Bartholomeosz pátriárka nagyböjti üdvözlete

Bartholomew II.BARTHOLOMAIOSZ, KONSTANTINÁPOLY, ÚJ RÓMA ÉRSEKE, EGYETEMES PATRIARCHA

“Most van itt a kellő idő, íme, most van itt az üdvösség napja” (2 Kor. 6 , 2-3)

Szeretett Testvéreim és Gyermekeim az Úrban!

Ortodox egyházunk azt javasolja nekünk, hogy ebben az időszakban fordítsuk figyelmünket a valódi átalakulásra, Aranyszájú Szent János szavaival: a” bűnök kohójára”. Az átalakulás a mi Urunk Jézus Krisztus tanításának központi témája, és a keresztény tanítás lényege. Ez az egyház mindennapi hívása, mindannyiunk számára. Ennek ellenére sokan közülünk, keresztények közül, nem éljük át valós módon az átalakulást, a megtérést. Néha úgy értjük, mintha ez nem vonatkozna mindannyiunkra, mert amikor valami bűnbe esünk, az nem érint bennünket a saját személyünkben, nem ébreszti fel lelkiismeretünket. De ahogy a lelki élet szakértője, a szíriai Izsák abba tanítja – és ahogy az atyák többsége hirdeti –, a „megtérés elengedhetetlen még azoknak is, akik tökéletesek”. Mindig van egy magasabb szintű a tökéletesség, mint az, ahol éppen találjuk magunkat, és emiatt kell mindig lelki fejlődésünkre és megváltozásunkra törekedni, amint arra buzdít az a Pál apostol is, aki felment a harmadik égig, szemlélve a kimondhatatlan titkokat: „Mi pedig mindnyájan, akik födetlen arccal tükrözzük vissza az Úr dicsőségét, a dicsőségben fokról fokra hozzá hasonlóvá változunk át, az Úr Lelke által. ” (2 Kor. 3,18 ). Mennél inkább megtisztul belső világunk, mennél inkább megtisztulnak lelki szemeink, annál tisztábban látjuk saját énünket és minden mást körülöttünk; és ez a változás , ez a javulás a dolgok és a saját lelki helyzetünk meglátásában változásra indít, magától értetődően egy új, és az előző állapothoz képest jobb lelki állapotra. Ebben az értelemben az átalakulás alapvető követelménye a lelki fejlődésnek, és annak, hogy minél inkább Istenhez hasonló módon tudjunk élni. Természetesen ahhoz, hogy az átalakulás valódi legyen, hasonló gyümölcsöket is kell teremnie: különösen felebarátunk megbocsátását, és a vele tett jócselekedeteket kell maga után vonnia. Szívünk mottója a szereteten túl: felebarátunk elfogadása, és amennyiben lehetséges, szükségleteinek kielégítése, amely az őszinte elfogadás alapja. Az átalakulás útja a másik oldalról nézve viszont a bűnök elítélése, és azok meggyónása: nem haragtartás, pontos és buzgó ima, jótékonyság, alázat, a mindenki iránt való szeretet, a jó győzelme a gonosz felett , a hencegéstől és a rátartiságtól való menekülés, ami egyszersmind a halálhoz is vezet. Az nagyböjt szent időszaka, amely most kezdődik, eme hatalmas gazdasági világválság közepette alkalmat kínál arra is, hogy anyagi és lelki segítséget nyújtsunk felebarátinknak. Ilyen emberszerető módon cselekedve, és gyakorlatban is kinyilvánítva megtérésünket egy individualista életmódról a kollegiális, és valóban altruista életvitelre, egy nagy, és igen gyümölcsöző átváltozásnak leszünk részesei: az individualista életfelfogásról való lemondásnak. Így át fogjuk élni megtérésünket egy esetleges és téves élethelyzetből, az egocentrizmus és hencegés bűnén keresztül, az erényre és önzetlenségre, „csodálva, ahogy ennek lennie kell, az irgalmas alázatot, és a vámszedő gondolatait”. Aranyszájú Szent János, a megtérés hirdetőjének és gyakorlati tanítójának trónjáról, ennek a szívet és lelket üdvözítő és szent időszaknak kezdetén, befogadván a mi Urunk Szenvedését, Keresztjét, Sírját és Feltámadását, nem csak mint szimbólumokat, hanem a gyakorlatban és életünkkel is, ezáltal és miáltalunk, az ő utolsó utódja által így hangoztatjuk: „A megtérés az, hogy a bűntől való megöregedés után újjá válunk, lemondunk a kivénhedt dolgokról és az újakon munkálkodunk,… ahol is a kegyelem minden.”

Így tehát, Testvéreim és Fiaim, megnyílik előttünk a kellő idő, a megtérés és az aszkézis időszaka, hogy “mielőtt legördül a függöny, gondoskodjunk a mi üdvösségünkről” a szív igazi személyes átváltozása által, bocsánatot kérve, hogy „rosszat cselekedtünk, se nem tartottuk be, se nem tettünk, úgy ahogyan megparancsolta nekünk” az Úr. Kérjük a mindenütt jelenlévő és adományokban gazdag Krisztus Istent hogy, az Ő nagy és leírhatatlan könyörülete által bocsássa le reánk, mindnyájunkra az Ő Üdvözítő Kegyelmét.

Szent és nagyböjt, 2014.

(Füzék Borisz atya fordítása)

Advertisements