«Éli, Éli, lámmá szábáktáni» – miért nincs helye Istennek a “Leviatánban”?

Szpiridon (Balandin) igumen írása

Miért nem érdemes antiklerikálisnak nevezni Andrej Zvjagincev filmjét és milyen Oroszországot láthatunk benne? A jelenlegit, vagy a lehetséges jövendőbelit? – Szpiridon (Balandin) igumen gondolatai.

6

Sokan szidalmazzák ma Zvjagincevet. Egyesek már gyűjtik a méltatlankodókat, hogy eltemessék a rendező tehetségét és lelkesült nekrológokat írnak.

Az első, ami a film megnézése után eszembe jutott, hogy a képernyőn nem a jelent, hanem a lehetőséges jövőt látjuk. A filmben nincs több antiklerikalizmus, mint Vojnovics “Moszkva 2042” c. regényében. A különbség annyi, hogy míg Zvezdonij atya Vojnovics könyvéből, még komikus groteszk, addig Zvjagincev “Vladikája” [püspöke] már félelmetes.

1986 óta (ekkor íródott a “Moszkva 2042”) a keresztényellenesség reálisabb lett, ez már nem csak sejtve, mintegy homályos üvegen keresztül nézve, nem az antik szentek prófétikus intuíciói által érezhető, hanem magán a küszöbön állunk, majdhogynem szemtanúi vagyunk.

És ami a szemünk elé tárul, az valóban rettenetes. Takarjuk el a szemünket a tenyerünkkel? Mint a gyerekek? Vagy dugjuk a fejünket a homokba? Mint a strucc?  Isten ments! Inkább élek saját világomon belül, amit oly hosszú éveken át építettem. Ne így legyen.

Zvjagincev prófétál. Ez a legfontosabb a filmben, nem pedig a magasztos Észak panorámája, nem a vodka, nem az ügyvéd és szeretője viszonya, nem a korrupció és a történtek általános “realizmusa”.

A legfontosabb: az antikrisztus királyságának jövendő teljes kilátástalansága. Ezt Zvjagincev mesterien felvázolta. Igen, a film bűzlik, de nem a rendező tehetsége tetemének hullaszagát érezzük, nem. Ez a kén szaga, a jövőnk szaga, a vadállat szaga.

Ha összehasonlítjuk Zvjagincev “Leviatánját” Trier “Antikrisztusával”, akkor ez utóbbi veszít, mivel ebben a sátán  fiából csak a név jelenik meg, míg a “Leviatán” őt magát mutatja meg.

A filmben láthatuk úgymond egy püspököt, úgymond egy papot, templomot, de nem látszik benne az Egyház, következésképpen nincs antiklerikalizmus sem. Zvjagincev “Vladikája” a Leviatán, nem pedig Krisztus szolgája, és azt az időt mutatja meg, amikor már eltűnt az útból a késleltető (vö. 2Thessz. 2, 8)

A főhős kérdése: “Hol a te irgalmas Istened?” és a többi ehhez hasonló “istentelenségek”: a Keresztről felhangzó kiáltások terét tárja fel: Éli, Éli, lámmá szábáktáni?  (Mt. 27, 46). Mindezek a dolgok a felszínen fekszenek, ki vannak emelve a mű címében. Emlékeztetnék, hogy a Leviatán a Biblia oldalain: a sátán szimbóluma.

7

Szpiridon (Balandin) atya

Kétségtelen, hogy a film komoly figyelmeztetés a papságnak:  “jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek” (Ef. 5, 15). Zvjagincev megmutatja annak az útnak a végét, amelyet az elmúlt évtizedekben jószándékkal  köveztek ki.

A cél nem szentesíti az eszközt – ez eretnekség. A szponzorok végtelen felhajtása, a hatalommal való kokettálás a helyi és központi költségvetésből való különféle bónuszokért, a népek szóbeszédévé vált kommerció… Építettünk, építettünk, és végül felépítettük.

A filmben láthatunk kereszteket és kupolát, papságot, pompás prédikációt – minden meg van, csak Isten nincs. Nem Zvjagincevet kellene szidalmazni, hogy istentelen vagy oroszellenes filmet készített, hanem  megnézni önmagunkat, míg még nem késő. Olvassuk újra, végső soron, Gogolt, Dosztojevszkijt, Szaltikov-Scsedrint.

Ellenvetik: de maga a rendező állítja, hogy a jelent ábrázolta. Matematikai pontosságot vártok el a művésztől? És ha minden még rosszabb? Ha a jelenünk már nehezen megkülönböztethető a leviatáni jövőtől? Emlékezzünk Szeraphim (Rose) atya szavaira: “Már most később van, mintsem gondoljuk. Az apokalipszis már zajlik”.

Milyen problémát vet még fel a “Leviatán”? Pál apostol azon mondata értelmezésének problémáját, miszerint  nincs hatalom, csak Istentől (Róm. 13, 1). Ennek értelme: ha a hatalom nem Istentől van, akkor nem hatalom.

Mindez egyszerű. Alázzattal, zúgolódás nélkül engedelmeskedni minden állami szimbólummal körülvett gazembernek, hivatalnoknak, csak azért mert hivatalnok: ez nincs benne Pál apostol szavaiban és soha nem volt ilyen gondolata, ez emberistenítés, kitajscsina [orosz kifejezés a keleti despotizmusra – ford. megj.]  (ami ma egyébként aktuális), nem pedig kereszténység.

Hiszek abban, hogy ma még nincs késő, és Zvjagincev csak egy lehetséges kimenetelt ábrázol, nem pedig azt, ami elkerülhetetlenül bekövetkezik. De Ninivének bűnbánatot kell tartania. Az idő kedvező ehhez.

Forrás

A szerző a Szaranszki Teológiai Főiskola prorektora

Advertisements