Megemlékezés V. Gergely konstantinápolyi patriarcháról

Őszentsége I. Bartholomaiosz egyetemes patriarcha április 10-én megemlékezett a vértanúhalált halt V. Gergely patriarcháról, akit a görög felkelés miatt a törökök 1821. április 10-én felakasztottak az Egyetemes Patriarchátus rezidenciájának főkapujára. Emlékére az Egyetemes Patriarchátus rezidenciájának főkapuja azóta zárva van (a Patriarchátus az oldalkapun keresztül közelíthető meg). Az egyetemes patriarcha minden év április 10-én V. Gergelyre emlékezve gyertyát gyújt a bezárt kapu előtt. V. Gergelyt a Görögországi Orthodox Egyház 1921-ben avatta szentté. 2000-ben nevét felvették az orosz egyházi naptárba (emléknapja a júliánus naptár szerinti április 10., míg Görögországban a szent vértanú patriarchára az újnaptár szerinti április 10-én emlékeznek). A görögök “Εθνομάρτυρας”-nak, a “nemzet vértanújának” nevezik.

V. Gergely

V. Gergely (világi nevén Georgiosz Aggelopoulosz) 1745-ben vagy 1746-ban született szegény családban. Alapműveltségét két szerzetestől kapta, majd a kor egyik híres pedagógusánál Athénban tanult. 1767-ben Szmirnába ment (mai Izmir), ahol a híres szmirnai evangélikus iskolában tanult. Nem sokkal később egy égei-tengeri sziget monostorában szerzetes lett. Később a patmoszi Theológus Szent János monostorban élt és az itteni teológiai iskolában tanult. Prokopiosz szmirnai metropolita hívására visszatért a városba, ahol fődiakónus és protoszinkellosz (kb. püspöki titkár) lett. Aranyszájú Szent János beszédeinek újgörög fordításával vált ismertté (1785). 1785-1797 között szmirnai metropolita.

Az Egyetemes Patriarchátus rezidenciájának lezárt főkapuja

Az Egyetemes Patriarchátus rezidenciájának lezárt főkapuja

1797-ben választották meg konstantinápolyi egyetemes patriarchává, de kétszer volt kénytelen távozni a tisztségéből, harmadszorra 1818-ban foglalta el a konstantinápolyi kathedrát. Sokat munkálkodott a papság műveltségéért. Kiadta Nagy Szent Vazul több beszédét, valamint Arisztotelésznek az erényekről és a bűnökről írt traktátusát.

Mielőtt harmadszorra is visszatért volna a patriarchai trónra, az Áthosz-hegyen élt, ahol felajánlották neki, hogy lépjen be a „Filiki Eteria” szervezetbe, amely a görögök nemzeti felkelését készítette elő az oszmán igával szemben. Gergely ezt visszautasította, mert nem tartotta a maga számára megengedhetőnek, hogy feltétlen engedelmességi esküt tegyen e titkos szervezet ismeretlen vezetőinek.

Szent Gergely patriarcha sírja az athéni Örömhírvétel székesegyházban

Szent Gergely patriarcha sírja az athéni Örömhírvétel székesegyházban

1820-ban az isztambuli orosz követ javasolta a patriarchának, hogy hagyja el Konstantinápolyt, de ő ezt visszautasította. 1821-ben, február végén (Gergely-naptár szerint), amikor Alexandrosz Ypszilanti átkelt a Prut folyón, hogy felkelést robbantson ki Moldáviában és Valahiában, Gergely patriarcha kiközösítette az Egyházból, hogy így megvédje az Ottomán Birodalom területén élő görögöket a törökök bosszújától, ez azonban mégis bekövetkezett az 1821. március 25-én kitört moreai felkelés után.

1821. április 10-én, Húsvét első napján Gergelyt letaszították trónjáról és a helyére a törökök Evgeniosz piszidiai püspököt tették meg patriarchának (Evgeniosz patriarcha egy évvel később szívrohamban meghalt). Amikor az új patriarcha a kinevezési fermánnal a kezében visszatért a Portáról (a szultáni palotából), Gergely testét a Patriarchátus főkapujára felakasztva találta.

A patriarcha teste három napon át volt felakasztva a főkapura, mert a görögök az ottománok megtorlásától tartva nem merték kiváltani testét a hóhértól. Az egyik változat szerint végül 800 piaszterért a negyedik napon a konstantinápolyi zsidók váltották ki, majd a tetemet annak megbecstelenítése után a tengerbe dobták. Egy másik változat szerint a főpap testét a törökök gyalázták meg, majd vetették a tengerbe. Ugyanezen év április 16-án a patriarcha testét az orosz zászló alatt utazó Szent Miklós hajó görög tengerészei emelték ki a tengerből és vitték Odesszába, ahol a helyi görögök beazonosították, majd eltemették. A szent patriarcha ereklyéi 1871-ig az odesszai Szent Háromság görög templomban voltak, majd ezután Athénba, az Örömhírvétel székesegyházba kerültek.

Reklámok