A “Leviatán”: az Egyház ellen… vagy érte?

Miért nem érdemes a keresztényeknek megsértődniük Zvjagincev új filmjére, miért kellene inkább köszönetet mondaniuk az alkotónak amiatt, hogy beszél az Egyházról, hiszen oly nagy szükségünk van erre?       

2

Andrej Gyesznyickij

Zvjagincev “Leviatán” c. filmjét hivatalosan még be sem mutatták, de már sokan megnézték (igaz, emlékezetem szerint először szándékoznak a torrent-fájt letöltők fizetni a film készítőinek). És beszélnek róla. A többség egyetért abban, hogy a film “antiklerikális”, sőt “egyházellenes”… de valóban így van-e?

Előbb szóljunk néhány szót magáról a filmről. Sok hasonló cselekményű film készült már: a korrupt helyi hatalom elsöpri az útjába került, azt valamiért zavaró, kisembert, aki megpróbál harcolni a jogaiért. A film forrásaként valamilyen amerikai történetre utalnak, de mindez már Homérosz Iliászában megtalálható: Akhilleusztől, Péleusz fiától Agamemnón király elvette a fiatal Briszéiszt.

Azt mondják, hogy ez a film mocskolódás, hogy ilyen, mint amit a filmben látunk, nem létezik? Létezik, barátaim, még mennyire létezik, ha elfelejtették volna, emlékezzenek a Kuscsevszkaja állomásra [Wikipédia szócikk a Kuscsevszkaja állomáson történt tömeggyilkosságról]. A településen hosszú éveken át banditák uralkodtak a helyi hatóságok teljes jóváhagyásával és a csak miután egy házban és egy napon egyszerre 12 embert gyilkoltak meg, sikerült a Moszkvából érkező nyomozóknak nagy nehézségek árán kibogozni a csomót.

De általában az ilyen filmekben a banditák bűntetteit látván a nézőkben fokozódik a méltatlankodás és a bosszúvágy. Majd amikor látja, hogy a főgonosz állkapcsa nagy reccsenéssel törik össze a főhős csapása nyomán, mély kielégültség érzése tölti el. Mindenki hazamegy és senki nem nevezi a filmet “mocskolódónak”, még ha túl is csordul benne a kegyetlenség, az erőszak és az aljasság.

Zvjagincevnél semmi ilyesmivel nem találkozunk. A filmben nem látunk sem bűncselekmény elkövetését, sem üldözési jelenetet, még verekedést sem, bár egy verekedésnek fontos szerepe van a történetben. Csak a következményeit látjuk… Általában annak következményeit, ami a képek mögött van. Látjuk, hogy a főhős nem képes, de nem is tud valóságosan kiállni önmagáért, fájdalmát a vodkába öli, és ha nem lenne a bandita-polgármester és emberei, akkor már talán jóval hamarabb elitta volna magát.

A film az emberi szenvedést mutatja meg és arra készteti a nézőt, hogy együtt szenvedjen, ez pedig fájdalmas dolog. Minek nézzük más emberek lelki sebeit? Inkább lássunk egy új Akhilleusz, aki pajzsot és kardot rántva lép a csatába, mi pedig élvezzük a látványt… Csakhogy az ilyen csaták: pogányság. A kereszténység: a bűnössel való együtt szenvedés. Az Egyház nagyon jelentősen jelen van a filmben. De mi ebben az antiklerikális? Pénzéhes, mercedesben közlekedő pimasz papokat mutatnának, akik elsüllyedtek minden lehetséges bűnben? Nem, egyáltalán. A jámbor kinézetű püspök helyes szavakkal tanítja a bandita-polgármestert, majd a templomban egy példás prédikációt mond, amit akár mintaként oda lehetne adni a szeminaristáknak is.

Ugyanakkor értjük: mindezek a formálisan helyes szavak szőnyegként terülnek a bandita lábai elé, aki most már biztos abban, hogy Istennel mindenről megállapodott. Az emberekkel meg elbánik maga is.

De tulajdonképpen mit is kellett volna mondania vagy tennie e püspöknek? A kérdés most nem a filmnek szól, hanem az életnek. Kuscsevszkaja állomáson volt templom is és parochus is. Mit kellett volna tennie, amikor a közigazgatás, a rendőrség, az ügyészség a banditák alatt jártak, a helyi lakosok pedig józanul hallgattak? A bátyuskának furkósbotot kellett volna a kezébe vennie és vadnyugati seriffé kellett volna átképeznie magát?

Talán be kellett volna zárnia temploma kapuit a banditák és kiszolgálóik előtt? De milyen alapon? Bíróság nem ítélte el őket, az pedig, hogy nyilvánvalóan bűnösök: az Egyház talán nem a bűnösöknek rendeltetett? Eljárnak, gyónnak, áldoznak, adományoznak a templomnak. Nem kellene elfogadni a pénzüket? De honnan lehet azt pontosan tudni, hogy lopott a pénz? És honnan vegyen másmilyen pénzt, amikor a hívők többsége egyre szegényebb? Hogy ha a polgármester nem feddhetetlen, akkor ne szenteljenek templomot a városában?

Ez olyannyira a sajátunk: mindenki mindent lát, mindenki mindenre rájön, de a rossz nem kerül megnevezésre: “előbb bizonyítsa be, majd utána beszéljen!” Tehát lehetséges úgy élni, hogy mintegy észre sem vesszük ezt a rosszat. Nevezhetjük ezt az ítélkezés kerülésének, felidézhetjük a méheket, melyek jóillatú virágokra szállnak, ellentétben a trágyadomb legyeitől…

A film egy félelmetes dologra mutat rá: kiderül, hogy még egy helyes lelkipásztor is részese lehett a bandita rendszernek és akár még észre sem veszi ezt. De a Kuscsevszkaja-állomás után mi ebben az újdonság?

3

De van egy másik jelenet is: a nyomorúságos falusi üzletben a pap találkozik a főhőssel. Nincs itt mercedes, sem pompa, a bátyuska, úgy tűnik, jóságos, nagyon nem gazdag, őszintén hívő. Előtte pedig egy ember áll, aki Jóbhoz hasonlóan mindent elveszített. Csak Jóbtól eltérően ő maga nem egy nagy igaz… Köztük pedig az alábbi, teljesen biblikus dialógus hangzik el:

– Na mi van? Hol a te irgalmas… Istened?

– Az enyém velem van. De, hogy hol a tied, azt nem tudom. Kihez imádkozol? A templomban nem láttalak. Nem böjtölsz, nem áldozol, nem jársz gyónni.

– És ha gyertyákat gyújtanék és leborulásokat végeznék, akkor másképp lenne? Akkor talán el kellene kezdenem, míg nem késő? Talán akkor feltámad a feleségem? Visszaadják a házam? Vagy már késő?

– Nem tudom. Isten útjai kifürkészhetetlenek.

– Nem tudod? Akkor minek hívsz gyónni? Mit tudsz te egyáltalán?

1

A bátyuska válaszul Jób könyvét idézi, éppen a Leviatánról szóló részt. Elmondja annak tartalmát, igaz, elmondásából úgy tűnik, mintha Isten előtt mégiscsak Jób barátai lettek volna igazak.

“Vaszilij atya, én veled emberien beszélek, mi a fenét hordasz itt össze?” – igen, a részeg Nyikoláj ezen válaszát nem hasonlíthatjuk a bibliai könyv Jóbjának magasztos szavaihoz, melyekkel kegyes barátainak válaszolt. De az értelme nagyjából ugyanez volt.

Ők is helyes dolgokat mondtak neki, olyan mondásokat, amelyeket a Biblia más könyveiből is össze lehet szedni. De az élő és szenvedő Jóbra nem voltak különös tekintettel, nem illett bele az ő elméleteikbe. Jób pedig azt mondta Istennek, amit gondolt és érzett, és Istennek kedvesebbek voltak a szavai a helyes és sima beszédeknél. Miközben a barátai számára istenkáromlóknak tűntek.

Az Egyház az elmúlt negyedszázad alatt nagyon sok helyeset mondott az embereknek önmagáról: hogy milyen csodálatos, hogy szerveződik, miért van rá szükség. Amikor eljön a böjt, minden csatornán közlik, hogy mit szabad és mit nem szabad azon a napon enni, és nem felejtik el hozzátenni, hogy nem ebben van a böjt legfőbb értelme. És még számos általános, helyes szót. Aztán eljön az ünnep, amelyen közvetítik az istentiszteletet, a mikrofon mögött a bemondó pedig, mint valamilyen sportközvetítés során, újból mindent kommentál és elmagyaráz. És megint elhangzik számtalan helyes szó.

Aki akarta, akinek fontos volt, már mindet kívülről tudja. Az utóbbi időkben megjelent még az ellenséggel való harc és az “egyház elleni információs háború” témája, bár Krisztus figyelmeztetett: “Jaj, ha az emberek hízelegnek nektek! Atyáik éppen így tettek a hamis prófétákkal” (Lk. 6, 26).

Egyszóval, a külső ember az egyház embereitől azt hallja, hogy hogyan viselkedjen, hogy csatlakozzon az egyházhoz, hogy az egyház milyen nagyszerű és gyönyörű, hogy hogyan szerveződik, hogy mennyire nincs igazuk azoknak, akik rosszat mondanak róla. Nagyon sokat hall az egyházról, de általában nem érti, hogy miért lenne rá szüksége. Szeretne hallani valamit önmagáról, a saját fájdalmáról, valami mást is azon kívül, hogy “imádkozz, tűrj, alázkodj meg”.

Ugyanakkor látja, hogy az egyház együtt örvendezik az örülőkkel, különösen ha azok erősek és gazdagok, és alig látja, hogy hogyan sír együtt a sírókkal. Azt szeretné, ha személyesen hozzá szólnának, az ő nyelvén, az ő problémáiról, hogy életében valóban jobb irányban változzon valami.

Tulajdonképpen erről szól a film.

Értem, természetesen, hogy számtalan ellenérvet és ellenpéldát lehetne felhozni a nincstelenek aktív egyházi segítéséről, én magam is sok ilyenről tudok. De nem örülnék neki, ha a pravoszlávok újból, megint sértett testtartást vennének fel, újra követelni kezdenék a megvédelmezésüket, a sértők megbüntetését és a sértések betiltását.

Szeretném inkább azt javasolni nekik, hogy gondolkozzanak el azon a hatalmas lehetőségen, ami azután tárul fel előttük, hogy felépültek a falak, elkezdték a szertartások végzését, rendezték a viszonyt a hatalommal. Az élő beszéddel való megszólítást váró embereknek, szenvedőknek, bűnösöknek, nem ideálisoknak szóló evangéliumi örömhírről.

A filmben van még egy megrázó jelenet. A lerombolt templom, freskómaradványokkal, ahol a helyi fiatalok gyűlnek össze, hogy gitározzanak, cigizzenek, sörözzenek. Tinédzserek megszokott élete. Egy pillanatban a főhős csatlakozik hozzájuk, mintha szeretné elveszíteni a felnőttségét, szeretne újból gyerekké válni… de nem tudja, hogyan. Nézi a freskókat, a lyukas kupolát, a helyet, ahol az Atyával találkozhatna. De a templomot lerombolták, az újba pedig, amit a tőle elvett telken felépítettek, nem fog elmenni, és nem mennek el oda a fiatalok sem.

Apátlanság a templom romjai közt. Az emberekben létezik egy rejtett, nem tudatosított hit valami magasabbrendűben. Létezik a hagyomány, igaz le lett rombolva, megcsúfolták, elfelejtették, de mégis az övék. Óriási igény van bennük az igére, a vigasztalásra, valami új, jobb, értelmesebb életre. Más szavakkal: óriási vágy van az Egyház iránt – nem egyszerűen a rítusok és a külön kinevezett személyek szájából elhangzó helyes szavak, hanem a más mérték, a pénz, a vodka és a “törvényes banditizmustól” eltérő célokért való élet iránt.

A Leviatán, úgy vélem, összességében és teljesen az azon Egyházért szóló film, ami olyannyira hiányzik nekünk. A kereszténynek pedig nem ezen megsértődnie, nem önigazolásokat keresnie, nem valamit valakinek bizonygatnia kellene, hanem elgondolkodnia.

A cikk már elkészült, amikor megjelent a hír, hogy azon településen, ahol a film készült, 2009-ben egy helyi vállalkozó egy bérleti szerződésről szóló megbeszélés során saját irodájában lőtte le a polgármestert és helyettesét. Ezután pedig főbelőtte magát.

Azt mondják, hogy Zvjagincev mocskolódik, megrendelésre alkot, rágalmaz?

Forrás

Reklámok