Aranyszájú Szent János fejereklyéjének kalandjai

Andrej Dudcsenko protoijerej

Aranyszájú Szent János fejereklyéjének kalandjai

Aranyszájú Szent János, az Egyház nagy szentje és tanítója széles körben ismert a keresztény világban és nem szorul bemutatásra. Azonban ereklyéi halála utáni tiszteletének története kevesek számára ismert, és e történetben több a talány, mint a világos válasz. A keresztény világban legalább három olyan ereklye van, amely igényt tart arra, hogy Szent János fejereklyéjének tekintsék: Moszkvában, az Áthosz-hegyen és Firenzében.

Aranyszájú Szent János. Mozaika a kijevi Szent Szophia székesegyházban (XI. sz.)

Aranyszájú Szent János. Mozaika a kijevi Szent Szophia székesegyházban (XI. sz.)

Mint ismeretes, Aranyszájú Szent János száműzetésben halt meg, pontosabban Komana városkában, útban végleges száműzetési helyére, ami a feltételezések szerint Pitiuntos (a mai Picunda, Abcháziában) lett volna, a kutatók azonban ma egy másik települést feltételeznek, a Pontoszi Komanát, amely a törökországi Tokat melletti mai Gjumenek település közelében található. Úgyhogy Aranyszájú Szent János tisztelői zarándokként is felkereshetik ezen, az aranyszájú főpap életútjával kapcsolatos helyeket: Antiokhiát, Konstantinápolyt és száműzetésének útját, annál is inkább, mivel mindezek egy állam területén, a mai Törökországban találhatók, ahová szabadon lehet utazni és az országban való utazás biztonságos.

Most azonban egy részletkérdés iránt érdeklődünk, ami Szent János tiszteletével kapcsolatos, mégpedig fejereklyéjének sorsával. Az áthosz-hegyi Vatopedi monostort felkereső zarándokok láthatnak, sőt le is fényképezhetnek egy szokatlan fejet tartalmazó ereklyetartót, amit Aranyszájú Szent János fejereklyéjeként mutatnak meg a zarándokoknak. Az ereklye azért szokatlan, mert csak a koponya és a bal fül maradt meg romlatlanul. Azonban egy ugyanilyen fejet tartalmazó ereklyetartót őriznek a moszkvai Megváltó Krisztus székesegyházban is. Sőt, a firenzei székesegyház sekrestyéjében szintén találhatunk egy fejmaradványokat tartalmazó ereklyetartót, amelyen a felirat azt álltja, hogy Aranyszájú Szent János fejét tartalmazza.

Hogy lehet ezen kiigazodni?

Aranyszájú Szent János ereklyéit nem sokkal a rehabilitálása után nagy tisztelettel vitték vissza Konstantinápolyba. Igaz, ahogy a szent főpap élete, úgy a rehabilitációja is zavarok, viták és civakodások forrása lett a püspökök között. A szent maradványait Komanából tengeri úton vitték Bizánc fővárosába. 438. január 27-én késő este az Aranyszarv Öböl kikötőjét és a Boszporusz bejáratát tűzlángok borították: az emberek csónakokban mécsesekkel a kezükben várták az ereklyéiben a Városba visszatérő főpapjukat. Amikor a hajó kikötött, Theodosziosz császár a főpap koporsója fölé hajolt és egy imát mondott, amiben bocsánatot kért szüleinek, Arkadiosz császárnak és Eudoxia császárnénak, Aranyszájú üldözőinek. Az ereklyét a Szent Apostolok templomban, a főváros egyik legfontosabb templomában helyezték el, ahol általában a császárokat és az érsekeket temették.

Amikor a Szent Apostolok templomot Jusztiniánosz idején átépítették, Aranyszájú Szent János sírja az oltárrészbe került, Theológus Szent Gergely ereklyéi mellé. „Az oltár padlózatában fekszik Aranyszájú Szent János, jobbra pedig Nazianzoszi Szent Gergely, akit Teológusnak neveznek” – tanúsítja a Konstantinápoly szent helyeit leíró latin kézirat. Az ereklyék egészen a Városnak a keresztesek által 1204-ben bekövetkezett kirablásáig itt nyugodtak.

Azután, hogy a keresztesek elfoglalták Konstantinápolyt, a Szent Apostolok templom mellett kanonoki káptalan létesült, a templom ereklyéit és kegytárgyait pedig néhány év alatt különféle utakon Európába juttatták. Arról azonban nem rendelkezünk hiteles forrásokkal, hogy ekkoriban kimondottan Aranyszájú Szent János ereklyéit is elvitték volna.

Theológus Szent Gergely ereklyéit, amelyek, mint emlékszünk, a Szent Apostolok templomban Aranyszájú ereklyéi mellett nyugodtak, a IV. Keresztes Hadjárat után Rómába vitték. Valószínűleg ekkor kerültek ide Aranyszájú ereklyéi is – talán IV. Ince (1243-1254) pápa idején. Száz ötven évvel később a római Szent Péter székesegyházban Szent János tiszteletére szentelt oltár létezett. Aranyszájú Szent János ereklyéi Róma különböző templomaiba kerültek, míg végül 1626-ban az ereklyéket összeszedték és a Szent Péter templom új épületébe vitték át, ahol a Capella del Coro-ban helyezték el őket. Ezen ereklyék hitelesítése 1990-ben történt meg, amikor leírták, hogy az ereklyék egy ólomládában elhelyezett ciprusfa-koporsóban vannak.

2004. november 30-án Aranyszájú Szent János és Theológus Szent Gergely ereklyéit Rómából visszaszállították Konstantinápolyba. Azóta e szentek ereklyéinek márványkoporsói az isztambuli Phanar Szent György patriarchai székesegyházában találhatók. Nemrég egy harmadik márványkoporsó is melléjük került, Nagy Szent Vazul, Theológus Szent Gergely barátja, ereklyéivel. Úgyhogy az Egyház által tisztelt mindhárom egyetemes egyháztanító – a Három Szent Főpap – ereklyéi egy orthodox templomban találkoztak. Aranyszájú Szent János és Theológus Szent Gergely ereklyéi visszatérésének tiszteletére a Konstantinápolyi Patriarchátus új ünnepet is bevezetett, amelynek napja november 30., és így egybeesik Szent András apostol újnaptár szerinti ünnepével.

Theológus Szeng Gergely (balra) és Aranyszájú Szent János (jobbra) ereklyéi a konstantinápolyi Szent György székesegyházban

Theológus Szeng Gergely (balra) és Aranyszájú Szent János (jobbra) ereklyéi a konstantinápolyi Szent György székesegyházban

A phanari Szent György székesegyház koporsóiban csak csontok találhatók, de hiányzik a fej. Mi történt hát a szent főpap fejével?

Mielőtt még válaszolnánk erre a kérdésre, rá kell mutatnunk, hogy az orthodox zarándokok nem csak az ereklyéket, de a szent főpap üres sírhelyét is tisztelték azután, hogy az ereklyéket Nyugatra szállították. Ezt a XIV. századi orosz zarádokok, Novgorodi Sztyefán (XIV. század közepe), egy névtelen zarándok (XIV. század 90-es éveinek eleje) és Alekszander Gyjak (XIV. század 90-es évei) jegyezték fel. E tisztelet miatt fokozatosan az az elképzelés alakult ki, hogy a szent főpap ereklyéi valójában a sírban vannak…

Térjünk tehát vissza a fejhez. Itt két hagyományt találunk, egy keletit és egy nyugatit. A nyugati hagyomány szerint a keresztesek magukkal vitték Aranyszájú fejét is, ami először a Clairvauxi apátságba, majd a XIII. század közepén a párizsi Szent Bernard kollégium kápolnájába került, majd a Francia Forradalom idején elveszett. Ennek ellenére a szent főpap fejereklyéjét továbbra is tisztelték Konstantinápolyban. Források tanúsítják, hogy azt a többi ereklyétől külön, valamelyik Istenszülőnek szentelt monostorban őrizték, amiről a XIII. század végén Rabban Szauma nesztoriánus szerzetes (mint utazót hívják a „kínai Marco Polonak” is), a XIV. század közepén-XV. század elején Novgorodi Sztyefán, Zoszima orosz diakónus és egy névtelen örmény utazó is írtak. Ezt a monostort a kutatók a „ton Patrikiasz” Istenszülő monostorral azonosítják (az „Orthodox Enciklopédia” szócikke szerint, azonban több információval e monostorral sajnos nem rendelkezem).

A katolikus bollandista-szerzetesek, a többkötetes szentek élete kiadói több ellentmondásos híradást gyűjtöttek össze Aranyszájú Szent János fejereklyéjéről, valamint annak a keresztény Nyugaton található részeiről. Ezek szerint Aranyszájú Szent János fejereklyéje átvitelét a szicíliai Messzina város San Salvatore monostorában január 27-én ünnepelték. Aranyszájú Szent János fejét tartalmazó ősi fejereklyetartót a XVII. században a firenzei karthauzi monostorban tisztelték. 1995-ben itt, Firenzében, a Santa Maria del Fiore templom sekrestyéjében találták meg egy szent fejereklyéjét, amit Aranyszájú Szent János fejével azonosítottak. A relikvia alsó állkapcsát 2007-ban a Román Orthodox Egyháznak ajándékozták. Paperbrochius bollandista kutató azt közli, hogy egy Aranyszájú Szent János fejét tartalmazó hasonló fejereklyetartót mutogatnak a németországi Mainz város székesegyházában is – ott az ereklyét a XVII. század kezdete óta ismerik. A következő század közepén találkozhatunk egy említéssel, miszerint Aranyszájú Szent János „egész koponyáját” a brüggei (mai Belgium) Szent Donatianus templom kincstárában őrzik. Azonban a bollandisták adatai szerint ez nem hitelt érdemlő forrás, mivel jóval biztosabb források szerint Brügge-ben egy Aranyszájúnak nem nevezett János nevű szent püspök koponyaereklyéjének csupán egy része található. De ez még nem minden. Vannak még helyi hagyományok arról, hogy Aranyszájú Szent János fejereklyéjének részei megtalálhatók a Madrid melletti Escorial kolostor-palotában és Pescia olasz városban.

Aranyszájú Szent János fejereklyéje Firenzében

Aranyszájú Szent János fejereklyéje Firenzében

Nézzük most meg a keleti, orthodox hagyományt. A mi hagyományunk szerint Aranyszájú Szent János fejereklyéjét a XIV. század közepén VI. (Kantakuzénosz) János császár az áthoszi Vatopedi monostornak adományozta. 1560-ban a vatopedi szerzetesek ezen fejereklye állkapcsát Moldáviába vitték és a Slatinai kolostornak ajándékozták. Az ereklye csodatevőként vált ismertté: 1649-ben meggyógyult általa Katalin, Vasile Lupu moldvai fejedelem felesége.

1652-ben Moszkvába utazott Damaszkinosz vatopedi archimandrita. Elmondta, hogy egy erős tűzvész következtében a monostoruk súlyosan megsérült és a templom freskóinak helyreállításához a kor viszonyaihoz képest jelentős összegre, 2 millió rubelre van szükség. Az archimandrita készségét fejezte ki, hogy hódolatra (és természetesen adománygyűjtés céljából) Moszkvába küldje Szent Konstantin császár keresztjét és Aranyszájú Szent János fejereklyéjét. Alekszej Mihajlovics cár ekkor ekkor Theodosziosz vatopedi igumennek és a testvéreknek küldött oklevelében a következőket írta: „cári fennségünknél irgalmat és alamizsnát keresvén, az Úr azon tiszteletreméltó életetadó Keresztjét… és Aranyszájú Szent János fejét hódolatra hozzánk, a nagy uralkodóhoz és mi cári fenségünkhöz küldjétek, ugyanezen Damaszkinosz archimandritával vagy más hú emberrel, akiben megbíztok”. Az ereklyéket Damaszkinosz archimandrita hamarosan Moszkvába vitte. Az ereklyéket 1655. május 17-én nagy ünnepélyességgel fogadták Brjanszkban, majd nagy védőkísérettel Roszlavlba, Szmolesznkbe, végül Moszkvába vitték. Alekszej Mihajlovcs 1655. június 7-én Sklovnál a cári sátorban ünnepélyesen fogadta Damaszkinosz archimandritát, majd az ereklyéket átküldték Nyikon patriarchához. Az ebben az időben Moszkvába látogató Makariosz antiochiai patriarchát kísérő Aleppói Pál leírta, hogy a cár Szmolenszk elfoglalása utáni fogadásakor az egyik archimandrita aranyozott ezüst tartóban ünnepélyesen vitte Aranyszájú Szent János fejereklyéjét.

Aranyszájú Szent János fejereklyéje a moszkvai Megváltó Krisztus székesegyházban

Aranyszájú Szent János fejereklyéje a moszkvai Megváltó Krisztus székesegyházban

Alekszej Mihajlovics azt ígérte a görögöknek, hogy Konstantin keresztjét és Aranyszájú fejereklyéjét visszaküldi az Áthoszra, de az ígéretét nem tartotta meg. Ehelyett a Vatopedi egy újabb oklevelet kapott, amelyben a cár közölte a szerzetesekkel, hogy az ereklyéket még „húsz vagy kevesebb, amennyire sikerül” esztendőre Moszkvában „méltóztatik” tartani. Az uralkodó az oklevél mellett 1800 rubel értékben pénzt és cobolyprémet is küldött a szerzeteseknek. Kezdetben a szerzetesek megpróbálták visszaszerezni az ereklyéket. 1657-ben Marakiosz archimandritát egyszerűen nem engedték be Moszkvába: Putyivlban adtak neki egy bizonyos összeget és visszafordították. 1665-ben Lukasz vatopedi ekklesziarchosz és a többi monostor képviselője utazott Moszkvába, de a cár nekik sem adta vissza az ereklyéket. Ehelyett az áthosziaknak újból alamizsnát adtak – ezer rubel értékben, a kísérő oklevélben pedig a cár arról tájékoztatta őket, hogy az áthoszi relikviákat Moszkvában „helyezték el” a székesegyházban, mert „nem méltó”, hogy ilyen nagy ereklyék „a böszörmények uralma alatt legyenek”. A görögök közül néhányan nem akarták csak úgy megadni magukat, de Moszkvában nem ceremóniáztak velük különösen. Kirill kellarioszt, aki az ekklesziarchoszt kísérte, mivel nem hajlott a beleegyezésre és nem akarta elfogadni a cár akaratát („nem hajtott fejet tisztelettel”), a Szolovkira száműzték, majd 1675-ben átvitték a Csudov-monostorba. Szerencsére végül hazaengedték az Áthosz-hegyre, 1683-ban. A görögök azonban nem akartak megnyugodni. 1683-ban Dometiánosz archimandritát küldték Moszkvába az ereklyékért. V. János és I. Péter ez alkalommal jóval kevesebb összeget, csupán 200 rubelt ajándékoztak nekik, az oklevélben pedig rámutattak annak okára is, hogy miért nem adják vissza az ereklyéket az Áthosznak: azoknak Oroszországban van a helyük, hogy „megőriztessenek az agarjánusok becstelen erőszakjától”. Hogy a szerzetesek álláspontját enyhítsék, felajánlották nekik, hogy minden alamizsnakérő látogatásukkor 500 rubel mértékű állandó segítségben fogják őket részesíteni. Úgy tűnik, hogy a görögök végül elfogadták a helyzetet, mert amikor 1687-ben Kozmasz vatopedi archimandrita Moszkvában járt, a szerzetesek levele már nem tartalmazta az ereklyék visszaadásának kérését, és a hosszú időre a fővárosban idéző testvérek csupán a megígért 500 rubeles cári alamizsnát kérték, mivel a monostornak szüksége volt a pénzre a vízvezeték építéséhez.

Az orosz levéltárakban található források arról tanúskodnak, hogy a Vatopedi monostor egészen 1735-ig megkapta az 500 rubeles alamizsnát, az azonban nem ismert, hogy ezt utána fizették-e. A hozzávetőleges számítások szerint Aranyszájú Szent János fejereklyéje és Konstantin keresztje után a görögök legalább 2000 rubel adományt kaptak a XVII. század második felének pénzében és legalább 5000 rubel adományt a XVIII. század első felének pénzében, ami mai valutára átszámítva kb. 1,6 millió dollár (kb. 50 millió mai rubel) volt. Összehasonlításképpen: egy hajóvontató éves (!) jövedelme a XVII. században egy rubel és néhány kopejka volt.

Annak ellenére, hogy ilyen összeget kaptak, a szerzetesek nem nyugodtak meg. Igaz, többé nem zargatták az orosz cárt, hogy adja vissza az ereklyéket, ehelyett azonban… kitaláltak egy legendát. Moszkvába úgymond nem azt az ereklyét, nem Aranyszájú Szent Jánosét, hanem Krétai Szent Andrásét küldték. Azonban az, hogy ez kitaláció, a Vatopedi monostor ereklyéinek 1709-es leírása bizonyítja, amely említést tesz Krétai Szent András fejéről, Aranyszájú Szent János fejereklyéjét viszont nem említi. A vatopediek később egyszerűen felcserélték a feliratokat, azonban magánbeszélgetésekben elismerték a csalást (ahogy pl. V. G. Grigorovics Barszkij említi a „Szent Áthosz-hegy második meglátogatása” c. könyvében, Szentpétervár, 1887, 199-200).

Aranyszájú Szent János fejereklyéje az áthosz-hegyi Vatopedi monostorban

Aranyszájú Szent János fejereklyéje az áthosz-hegyi Vatopedi monostorban

Napjainkban a Vatopedi-monostor látogatói a fület tartalmazó fejereklyét Aranyszájú Szent János ereklyéjeként tisztelik, míg az a fejereklye, amit a görögök Moszkvába vittek, az 1917-es bolsevik fordulat után a Moszkvai Kreml múzeumába került. Azután, hogy a szovjethatalom Egyház iránti viszonyulása enyhült és megünnepelték a Rusz Megkeresztelésének 1000. évfordulóját, Aranyszájú Szent János fejereklyéjét 1988-ban visszaadták az Egyháznak. Kezdetben a jelohovói Úrjelenése székesegyházban, majd a Megváltó Krisztus székesegyház újjáépítése után ebben a templomban helyezték el. 2010-ben az ereklyét ünnepélyesen hódolatra az Egyesült Államokba vitték, ahol a Külföldi Orosz Orthodox Egyház Szent Szinódusa székesegyházában állították ki tiszteletre.

Ez tehát az ereklye története. Mindenki eldöntheti, ha ez eldönthető, hogy melyik fej az igazi. Vagy pedig viszonyulhatunk irántuk úgy is, mint valamilyen anyagi „ikonok” iránt, amelyeknek tiszteletével, még ha a valóságban nem is igaziak, a nagy Egyháztanító, Aranyszájú Szent János iránti tiszteletét fejezzük ki, azt tiszteljük meg, akit az ikon ábrázol, nem pedig az anyagot, amelyből az készült?

Forrás: Kijevszkaja Rusz egyházi folyóirat

A szerzőről:

1976-ban született. 2001-ben végezte el a Kijevi Teológiai Akadémiát. 1997 végén szentelték pappá. 1999 óta a “Kijevszkaja Rusz” internet folyóirat főszerkesztője. 2005-2008 között a “Pravoszlvie v Ukraine” hírportál főszerkesztője. Az Ukrán Orthdoox Egyház hivatalos híroldala szerkesztőbizottságának tagja. Nős, négy gyermeke van.

Reklámok