Imádkoztak-e a Kazanyi Istenszülő ikon előtt a sztalingrádi csatát megelőzően?

Néhány évvel ezelőtt még elképzelhetetlen volt, hogy hivatalos egyházi oldalak is részt vegyenek a különféle sztalinista, pszeudoegyházi mítoszok terjesztésében. Napjainkban az egyháztörténelmet meghamisító mítoszok már a hivatalos egyházi oldalakon is megjelentek. Az alábbiakban a Blagodatnij Ogony egyházi folyóirat e mítoszokról írt cikkéből közlünk részleteket.
A. Sz. Liszenkó: "Sztálingrád 1942. Körmenet az ikonnal"

A. Sz. Liszenkó: “Sztálingrád 1942. Körmenet az ikonnal”

 „Ne hazudjak a szentről…” – Rosztovi Szent Demeter e szavai óvják a legjobban a nem értelem szerint buzgólkodókat attól, hogy álkegyes mítoszokat alkossanak. E „buzgólkodók” nem értik, vagy ellenkezőleg, nagyon is jól értik, hogy milyen pusztító következményekkel és botrányokkal járhat az egyházi tudat számára az egyháztörténelem tényeinek könnyelmű manipulálása. Nem szabad elfelejteni, hogy az egyházi közegben létrejött mítoszgyártás képes arra, hogy az embereket szembefordítsa az Egyházzal, zavarokat és szakadásokat indítson el benne.

A XX. század egy nagy főpapja, Nyikon (Rozsgyesztvenszkij) érsek írta 1914-ben a naplójában:„Arról beszélni, ami megtörténhetett volna, de csak a szerző képzeletében létezett, nem jelenti -e ez az Isten Gondviseléséről való „hazugságot”?… hogy úgymond mindezt Isten dicsőségéért, a hit és a szeretet érzésének kineveléséért teszi : ez már azok szellemiségében való gondolkodás, akik úgy tanítják, hogy a cél szentesíti az eszközt. Nincs szükségünk a mítoszokra. Az Egyháztörténelem tele van olyan tanító jellegű tényekkel, amelyekhez a mítoszteremtők semmiféle fantáziái nem képesek felérni”.

[…]

Az orosz népnek a Nagy Honvédő Háborúban elért nagy győzelme 60. évfordulójával kapcsolatban nem lehet meg nem említeni az egyházi kiadványokban megjelenő mítoszok egész sorát, melyek azzal a korral kapcsolatosak. Ez a semmiféle egyházi vagy levéltári forrásokra nem alapulómitológia könyvről könyvre vándorol. A mítoszok többségének szerzője Vaszilij Svec protoijerej. Írásai a legnagyobb terjedelemben az „Oroszország a második eljövetel előtt” (Moszkva, 1993, 1994 stb.) c. kötetben jelentek meg, melynek szerkesztője Szergej Fomin volt. Tartalmazza a mítoszokat Filadelf (Mojiszejev) szerzetespap „Odaadaó Közbenjáró” c. könyve is (Moszkva, 1992).

Vaszilij Svec protoijerej elbeszélései (melyekben nem találunk semmiféle utalásokat a forrásokra)rendkívül kegyesnek és jámbornak tűnnek, mivel azok az orosz nép által mélyen tisztelt Kazanyi Istenszülő ikonnal – „a keresztények nemzetségének Odaadó Közbenjárójával” kapcsolatosak. Azonban óvnunk kell a [jámbor mesék iránt] hiszékeny olvasót, hogy nem szabad mindent elhinnie, ami Vaszilij Svec protoijerej tollából született, majd pedig megjelent a különféle háborúról szóló írásokban.

[…]

V. Svec protoijerej azt írja, hogy Sztálingrád védelme során az Istenszülő Kazanyi ikonja a Volga bal partján a katonák között volt és a németeknek ezért nem sikerült legyőzniük a seregeinket. „A nagy jelentőségű sztálingrádi csata ezen ikon előtti Molébennel [Könyörgő Istentisztelet] kezdődött, és csak ezután adták ki a jelet a támadásra. Az ikont elvitték a front legnehezebb szakaszaira, ahol a helyzet kritikus volt, olyan helyekre, ahol támadásra készültek. A papság Könyörgő Istentiszteleteket végzett, a katonákat szentelt vízzel hintették be…” (275. o). Ilyen valószínűtlenül idilli képet festvén, V. Svec protoijerej talán összekeverte a sztálingrádi csatát a borogyinói csatával. A Vaszilij protoijerej által leírtak, bármilyen szépnek és kegyesen jámbornak tűnhetnek, a valóságban nem történtek meg.

A sztálingrádi csata résztvevőinek tanúbizonysága szerint (a jelen sorok írójának apja a harcoló Vörös Hadsereg kötelékében szolgált és tisztként vett részt a sztálingrádi csatában), nem tartottak semmilyen Könyörgő Istentiszteletet a Kazanyi Istenszülő ikon előtt, sőt maga az ikon sem volt ott. A frontkatonák csupán arról számoltak be, hogy a papok minden működő templomban imádkoztak a győzelemért. A sztálingrádi csata hét hónappal megelőzte Sztálin és az Orosz Orthodox Egyház három főpapjának sorsfordító kremli találkozóját. A sztálingrádi csata közvetlen résztvevői és azon események szemtanúi évről évre egyre kevesebben lesznek, az egyházi mítoszgyártók visszafoghatatlan fantáziája pedig kész a legostobább valótlanságok kitalálására, „hagyományként” és valódi csodaként állítva be azokat. E „hagyományok” és „csodák” ezután könyvről könyvre vándorolnak, eltorzítván az Orosz Orthodox Egyház történelmének felfogását.

[…]

Végül idézem Egyházunk egyik jelentős főpapja, Antonyij (Melnyikov, +1986) leningrádi metropolitának szavait, aki rendkívül negatívan viszonyult Vaszilij Svec protoijerej irományai iránt:

“… mindezek az elbeszélések Moszkva és Sztálingrád védelméről számos könyvben kinyomtatásra kerültek, de ezek „szemtanúja” valamiért egyedül csak ő maga volt. Más tanúk nincsenek! Az egyháztörténelem számára ez kevés. A tényt másoknak is meg kell erősíteniük, akik ugyanazt látták. Hiszen „mindez nem zúgban történt” (ApCsel. 26, 26).

Elengedhetetlen az Egyházban az egészséges szkepszis [kétely]. Különben minden gazember, különféle „jámbor-kegyes” történeteket kitalálva be fog csapni minket. Az orthodox hit mégicsak az értelemmel tűnik ki, a Szent Lélek pedig „a bölcsesség és az értelem lelke“, ahogy az Egyház énekeli Pünkösd napján.”

Forrás

Advertisements