„Vannak igazságos háborúk. Ez nem az”

Nyikoláj Szavcsenkó atya

Nyikoláj Szavcsenkó atya

Nyikoláj Szavcsenkó atya az ukrajnai béke melletti felszólalásaiért rendszeresen fenyegetéseket kap a „Népi Zsinat” nevű mozgalom szentpétervári sejtjének tagjaitól. Február 8-án a néhány ember, élükön Anatolij Artjuhhal, a mozgalom vezetőjével, megjelentek a Pétervár közeli Szent Háromság Pusztában, ahol Nyikoláj atya szolgál, és fenyegetni kezdték. Artjuhin aláírásával az interneten olyan írás jelent meg, amely Nyikoláj atyát a patriarchának és a belügyi szerveknek címzett feljelentéssel, valamint a papi hivatalból való kizárással és Oroszországból való távozásra kényszerítéssel fenyegette meg. Nyikoláj atya a Külföldi Orosz Orthodox Egyház papja volt, majd az egyházegyesítés után a Moszkvai Patriarchátus Szentpétervári Egyházmegyéjének papja lett. Monarchista nézeteiről ismert. Február 22-én Halotti Lítiát tartott az Önkéntes Hadsereg [a vörösökkel szembeszálló fehér hadsereg] Jég-hadjáratában elhunyt katonáiért. Nyikoláj atya a „pravmirnak” fejtette ki álláspontját.

Ön miért lép fel a háború ellen?

A donbasszi háború minden isteni törvény megsértését jelenti, ellentétes államunk és népünk elmúlt századainak egész történelmével, visszavet minket az óorosz korszak fejedelmi viszálykodásának korszakába.

Az Egyház az első öt évszázad során azon igyekezett, hogy lecsendesítse a Rusz fejedelmei közötti háborút, most azonban minden visszatért az ötszáz évvel korábbi időbe.

Ez a háború a legalantasabb emberi szenvedélyeket izzítja fel, hosszú távra összeveszejti a népeket, családokat. A háború eltaszít bennünket más orthodox népektől, hiszen a görögök, az orthodox arabok, románok, bolgárok, moldávok és grúzok erős értetlenkedéssel tekintenek a háborús cselekedetekre.

A háború keresztül húzza országunk azon szándékát, hogy életében a keresztény erkölcsi elveket erősítse, hiszen a valódi keresztény erkölcsiségnek semmi köze nincs a gyűlölethez, az erőszakhoz, az üldöztetéshez vagy a háborúhoz. Egyébként éppen ebben az évben van az első orosz fejedelmi viszály, Borisz és Gleb fejedelmek meggyilkolásának ezredik évfordulója.

819[1]Ez kapcsolatban áll azzal, hogy Önnek vannak ukrán gyökerei, például rokonai?

Nem. Ez nincs kapcsolatban azzal, hogy ukrán gyökereim vannak. Bár őseim Nyikolájev környékéről számraznak, Ukrajnából, anyai ágon a Belgorodi Területről származom, ahol közös élettérben élnek együtt a nagyoroszok és a kisoroszok. Azonban ebben nincs szerepük a nemzeti tényezőknek. Ez kizárólag keresztény és békepárti meggyőződésből fakad.

Miért ment ki Ön a „békemenetre” [Oroszországban az orosz-ukrán háborút ellenzők tartottak a tavaly a hatalom politikáját kritizáló felvonulásokat „békemenet” néven – ford. megj.]?

A Nyevszkij-sugárúton tartott „Békemenetben” való részvételem előtt elmentem márciusban az Izsák székesegyház előtti térre, azonban Péterváron a „Békemenet” előtt minden ilyen rendezvényt a hatóságok betiltottak.

A szabályok szerint a papnak tartózkodnia kell a politikai eseményekben való részvételtől, azonban meg kell érteni, a béke szorgalmazása önmagában nem politika. Ezt mindenkinek nagyon fontos tudnia. A béketeremtésre irányuló cselekvés nem politikai cselekvés. Különben Krisztus „boldogok a békéltetők” szavait politikai fellépésnek kellene elismerni. Ez természetesen nincs így.

Figyelembe véve, hogy a májusi pétervári „Békemenet” különféle politikai erők demonstrációjának része volt és politikaiként is be lehetett állítani, néhány orthodox hívővel együtt a többiektől elkülönülve mentünk ki a Nyevszkij sugárútra, készítettünk néhány fényképet Ukrajna zászlójával és a többi csoporttól eltávolodva megtettünk néhány száz métert a Nevszkij sugárút járdáján.

Rajtam reverenda és kereszt volt, és néhány orthodox keresztény volt velem. Nem tudtuk, hogyan fejezhetjük ki másképp, hogy nem fogadjuk el azt a társadalmi uszítást, ami a televízióból árad.

Mi volt az egyházközsége híveinek reakciója?

A hívők többsége nagyon átéli a történteket, azonban voltak olyanok, akik zavarban voltak amiatt, hogy hogyan kell cselekedniük, és hogy a valóságban mi az igazság. Sokan tudják, hogy a keresztény erkölcsi elvek nyilvánvalóan ellentétben vannak a háborús propaganda áradatával.

El kell mondani, hogy az orthodox közösség jóval kevésbé harcias hangulatban van, mint az átlagos nem egyházi emberek. Miután megindult a háborús retorika áradata, Pétervár sok templomában csökkent a hívők és az áldozók száma. Ezt sok pap megfigyelte.

A hívők számának hosszú évek óta tartó növekedése a templomokban megállt, sőt bizonyos mértékben csökkent is. Sok hívő ember súlyos fájdalmat, csüggedést, vagy haragot él meg, és ez hatással van a szertartásokon részt vevők számára. Nem beszélhetek egész Oroszország tekintetében, de Pétervár számos temploma esetében ez így van.

Egyes hívők, bár ők vannak kisebbségben, teljes mértékben támogatták és támogatják a háborút Donbasszban. Az ukrajnai békéről szóló bármiféle beszédek ingerült választ váltottak ki: „Miféle béke lehet a fasisztákkal és banderistákkal?”

A megbékélés szükségességéről szóló szavak csak a közelmúltban kezdtek valamiféle rezdülést kiváltani. Másrészről, vannak akik tudatában vannak annak, hogy a háború és a gyűlölet súlyos bűn, és várják a nép megvilágosodását.

1110-600x431[1]

Mi volt az egyházmegyés főpap reakciója?

Személyesen a főpappal nem találkoztam, csak átadták nekem a véleményét. Azonban tudni kell, hogy az Orosz Orthodox Egyház viszonyulását az ukrajnai háború iránt nem egyszer kifejtette Őszentsége és a Szent Szinódus.

A patriarcha nem egyszer mondta, hogy ez a háború jellege szerint testvérháború, hogy az hasonlít az óorosz korszak fejedelmi testvérviszályához, hogy az Egyház nem foglalhat és nem is szabad állást foglalnia egyik fél mellett sem, hanem, szó szerint idézem, “a civakodás fölött kell lennie”.

Véleménye kinyilvánítását nem tekinti nyílt politikai tevékenységnek? Ha nem vagy igen, akkor miért?

A béke szorgalmazása nem politika. Ahogy a felebarát iránti szeretet vagy béke hirdetése sem politikai propaganda. Hiszen Krisztus igehirdetését is sok korabeli polgártársa elvetette éppen azért, mert a béke és a szeretet igéit hirdette.

Ellenfelei azonban politikai háborúra készültek, Róma elleni háborúra, a kor egyfajta nyugatellenes háborújára. Olyan messiást, egyfajta Sztálint vártak, aki vasmarokkal fogja leigázni a környező népeket. Krisztus azonban azt mondta, hogy az Ő Országa nem evilágból való.

Éppen ezért lehetséges, hogy az evangélium szavai erősebb visszhangot keltenek az emberek szíveiben a politikai törekvéseknél. Az univerzális minden idők és népek számára. A béketeremtés – ennek elválaszthatatlan része. Minden politikának másodlagosnak kell lennie a béketeremtéshez, a felebarát iránti szeretethez képest. Előbb legyen a Boldogságok parancsolatai, köztük a “boldogok a békéltetők” szerinti élet, és csak utána a politikai viták.

A békét kell elvinnünk a szomszédos népekhez és országokhoz, Oroszország és Nyugat között, a nacionalisták és a liberálisok között. Amikor azt mondják nekem, hogy a nacionalizmus nagyszerű, a liberalizmus pedig mindig rossz, akkor mindig emlékeztetek arra, hogy Krisztust a nacionalisták feszítették keresztre. Krisztust politikai célszerűséggel takarózva feszítették keresztre. Mondhatjuk úgy is: geopolitikára hivatkozva feszítették meg.

Az Evangéliumban olvashatjuk, hogy a gyülekezet, amelyik Jézus kereste, hogy megfeszítse Őt, mindezt az alábbi szavakkal magyarázta: »Mit csináljunk? Ez az ember ugyanis sok csodajelet művel. Ha hagyjuk ezt neki, mindnyájan hinni fognak benne. Akkor eljönnek a rómaiak, és elveszik tőlünk földünket és népünket… jobb nektek, ha egy ember hal meg a népért, mint ha az egész nemzet elvész!«

Ezen evangéliumi szavakból látszik, hogy Krisztust valódi polittechnológusok adták a halálra, akiknek lelkéből hiányzott a szeretet és a béke. Természetesen a lelkeik el voltak telve nyilvánvaló szenvedélyekkel: gőggel és hatalomvággyal, de nacionalista és nyugatellenes jelszavakkal takaróztak. Számukra a Róma-Nyugat elleni harc fontosabb volt az Úr Istennél. Krisztust azért feszítették meg, hogy Róma ne igázza le a népüket…

Ön a véleményét a pap vagy az állampolgár véleményének tartja?

Nem bontanám ketté az állampolgári és papi állapotomat ez esetben. Emlékezni kell, hogy a Szent Írás a “nincs ugyanis hatalom, csak Istentől” (Róm. 13, 1) szavaiban nem azt mondja, hogy a hatalom birtokosának minden parancsa Istentől van. Ez nincs így.

Istentől ered a hatalom kezdeti elrendezése, a hatalom gondolata, de nem bármiféle hatalom és nem a hatalom bármiféle rendelkezése. Nem Istentől van a bűnözők vezérének hatalma, a koncentrációs tábor parancsnokának hatalma, nem Istentől van Káin hatalma Ábel felett és a bűnöző hatalma az áldozat felett. Ugyanúgy nem Istentől vannak a különféle szintű vezetők rendelkezései a háború kirobbantásáról. Vannak igazságos háborúk. De ez nem az.

Önnek milyen politikai nézetei vannak?

A háború elvetése a keresztény számára nem a politikai nézeteitől függ. Háború szítása egy testvéri nép ellen: bármiféle politikai nézetek esetén is bűn. A Szent Írás türelmesen viszonyul a különféle államberendezkedési típusok iránt. A Makkabeusok első könyvében pozitívan és dicsérőleg szól az ókori római köztársasági államhatalmi berendezkedésről.

Nekem nagyon régóta kialakult meggyőződésem van és nem kényszerítem senkire. Bár semmiképpen sem akarom ezt erőltetni, de azért megemlítem, hogy Oroszország számára fontosnak és hasznosnak tartanám, ha nőnek az Orosz Császári Család és feje, Maria Vlagyimirovna, a Romanov Ház törvényes örökösének szerepe.

Azoknak, akik a demokraták között félnek ettől, megjegyezném, hogy mindez az orosz és orthodox hagyomány és országunk európai választása kitűnő szintézisét eredményezhetné.

Ön hisz abban, hogy Ukrajnában stabilizálódhat a helyzet?

Kétség kívül. Ez azonban nem lesz gyors. Már mély sebeket ejtettek. De az orosz és ukrán népek képesek megbocsájtani és begyógyítani a sebeket. Természetesen begyógyítjuk azokat.

Segíti Ön valahogy a donbasszi menekülteket? Vagy az ukrán hadsereget?

Egy oroszországi pap számára nem helyes, ha nyíltan a szembenállás egyik oldalára áll azzal, hogy az ukrán hadsereget segíti. Nem szabad okot adnunk arra, hogy azt gondolhassák: a kard élével győzelmet lehet aratni a háború és a bűn felett. A papnak a megbékélést kell hirdetnie. Ami a donbasszi menekülteket illeti: a segítésük jó ügyében mindenkinek erejéhez mérten részt kell vennie.


Forrás

Advertisements