Irodalmi Nobel-díjat kapott Szvetlana Alekszijevics

swetlanaalexijewitsch2013wikimedia-2[1]Szvetlana Alekszijevics belorusz írónő kapta a 2015. évi irodalmi Nobel-díjat. A történelem során először kapta meg ezt a nagy jelentőségű díjat belorussziai író. A díj elnyerése kapcsán az írónőt belorussziai egyházi vezetők, Filaret tiszteletbeli exarcha és Pavel minszki metropolita, belorusz exarcha köszöntötték.

„A különféle országokban élő számos olvasó számára az ön érzékeny lelkiismerete erkölcsi iránymutatót jelent. Ismerjétek meg az igazságot, és az igazság szabaddá tesz titeket – mondja Krisztus. Örömmel teszünk tanúbizonyságot arról, hogy az Ön szabad és képmutatás nélküli alkotói tevékenységét az igazság keresésének és az Istentől kapott emberi méltóság védelmének szenteli” – áll Filaret metropolita köszöntésében. „Imádsággal kívánok Önnek jó egészséget és új alkotói sikereket. Az Úr újítsa meg az Ön erejét az emberek további szolgálatára”.

„Az Ön könyveiben az egyszerű emberek közös hangja szólal meg, akiknek sorság megperzselték a XX. század nagy eseményei. Az Ön alkotóművészete arra hív minket, hogy elgondolkodjunk a bibliai kérdésen: „Mi az ember?” – írja Pavel minszki és zaszlavi metropolita a köszöntésében. Pavel metropolita Isten segítségét kívánta Szvetlana Alekszijevicsnek „nemes írói missziójának végzéséhez”.

Forrás

Szvetlana Alekszijevics „Elhordott múltjaink” c. könyvét a közelmúltban jelentette meg az Európa Könyvkiadó.

Szvetlana Alekszijevics 1948-ban született ukrán és fehérorosz szülőktől az ukrajnai Sztanyiszlavban, de Fehéroroszországban nőtt fel. Iskolái elvégzése után helyi újságoknál dolgozott, majd a minszki Nyoman irodalmi lap munkatársa lett. Újságírói pályafutása során elbeszéléseket írt olyan drámai események szemtanúival készült interjúk alapján, mint a második világháború, a Szovjetunió afganisztáni háborúja, a Szovjetunió felbomlása vagy a csernobili atomkatasztrófa. A Lukasenko-rezsim üldöztetése miatt 2000-ben elhagyta Fehéroroszországot. Az International Cities of Refuge Network szervezet menedéket ajánlott neki és a következő évtizedben Párizsban, Göteborgban és Berlinben élt. 2011-ben visszaköltözött Minszkbe. Művei a szovjet és a posztszovjet emberek érzelmi történeteinek irodalmi krónikái.

Ha visszanézünk a szovjet és posztszovjet történelemre, egyetlen hatalmas tömegsírt és vérfürdőt látunk magunk előtt, végtelen dialógust elkövetők és áldozatok között. (…) Ez a könyveim témája. (Szvetlana Alekszijevics)

Első könyve, A háború nem asszonyi dolog 1985-ben jelent meg, majd többször újranyomták és több mint kétmillió példányban adták el. A regény nők monológjaiból áll, akik a háború kegyetlenségéről, a nők szerepéről és szenvedéseiről beszélnek. A könyvet a szovjet hatóságok betiltották, szamizdatban terjedt, csak a gorbacsovi glasznoszty idején lehetett publikálni.

Művei 2015-ig 19 országban jelentek meg szinte minden földrészen az Egyesült Államoktól kezdve Németországon és Indián keresztül Japánig (Wikipédia).

Magyarul megjelent művei:

Szvetlana Alekszijevics. A háború nem asszonyi dolog, Kulcsár Valéria (ford.), Budapest: Zrínyi Katonai Könyv- és Lapkiadó. (1988)

Szvetlana Alekszijevics. Fiúk cinkkoporsóban, Enyedy György (ford.), Budapest: Európa Könyvkiadó. (1999)

Szvetlana Alekszijevics. Elhordott múltjaink, Iván Ildikó (ford.), Budapest: Európa Könyvkiadó. (2015. november)

Ajánlott cikkek:

Elhordott múltjaink

A szovjet marha vágósúlya

Szvetlana Alekszijevics: A szovjet korszak legborzalmasabb hagyatéka a szovjet nép

Advertisements