„A könyörületesség kapuját” („Милосердия двери”). Egy Gulág-fogoly önéletrajzi regénye

26A szovjet rendszer kortárs szemtanúja, Alekszej Petrovics Arcibusev önéletrajzi prózája. Örökletes nemesi családból származik, nagyapja az Orosz Birodalom igazásgügyi minisztere volt. Édesanyja titkos [illegális] szerzetes lett. Alekszej Petrovics átélte a sztálini lágerek minden rettenetét, de nem veszítette el hitét Isten irgalmában és képességét az emberek szeretetére, a megbocsájtásra és a felebaráttal való együttérzésre. Regényében 1919-es születésétől kezdve a lágerek és száműzetések után 1956-ban bekövetkezett rehabilitációjáig vázolja fel életét. Ez az őszinte, életteli visszaemlékezés felidézi az eltűnt nemzedékek emlékét, együttérzésre és lelkiismeretvizsgálatra indítja a kortársakat. A könyvet a szerzőnek a fogságban készített rajzai illusztrálják.

Alekszej Petrovics Arcibusev levele Kirill moszkvai patriarchának az újvértanúk kanonizációjáról (részlet)

<…>Mind bennem, mind sokan másokban, akik átélték a sztálini repressziók szorítását, az Orosz Orthodox Egyház Szent Szinódusa melletti Kanonizációs Bizottság munkájának bizonyos módszerei értetlenséget és egyet nem értést váltanak ki. Nézőpontunk szerint megengedhetetlen az OGPU-NKVD-MGB kihallgatásain átesett hitvallók megdicsőítéséről a kihallgatási jegyzőkönyvek és nyomozati anyagok alapján dönteni. Az archív nyomozati anyagok alapján lehetetlenség megállapítani a vádlottak méltó vagy méltatlan viselkedését, mégpedig a következők miatt:

"Golgotha" - A rajz az inte-i koncentrációs táborban készült, 1954.

“Golgotha” – A rajz az inte-i koncentrációs táborban készült, 1954.

A letartóztatás pillanatától kezdve a nyomozás egész ideje alatt az embereket különféle módszerekkel a beszámíthatatlanság állapotába hozták. A 3-4 héten át tartó 12 órás éjjeli kihallgatások után, miközben tiltották a nappali alvást, az emberek szellemi és pszichológiai tekintetben megtörtek. Figyelembe kell venni azokat a fizikai kínzásokat is, melyeket azokkal szemben alkalmaztak, akik nem akarták aláírni a jegyzőkönyveket: magánzárka térdig hideg vízben, az embereknek leverték a veséjét, csizmával taposták őket, kiverték a fogaikat, pszichotrop anyagok keverése az élelmiszerbe, amelyek megfosztották az embert az ellenállóképességétől. Meglepő-e, ha ezek után az emberek gyakran olvasás nélkül írták alá a jegyzőkönyveket? Ez pedig a nyomozók számára lehetőséget adott a vádlottak vallomásainak önkényes meghamisítására.

A korszak megtorló szerveinek másik feladata az volt, hogy a teljesen ártatlan embereket bűncselekménnyel vádolván nem csak az életüktől, de emberi méltóságuktól is megfosszák. Ezt különösen a papi személyekkel szemben alkalmazták. A papi személyek, valamint a világi hívők és szerzetesek kihallgatási jegyzőkönyveiben olvashatunk „az Isten és a papság megtagadásáról”, nevekről és az „ellenük szóló tanúvallomásokról” és a kihallgató érdekében tett „más beismerésekről”, melyek a valóságban nem történtek meg. Tudom, hogy mindezt hogyan végezték. Velem is megpróbálták mindezt megtenni, de én fiatal voltam és képes voltam visszautasítani a hazugság aláírását. Egyik tanúja vagyok az emberiesség, a személyiség méltósága és tisztessége elleni ezen bűntetteknek és tanúságot teszek arról: a kihallgatási jegyzőkönyveket az Egyház nem fogadhatja el hiteles dokumentumokként! A nyomozati anyagoknak nem lehet hinni!

Megértem, hogy a nyomozati anyagokat tanulmányozni kell és „tudomásul kell venni” azokat, de ezek alapján nem lehet dönteni arról, hogy az adott vértanú méltó vagy méltatlan az újvértanúk karában való megdicsőítésre.

Úgy gondolom, hogy a szinódusi bizottság tagjainak nem szabad elfelejtkezni az azokban az években, az üldöztetés idején alkalmazott kínzásokról és hamisításokról, amikor azon hitvallók ügyeit vizsgálják, akik az NKVD nyomozati szerveinek kezébe kerültek. Ha a bizottság tagjai bejárták volna a „pokol e bugyrait”, akkor önmagukat feltétel nélkül és még életükben kanonizálták volna. Most azonban a bizottság nem engedné be a paradicsomba: tanulmányozván bűnlajstromát, a „jobb” latort; Szent Bonifác vértanút, aki vértanúhalála előtt paráznaságban élt. Nem lenne 40 vértanúnk sem, hanem csak 39, mivel az egyik bátorságát veszített helyébe az egyik kivégzésre kísérő őr lépett. A kísérő-kínzóból így lett a negyvenedik vértanú. Ilyen példákat sokat találhatunk a keresztényüldözés korának vértanúi korából. Az az ember, aki életét a Krisztusba vetett hitért adja oda, vérével „váltja meg” életének bűneit. Ezt elismervén az Egyház a sírjaikon végezte a Liturgiát. Miért van akkor az, hogy a kanonizációs bizottság, a sátáni hatalom elejétől végéig hazug levéltárait vizsgálja és hisz nekik?

Például: Szerafim (Zvezgyinszkij) érsek méltó, Arszenyij (Zsadanovszkij) érsek nem méltó, „rosszul viselkedett a kihallgatás során”; Fjodor (Pozgyejevszkij) érsek, „a danyilovi”, ahogy hívtuk, és akit mint mindenki mást kivégeztek, nem méltó a KGB levéltári anyagai szerint. Mihail Sik, Szergij Szidorov atyák és Andrej (Elbszon) szerzetespap Pjotr Petrikov atyával együtt fekszik a butovói tömegsírokban. De Szent Péter Petrikov atya méltó, Mihail, Szergij és Andrej atyák pedig nem méltók? Ez a bizottság véleménye, vagy Isten szeretetéé is? Ezek szerint, Vladika, mi mondjuk meg Istennek, hogy kik a szentek és nem Ő mutatja fel nekünk őket?

Danyiil (Klimkov) szchiarchimandritát felterjesztették a kanonizációra és a bizottság a sztálini időkre emlékeztető furcsa formulával utasította vissza: „nem méltó mint hazaáruló”. Önkéntelenül felmerül a kérdés: tényleg a Szinódus melletti bizottságról van szó vagy…?

Danyiil Klimkov atya 1941-ben a németek által megszállt Verejából visszatért szülőföldjére, Lembergbe, ahol az orthodox templomban szolgált. A németek visszavonulásakor nem távozott Nyugatra, hanem orosz papként a városban maradt, és azonnal letartóztatták és „hazaárulásért” 10 évre ítélték. Hol van itt az árulás? Vereja és Lemberg (Lvov) a Szovjetunió városai voltak. Nincs árulás, miért találta akkor annak a bizottság? A sztálini idők ártatlanok millióit és számtalan orosz papot megsemmisítő KGB-je levéltári anyagai alapján.<…>

 A könyv bemutatója február 26-án lesz Moszkvában.

Reklámok