsolatban valamilyen problémáid? Értésedre adták, hogy fogd vissza magad?

Igen, Hilarion (Alfejev) metropolita többször is levelet írt nekem és figyelmeztetett, hogy megnyilvánulásaim „eltérnek az Orosz Orthodox Egyház hivatalos álláspontjától”. De ez nem hittanításbeli vagy teológiai kérdésekben való eltérés. Itt arra történt kísérlet, hogy a Patriarchátus munkatársaira rákényszerítsenek egy valamiféle, az elmúlt öt-hét évben kitalált „egységes pravoszláv ideológiát”. Véleményem szerint ennek az ideológiának semmi köze nincs az Orthodoxiához. És nagyon csúnya dolog, hogy azt az „Egyház hivatalos álláspontja” szavakkal igyekeznek elfedni.

A Heidelbergi Egyetem Teológiai Karán tartott előadásom után Kirill patriarcha megtiltotta, hogy Hilarion metropolita előzetes engedélye nélkül felszólalhassak nemzetközi konferenciákon. Ő pedig mindig elutasította az engedély megadását. Így 2015-től gyakorlatilag „kijárási tilalom” alá estem. Egyszóval, az egész valami nagyon szovjettől kezdett bűzleni… Ez kellemetlen szag, és sajnos, az egyházi főpapokból áradt.

Most mi lesz? Van még más tisztséged a Patriarchátusban?

Nem, minden tisztségemből távozom és többé nem dolgozom a Patriarchátusban.

Sajnálod a történteket?

Az elmúlt napokban több száz telefonhívásra, e-mailre és sms-re válaszoltam. Volt, aki együtt érzett, volt aki megkérdezte: „együtt érezzek vagy gratuláljak?”, volt, aki azonnal gratulált. Az utóbbiak között nem csak világiak voltak, de szerzetesek, papok és püspökök is. Igyekszem mindenben Isten Gondviselését felfedezni, és ezekben a napokban különös erővel érzem azt a támogatást, amit az Úr a legkülönfélébb embereken – ismerősökön és ismeretleneken keresztül – küld nekem. Egyszóval nem, nem sajnálom. Örülök, hogy új távlatok nyílnak meg előttem.

Forrás

Advertisements