Elhunyt Natália Gorbanyevszkaja

Natália Gorbanyevszkaja (1936-2013)

Natália Gorbanyevszkaja (1936-2013)

November 29-re virradóan Párizsban elhunyt Natália Gorbanyevszkaja, orosz költő, műfordító, jogvédő, a Szovjetunióbeli disszidens mozgalom résztvevője.

Natália Jevgenyjevna Gorbanyevszkaja 1964-ben szerzett filológusi, orosz nyelv és irodalom középiskolai tanári végzettséget a Leningrádi Egyetemen. Moszkvában könyvtárosként, bibliográfusként, műszaki és tudományos fordítóként dolgozott. Ő kezdeményezte, írta, szerkesztette és gépelte a „Folyó események krónikája” szamizdat újság első számát.

1968. augusztus 25-én részt vett a Szovjetunió és a Varsói Szerződés tagállamai hadseregeinek csehszlovákiai bevonulása elleni tüntetésen a moszkvai Vörös-téren. 1969. december 24-én letartóztatták. 1970. áprilisában a V. P. Szerbszkij Törvényszéki Pszichiátriai Intézet bármiféle kényszergyógyítást szükségessé tevő pszichopatológiai elváltozás megállapítása nélkül „lassúlefolyású skizofrénia” diagnózist állapított fel, amely alapján börtönjellegű pszichiátriai intézetbe zárták kényszergyógykezelésre. Az intézetben két évet és két hónapot töltött, egészen 1972. február 22-ig.

1973-ban Joan Baez neki szentelte Shusha Guppy versére szerzett „Natalia” c. énekét („From every stage” lemez, 1976).

Gorbanyevszkaja 1971-ben jelentette meg az „Őrültséggel büntetettek” c. könyvben a még 1968-ban írt „Ingyenes orvosi segítség” c. jegyzetét arról, hogy a Szovjetunióban a politikai megtorlás céljából visszaélnek a pszichiátriával.

1975. december 17-én emigrált. Párizsban élt. A „Kontyinent” folyóirat szerkesztőségében, valamint a „Szabadság Rádió” külsős munkatársaként, majd az 1980-as évek elejétől 2003-ig a „Russzkaja Miszl” [„Orosz Gondolat”] újság szerkesztőségében dolgozott. 1999-től tagja volt a „Novaja Polsa” [„Új Lengyelország”] orosznyelvű varsói folyóirat szerkesztőbizottságának. Ebben a folyóiratban szerzőként és fordítóként publikált. 2005-ben lengyel állampolgárságot kapott.

Részt vett a „Szabadságot választották” többrészes dokumentumfilmben (2005, rendező: V. Kara-Murza). 2008. október 23-án a Lublini Egyetem díszdoktorává avatta.

"A ti szabadságotokért és a mi szabadságunkért"

“A ti szabadságotokért és a mi szabadságunkért” – a Csehszlovákia 1968-as megszállása elleni vörös-téri tiltakozás jelszava

Több verseskötetet adott ki, lengyel, cseh, szlovák és francia nyelvekből készített műfordításokat. 2010-ben a „Russzkaja premija” [„Orosz díj”] nemzetközi irodalmi verseny győztese lett a „költészet” kategóriában. Költészetéért 2011. április 27-én kitüntették, a kitüntetést Naina Jelcina, az első orosz államelnök felesége adta át.

2013. augusztus 25-én Natalia Gorbanyevszkaja újból részt vett a Csehszlovákia megszállása elleni tüntetés évfordulóján „A ti szabadságotokért és a mi szabadságunkért” jelszóval a Vörös-téren tartott megemlékezésen. A megemlékezés tizenkét résztvevője közül az orosz rendőrség tízet letartóztatott, Gorbanyevszkaját azonban nem bántották.

A XX. századi orosz lelkiismeret egy újabb tanúságtevője távozott. Legyen örök emléke!

Forrás

250px-C22693-gorbanevskaya02Egy keresztény költő emlékére – Szergij Kruglov atya megemlékezése

November 28-ről 29-re virradó éjjel eltávozott az Úrhoz Natália Gorbanyevszkaja.

Talán ezért, mert ez egy emberi tulajdonság: az idő előre haladtával egyre gyorsabbnak érzi azt, talán az idő tényleg gyorsabban halad, és ezért tűnik úgy, mintha csak tegnap találkoztunk volna… Natália  Gorbanyevszkaja idén, május 7-én, este 7 órakor ünnepelte 77. születésnapját a moszkvai „Bilingva” irodalmi klubban. Az összegyűlt költők ajándékul felolvasták saját verseiket, Gorbanyevszkaja pedig a sajátjait, a verssorok váltakoztak a „Krisztus feltámadt!” felkiáltásokkal, hiszen húsvéti napok voltak. Augusztusban Natália Gorbanyevszkaja újra Moszkvában járt, azért hívtam meg, hogy vegyen részt a „Szavak mozgása” c. műsorban a „Kultúra” rádióban, ahol a költészetről és az életről beszélgettünk, ő pedig – gyenge látása és hallása ellenére – nagyszerűen adta elő verseit, én pedig néztem ezt a kicsiny, sovány, ősz asszonyt és arra gondoltam, hogy az ilyen emberek, akik kifogyhatatlan aktivitásukkal mindent mozgásba hoznak maguk körül, örökkévalóknak, halhatatlannak tűnnek…

Natália Jevgenyjevna, most az önnek szentelt szavakban sokan fognak önről megemlékezni, mint a szovjet totalitárius rezsim ellen küzdő disszidensről és jogvédőről, a XX. század oroszországi történelmének egyik legendás személyiségéről… Mindez így van. De számomra elsősorban az volt a fontos, hogy ön költő, méghozzá egy rendkívül ritka fajtából: keresztény költő. Nem olyan, természetesen, aki szigorúan hangsúlyozza a vallásosságát, aki verseiben a hittankönyvekből vett felekezetileg kiegyensúlyozott, de élettelen képeket jelenít meg, hanem azok közül való, akik számára a kereszténység hússá és vérré, az alkotás szellemiségévé, az evangéliumi parancsolatok pedig a hétköznapi élet normájává vált. Verseit és fordításait az oroszországi olvasók nemzedékei szerették, blogja pedig valódi antológiává vált, amelyben szorgosan és szeretettel gyűjtötte össze a legkülönfélébb oroszországi kortárs költők legfrissebb verssorait.

A versköltészet: talentum, de a hívő szív és az élő lelkiismeret – még nagyobb talentum. Ön, Natália Jevgenyjevna, Istentől mindkettőt megkapta. Köszönjük, hogy mint az evangéliumi példabeszéd mondja, nem temette el a földbe a talentumait, hanem alkotó módon megsokasította azokat, nekünk adván munkálkodásának gyümölcseit. Köszönet mindenért. Legyen örök emléke.

Forrás

Reklámok