Az Orthodoxia megsemmisítésére törnek a görög katolikusok és a szakadárok. Kirill patriarcha levele Bartholomeosz patriarchának

9AE342B8-7B9A-4159-BCF5-0D225ADB6091_mw1024_s_n[1]Kirill patriarcha levélben kérte Bartholomeosz konstantinápolyi patriarchát és a helyi egyházak elöljáróit, hogy emeljék fel hangjukat a kelet-ukrajnai orthodoxok érdekében

A Külső Egyházi Kapcsolatok Osztályának honlapja jelentette meg Őszentsége Kirill, Moszkva és egész Oroszország patriarchájának (később az oldalról eltávolított) levelét, amelyben az orosz egyházfő arra kéri Bartholomeosz patriarchát, hogy emelje fel hangját a kelet-ukrajnai orthodoxok védelmében.

Kirill patriarcha elmondja, hogy levelét a Moszkvai Patriarchátus kelet-ukrajnai nyájának helyzete miatt érzett mély fájdalom és aggodalom késztetésére írta, mivel Kelet Ukrajnában már több hónapja folyik a testvérgyilkos polgárháború.

A patriarcha szerint “még a múlt év őszént, a mostani ukrajnai politikai krízis elején a Görög Katolikus Egyház és a szakadár közösségek képviselői a kijevi Majdanon fellépve nyíltan hirdették az Orthodox Egyház elleni gyűlöletet, az orthodox szentélyek elvételére és az Orthodoxiának az Ukrán területekről való kiírtására hívtak fel.

A hadicselekmények kezdetével az uniátusok és a szakadárok, fegyverekhez jutván, a terrorellenes hadművelet álcájával közvetlen agressziót kezdtek megvalósítani a kanonikus Ukrán Orthodox Egyház papságával szemben az ország keleti felén. Eközben az Ukrán Orthodox Egyház, eltérően a görög katolikusoktól és a skizmatikusoktól, továbbra is távol maradt bármiféle politikai angazsáltságtól. Továbbra is nagyszámú nyája lelkigondozásával foglalkozik, akik között a konfliktus mindkét oldalán található emberek megtalálhatók, igyekszik megbékítani őket és folyamatosan a dialógusra hív fel.“

Ezután a patriarcha levelében felsorol néhány esetet, amelyek a Moszkvai Patriarchátus papsága elleni támadásra utalnak, és amelyek a patriarcha szerint annak “céltudatos üldözéséről” tanúskodnak.

“Nem lehet nem észrevennünk azt a tényt, hogy az ukrajnai konfliktusnak egyértelmű vallási háttere van. Az uniátusok és a hozzájuk csatlakozott szakadárok igyekeznek a kanonikus Orthodoxia fölé kerülni Ukrajnában, miközben az Ukrán Orthodox Egyház türelemmel és bátorsággal folytatja e nehéz körülmények között szenvedő hű gyermekeinek lelkigondozását. A hadszíntérré vált területeken szolgáló papok döntő többsége a nyájával maradt, megosztva vele a polgárháború minden rettenetét. Családjaik szenvednek a támadásoktól, a víz és élelmiszerhiánytól, pusztulnak a tüzérségi támadások idején becsapódó lövedékektől… Kelet Ukrajna – virágzó föld, ahol munkaszerető orthodox keresztények milliói élnek – most felperzselt mezővé válik.”

A patriarcha levelében megemlíti, hogy a kelet-ukrajnai polgárháború idején a bombázások során lerombolták a donyecki metropolita rezidenciáját, megsérült a gorlovi egyházmegyei hivatal épülete és romba dőlt a donyecki Ivironi-ikon női monostor épületegyüttese, amely a bombázások idején kigyulladt és porig égett. “A kanonikus Ukrán Orthodox Egyház azonban, Vértanú Egyházként, mindezen nehéz körülmények ellenére, nyájával van és minden lehetségest megtesz azért, hogy segítsen az Ukrajna legújabbkori történetének legrettenesebb időszakát megélő embereknek. A polgárháború tüzében emberek százezrei veszítették el lakhelyüket és váltak földönfutóvá.“

Kirill patriarcha arra kéri Bartholomeosz patriarchát, hogy használjon ki minden lehetőséget arra, hogy felemelje hangját Kelet Ukrajna orthodox keresztényeinek védelmében, akik “a görög katolikusok és a szakadárok részéről megnyilvánuló egyre mélyülő erőszak körülményei közt önmaguk és családtagjaik mindennapos féltésében élnek, rettegve, hogy ha az üldözők megragadják a hatalmat, akkor az orthodoxokat rá fogják kényszeríteni hitük megtagadására vagy kemény diszkriminációnak teszik ki őket”.

A patriarcha levele orosz nyelven itt olvasható:

http://webcache.googleusercontent.com/search?q=cache%3Ar_hsGnjb8FwJ%3Awww.pravmir.ru%2Fpatriarh-kirill-obratilsya-k-predstoyatelyam-pravoslavnyih-tserkvey-s-prosboy-vozvyisit-golos-v-zashhitu-pravoslavnyih-na-vostoke-ukrainyi%2F+&cd=1&hl=ru&ct=clnk&gl=ru

A patriarcha levelének megjelenése után nem sokkal nyilatkozott a Moszkvai Patriarchátus Ukrán Orthodox Egyháza sajtószóvivője, Georgij Kovalevszkij atya, akinek elmondása szerint az Ukrán Orthodox Egyház nem tekinti vallásháborúnak a kelet-ukrajnai fegyveres konfliktust és emlékeztetett arra, hogy az Ukrán Orthodox Egyház legfelsőbb képviselői által is már többször kinyilvánította azt az álláspontját, hogy Ukrajna területi egységének megőrzését szorgalmazza. Georgij atya sajtótájékoztatóján elmondta: “Mindenkit arra hívunk, hogy aki törvénytelenül vett fegyvert a kezébe, tegye azt le és keresse a konfliktus békés megoldásának útjait.”

Kirill patriarcha levelét Andrej Kurajev protodiakónus kommentálta a blogjában:

Örülök, hogy a levelet visszavonták.

Az első kérdés, ami felmerül bennem annak olvasása során: a “képviselő” szó tudatosan kétértelmű használata. Amikor saját egyházi életünkről van szó, akkor a hivatalos egyházi közeg rigorózusan figyelmeztet arra, hogy az “Orosz Orthodox Egyház képviselőjének” csak a patriarcha, az adott egyházmegyében a kormányzó püspök, valamint saját hatásköreikben a szinódusi hivatalok vezetői tekinthetők.

Egyetlen pap, világi vagy egyházi intézmény munkatársa sem léphet fel az “Orosz Orthodox Egyház képviselőjeként” és nem tekinthető annak, hacsak nincs erre külön felhatalmazva valamilyen konkrét misszióval kapcsolatban.

Még inkább akkor, amikor bűn elkövetéséről van szó: az egyházi sajtónk soha nem engedne meg magának olyan mondatot, hogy az “Orosz Orthodox Egyház képviselője megsértette a KRESZ-t”. Hány megkeresztelt és néha valóban hívő ember ül köztörvényes cselekedetekért, de a patriarchátus börtönügyi osztálya soha nem említené őket úgy, hogy “egyházunk képviselői a büntetésvégrehajtási rendszerben”.

De akkor miért emeli ez a legmagasabb szintű hivatalos és egyházon belüli levél oly könnyedén az anonim, és egyébként egy sor esetben még meg nem talált bűnelkövetőket más hitfelekezetek képviselőinek rangjára?

Az idegen huligánt vagy bűnözőt azonnal saját egyháza képviselőjének státuszába emeli, a saját klerikusainkról pedig azt mondjuk, hogy “a baleset elkövetésének pillanatában az adott igumen nem szolgálati kötelezettséget teljesített, ezért az adott balesetnek semmi köze nincs Egyházunkhoz” [Hivatalos egyházi magyarázat egy nagy visszhangot kiváltó súlyos balesetet okozó igumen ügyében – ford. megj.].

E levél írói bizonyára tisztában vannak azzal, hogy a negatívan említett ukrajnai felekezetek egyetlen vezetője, valamint Ukrajna egyetlen jelenlegi vezetője sem hívott fel a Moszkvai Patriarchtáus ukrajnai templomai elleni pogromra vagy papjainak meggyilkolására.

Egy olyan méretű polgári konfliktusban, mint ami ma Ukrajnát magával ragadta, sok bűnözői elem kerül a felszínre, méghozzá mindkét oldalon. Mindkét oldalon nyílt pogányok is harcolnak.

A konfliktusban pedig a legkülönfélébb felekezetekhez és vallásokhoz tartozó emberek szenvednek.

Azt mondani, a kelet-ukrajnai konfliktusnak “egyértelmű vallási háttere van. Az uniátusok és a hozzájuk csatlakozott szakadárok igyekeznek a kanonikus Orthodoxia fölé kerülni Ukrajnában”, azt jelenti, hogy éppen az orthodox részről próbálják meg vallásháborúba fordítani ezt a polgári konfliktust. Ez pedig bizonyos kötelezettséget ró az Egyház minden tagjára. Ha ugyanis dzsihádról van szó, ha szent háború zajlik, ha nem másról van szó, mint az Orthodoxia túlélésééről, akkor mindenkinek egyként kell bátran a harcba indulnunk és nem tekintünk az árára… valamint bekövetkezik a szembenálló fél ilyen esetekben elkerülhetetlen démonizálása.

De akkor mi legyen Ukrajna orthodox lakosságának azon millióival, akik a mi Egyházunk hívői, de eközben mégsem tekintik a donyecki lázadókat saját érdekeik kifejezőinek?

Itt ellentmondás alakul ki: a Moszkvai Patriarchátus Ukrán Orthodox Egyházának Zsinata éppenhogy kinyilvánította, hogy Ukrajna területi egységét támogatja (“Az Ukrán Orthodox Egyház Ukrajna állami szuveneritása és területi egysége mellett lép fel”), püspökei és papjai áldást adnak az ország hadseregében harcolóknak, a moszkvai patriarcha pedig vallásháborúról beszél, amelyet az orthodoxia ellenségei az orthodox hit ellen folytatnak.

Megpróbálom elolvasni ezt a levelet egy orthodox kijevi szemével (ez elengedhetetlen norma összegyházi dokumentumokkal kapcsolatban az elmúlt 20 évben, amely során Egyházunk megszűnt csak Oroszország egyházának lenni, hanem globális geopolitiaki intézménnyé vált) és arra a következetésre jutok, hogy a moszkvai patriarcha, aki eddig semlegesként nyilvánult meg az adott konfliktusban, most választás elé állított: vagy támogassam a konliktus szent-igaz donyecki oldalát, vagy az orthodoxia ellenségének kell tekintenem magam.

Nem, nagyon helyes, hogy a patriarchátus eltüntette a szem elől ezt a levelet. Csak azt nem tudom, hogy visszahívták-e az egyetemes patriarcha titkárságáról.

És még azt is gondolom, hogy az egyetemes patriarcha felszólítása az ukrajnai ügyekbe való beleszólásra hosszú távú következményekkel járhat. Hiszen neki eszébe juthat, hogy a kijevi metropólia jóval hosszabb ideig volt az ő patriarchátusának része, mintsem a moszkvai patriarchátusé.

Régi szokás szerint mégis elmondom: e megjegyzésemre nem lehet az “Orosz Orthodox Egyház képviselője véleményeként” tekinteni.

Forrás

PS: A patriarcha levelét az eltávolítása után végül újból megjelentették a Külső Egyházi Kapcsolatok Osztályának weboldalán

 

Advertisements