Szenthegyi Szent Paisziosz atya ünnepe

Őszentsége I. Bartholomeosz patriarcha vezetésével tartották meg Szentéletű Paisziosz atya szentté avatása után tartott első ünnepét. Az ünnepségeket a Paisziosz atya által alapított Keresztelő Szent Jánosnak szentelt női monostorban, Szurotiban (Thesszaloniki közelében) tartották, ahol a Görögországban mélyen tisztelt szent atyát eltemették.

PaisiySvyatogorec8[1]

Július 11-én a Szent János monostorban Bartholomeosz patriarcha tartotta a Virrasztó Istentiszteletet, majd július 12-én az ünnepi Szent Liturgiát. A Konstantinápolyi Egyház elöljárójával együtt szolgált az Egyetemes Patriarchátus és a Görögországi Orthodox Egyház nyolc főpapja.

Paisziosz atya emléknapjának megtartására több mint 20 ezer orthodox hívő gyűlt össze, akik részt vettek az ünnepi istentiszteleteken.  A zarándokok mind Görögországból, mint Bulgáriából, Oroszországból, Ukrajnából és más országokból érkeztek. A hívek hosszú órákon át, egész éjjel sorban álltak, hogy a szent sírjához járulhassanak

PatrVarfolomeySurotiPaisiosSvyatogor6[1]

A hívekhez szólva Öszentsége megjegyezte: „Nagy örömmel vettem részt ebben az utazásban, hogy első alkalommal, Isten népével együtt, megünnepeljük Szenthegyi Szent Paisziosz emlékét és elnyerjük az áldását”.

PatrVarfolomeySurotiPaisiosSvyatogor4[1]

A patriarcha Paisziosz atyát „nagy szentnek” nevezte, „akinek világossága szétoszlatja a hétköznapi nyugatlanság, bizonytalanság és félelem sötétségét”. Mint ismeretes, Őszentsége személyesen ismerte Paisziosz atyát. „Isten igazi emberével találkoztunk, akiben teljes mértékben megtestesült az Isten és az ember iránti áldozatos szeretet. A mély alázat, türelem és belső önmegtagadás embere volt” – mondta az egyetemes patriarcha.

PatrVarfolomeySurotiPaisiosSvyatogor5[1]

A patriarcha kifejezte azon meggyőződését, hogy Paisziosz sztarec imádságos közbenjárásával, az Istenbe vetett hit és szeretet által sikerül leküzdeni azon problémákat és megpróbáltatásokat, melyekkel a hívők napjainkban szembesülnek.

„Szent Paisziosz azt mondta, hogy az Úr szeret minket és nem szabad kétségbe esnünk. Az, aki hisz Istenben, vagyis teljes bizalommal van az Ő Gondviselése iránt, képes bármilyen megpróbáltatást legyőzni… Szentéletű Paisziosz és Porfiriosz, a két új és a nép által oly szeretett szent legyenek a görög nép és az egész világ közbenjárói” – mondta Bartholomeosz patriarcha.

Paisziosz atya emlékére szentté avatása óta először tartottak istentiszteleteket szerte a világon, mindenütt, ahol tisztelik korunk újonnan megdicsőült áthosz-hegyi szentjét.

PatrVarfolomeySurotiPaisiosSvyatogor[1]

Szentéletű Szenthegyi Paisziosz (Παΐσιος Αγιορείτης); világi nevén Arszeniosz Eznepidisz (Αρσένιος Εζνεπίδης) 1924. július 25-én született a kappadókiai Pharasa településen. Nem sokkal a leendő sztarec születése után történt a Törökország és Görögorság közötti lakosságcsere. Arszenioszt Kappadókiai Szent Arszeniosz keresztelte meg, aki megjövendölte, hogy szerzetes lesz.

Szeptemberben a család Konitzába költözött. Arszeniosz atya itt végezte el az iskolát. Ács mesterséget tanult. 1945-ben 3 és fél évre besorozták a hadseregbe. A hadseregben kitűnt jó erkölcseivel és bátorságával.

Leszerelése után az Áthosz-hegyre ment. 1950-ben lett Kirillosz atya tanítványa, akit később a Kutlumus monostor igumenjévé választottak (+1968). Egy idő után Kirillosz atya az Efszigmen monostorba küldte, ahol 1954-ben Averkiosz néven szerzetessé nyírták.

Az új szerzetes minden munkát ellátott, majd segített a többieknek is a munkában. Averkiosz szüntelen imádkozott, de arra törekedett, hogy ezt ne vegye észre a környezete. Szerette olvasni a szentek életét.

1954-ben lelkiatyja tanácsára átment a Philotheosz monostorba, ahol az erényeiről ismert Szimeon atya tanítványa lett. Szimeon atya 1956-ban a szintén pharaszai születésű II. Paisziosz caesariai metropolita tiszteletére Paisziosz néven nyírta fel kis szchimás szerzetessé. Új helyén is folytatta korábbi életét: szeretettel küzdött és amennyire tudta, segítette a testvéreit. 1958-ban Konitzából felkérték, hogy segítsen a környék lakosainak lelkigondozásában. A sztarec, megérezvén Isten akaratát e szolgálatra, ezért a sztomio-i Istenszülő Születése monostorba költözött. Isten kegyelmének segítségével többezer léleknek segített, majd 1962-ben a Sínei-hegyi Szent Katalin monostorba ment.

Itt sokat dolgozott, és a keresett pénzt a környékbeli beduinoknak adta, akik nagyon szerették őt. 1964-ben visszatért az Áthosz-hegyre, az Iviron monostorba. Ebben az időszakban lelki tanítója Tyihon (Golenkov) orosz sztarec volt (1884-1968), akiről Paisziosz atya részletesen írt  visszaemlékezésében.

1966-ben Paisziosz atya megbetegedett és elveszítette tüdejének jelentős részét. 1978 májusától a Kutlumus monostorhoz tartozó Panaguda cellába költözött. Ekkoriban kezdték el nagy számban felkeresni őt a hívők. Naponta, reggeltől estig foglalkozott az emberek problémáival, vigasztalta őket, elűzte a szorongásaikat, Isten iránti hittel, reménységgel és szeretettel töltötte el lelküket.

Paisziosz atya kunyhója egész Görögország számára lelki központtá vált, magába fogadta a szenvedő emberek fájdalmait. Magára véve és hordozván a hozzá forduló emberek terheit, testileg lassacskán gyengülni kezdett. 1993-ban állapota súlyossá vált. 1993 októberében a Szent Hegyről Szurotiba, a Keresztelő Szent János monostorba költözött. Állapota egyre inkább leromlott. 1994. július 12-én adta át szent lelkét az Úrnak. Sírhelye zarándokhellyé vált az egész világ orthodox hívői számára.

Paisziosz atyát az Egyetemes Patriarchátus Szent Szinódusa 2015. január 13-án kanonizálta.

Forrás

Reklámok