Bartholomaiosz patriarchra az Orthodoxia kánoni rendjének megbomlásáról és egyes egyházak „önkényességéről”

Őszentsége I. Bartholomaiosz egyetemes patriarcha március 6-án mondott beszédet a Helyi Orthodox Egyházak Isztambulban összegyűlt elöljárói előtt. Beszédében a konstantinápolyi patriarcha napjaink Orthodoxiájának kánoni és ekkleziológiai jellegű problémáiról beszélt.

Orthodox egyházfők megbeszélése Isztambulban, 2014

Orthodox egyházfők megbeszélése Isztambulban, 2014

Beszédében Bartholomaiosz patriarcha emlékeztett arra, hogy az Orthodox Egyház autokefál helyi egyházakból áll, és a kánonok nem teszik lehetővé „semelyik Helyi Egyház vagy annak elöljárója világuralmát” . Az Egyetemes Patriarchátus elöljárója szerint azonban épp e tétellel kapcsolatban „komoly kérdés merül fel: hogyan és mily módon fejeződik ki „koinonia” [közösség] az Orthodox Egyházak között?”

Bartholomaiosz patriarcha sajnálattal állapította meg: „A történelmi tapasztalat megmutatta, hogy az autokefál egyházak gyakran önmagukban elegendő egyházakként viselkednek, mintegy azt mondván a többi egyháznak: „Nincs rád szükségem” (1Kor. 12, 21). Ahelyett, hogy az együttműködést keresnék a többi orthodox egyházakkal az egész Orthodoxiát összességében érintő kérdésekben, önkényesen tevékenykednek, a nem orthodoxokkal kétoldalú kapcsolatokat építenek, néha valamiféle antagonizmus szellemében. Más autokefál egyházak saját külön álláspontot dolgoznak ki a nem orthodoxokkal kapcsolatban, anélkül, hogy aktívan részt vállalnának az „összorthodox” tevékenységben. Előfordult, hogy a zsinatilag elfogadott „összorthodox” határozatokat egyes egyházak nem tartottak be, ahogy az nemrég is előfordult, annak ellenére, hogy azokat maguk is aláírták. Mint mondhatunk azon esetekről, amikor az önkényesség kétségessé teszi a testvéri egyházak közötti kánoni normákat, ami kísértést és nem ritkán viszályt ébreszt azok koinoiájában-közösségében”.

A patriarcha szavai szerint mindezek szükségessé teszik egy bizonyosfajta szabályzó szerv meglétét, amely „hivatalosan vagy nem hivatalosan létrehozva, döntene a felmerülő ellentétekről és problémákról a megosztottságok és viszályok elkerülése érdekében”.

E tekintetben a patriarcha az orthodox kapcsolatok egyházközi szinodális intézménye felé fordulást javasolja, mely nélkül „olyan benyomás támad, mintha az Orthodoxia – egyházak sokasága, nem pedig Egy Egyház lenne”. A patriarcha úgy véli, hogy e szerv az Athenagorasz patriarcha által több mint ötven évvel ezelőtt alapított Összorthodox Konferencia intézménye lehetne.

Az Összorthodox Konferenciák határozataira úgy tekintettek, mint amelyek kötelező jelleggel bírnak a helyi egyházak számára. Azonban „e határozatokat az Orthodox Egyházakon belül– önkényesen és törvénytelenül – kétségbe vonták vagy kritikával illették egyesek, akik azt a bátorságot veszik, hogy kétségbe vonják e határozatokat, ami csak az egyetemes zsinatokat illeti, zavart okozva ezáltal a hívők között”.

A Konstantinápolyi Egyház elöljárója emlékeztetett az „Orthodox Egyház Szent és Nagy Zsinatának” összehívására is, melynek előkészületei már régóta folynak. „A Zsinat tematikája tíz pontra korlátozódik, melyből nyolc már átesett a kidolgozás stádiumán és vitára bocsáttatott, – mondta a patriarcha. A többi két téma – az autokefalitás megadásának rendje és az egyházak sorrendje a Diptichonokban – komoly nehézségekbe ütköztek, ezért a testvér egyházak többsége úgy döntött, hogy ne akadályozzák a Szent és Nagy Zsinat összehívását, a napirendjét a már kidolgozott kérdésekre korlátozzák (ezek egyike az egyházi autonómia adományozása, mely további megtárgyalást igényel az Összorthodox Zsinatelőkészítő Konferencián)”

A másik szervezeti jellegű kérdés, amit az egyházi hierarcháknak át kell tekinteniük, a Zsinat eljárásrendje. Az Egyetemes Patriarchátus azt javasolja, hogy „az igazságosság érdekében minden orthodox egyház, függetlenül képviselőinek számától, szükséges, hogy mindegyikük csak egy szavazattal rendelkezzen a végső döntések elfogadásakor, melyet az elöljárója jelenít meg a szavazás során”.

Kritikus fontosságú az a kérdés is, hogy a döntéseket a Zsinaton részt vevő egyházak szavazattöbbséggel hozzák, vagy pedig konszenzus útján. Bartholomaiosz patriarcha véleménye szerint „ha a kettő közül választani kell, az Egyház ősi kánoni hagyományát tekintve kritériumnak, akkor a kánoni rend azt feltételezi, hogy a döntések meghozatalában a döntő, kétség kívül, a „többség hangja”.

Forrás

Advertisements