Egységes történelemkönyv – a múlt erkölcsi értékelése nélkül

kurl2-580x419Az egységes orosz történelemkönyv koncepciójával kapcsolatban Igor Alekszandrovics Kurljandszkij, az Orosz Tudományos Akadémia Orosz Történelem Intézete vezető tudományos munkatársa, a történettudományok kandidátusa fejtette ki véleményét

Az egységes történelemkönyv koncepciója, amit jóváhagyásra az elnök elé benyújtottak, sokakból ellentmondásos viszonyulást vált ki. Mint történészben, többek között bennem is. Egyrészről nem lehet nem figyelembe venni, hogy a koncepció megalkotásában vezető tudósok vettek részt – Intézetünk általam tisztelet történészei. Ezért a koncepció egyes részei tudományosan jóval alaposabban kidolgozottak, mint ami az Oktatási Minisztérium által benyújtott korábbi dokumentumokban állt.

Másrészről a szovjet korszak értékelése kiváltja a kutatók megalapozott kritikáját: ez a korszak a legnehezebben feldolgozható a társadalmi tudat számára.

A koncepcióban a repressziók bemutatása meglehetősen homályos. Egyáltalán nem tartalmazza az állami terror fogalmát, amely valóságosan létezett a Szovjetunióban. Ez nem valamiféle érzelmi töltetű értékelés, hanem a történészek által bebizonyított tény. Létezett az állami terror,  amely során embereket, az ország állampolgárait semmisítették meg. A „megsemmisítés” szó alatt nem csak a számtalan halálos ítéletet kell érteni. Az embereket társadalmi, vallási hovatartozásuk alapján száműzték, lágerekbe zárták; a jogfosztottak közé sorolták, akiknek nem csak választójoguk nem volt, de egyáltalán nem rendelkeztek a normális élethez való joggal. A lakáshoz, az oktatáshoz való joggal…

Emberek milliói kerültek bele ebbe a húsdarálóba. Ez a kemény állami ideológia egyeduralmával állt kapcsolatban, amely deklaráltan marxista volt, de a bolsevikok eltorzították a marxizmust, nem beszélve Sztálinról, aki annak egy teljesen vulgáris változatát fogalmazta meg. Mindenkit ebben az ideológiában idomítottak, beleverték a hazugságot az emberek fejébe. Ez az ideológia nem mély tudásra, valódi tudományra alapult, hanem alapjában az a törekvés állt, hogy biztosítsa a vezetők szűk köre, a pártnomenklatúra uralmát.

Egy történelemtankönyv koncepciójának kialakítása során többek között erre is gondolni kell.

Nyikoláj Bogdanov-Belszkij: "Gyerekek a tanórán"

Nyikoláj Bogdanov-Belszkij: “Gyerekek a tanórán”

Komolyan kell viszonyulni a gyerekekhez

A gyerekekhez komolyan kell viszonyulni. És igyekezni kell a lehető legtöbb igazságot elmondani neki, kialakítani bennük a történelem iránti becsületes viszonyulást. Nem szabad eltitkolni tényeket, nem szabad fényezni semmit. Fontos, hogy beszéljünk a tragédiákról is, a bűntettekről is és az eredményekről is. A teljes igazságot kell elmondani, ahogy az volt, amit róla tudunk. Ez különösen érvényes a szovjet korszakra.

Fontos, hogy ne cinikusokat, az államkultusz követőit neveljük ki, hanem erkölcsös, kulturált és művelt gyerekeket, ehhez pedig az emberek iránti keresztény viszonyulásból kell kiindulni, az irántuk való szeretetből. Fontos, hogy amikor a múltat tanulmányozzák, amikor a terrorról, a repressziókról, a különféle üldöztetésekről beszélünk, a gyermekek arra törekedjenek, hogy az áldozatokkal, ne pedig a hóhérokkal azonosuljanak.

Vagyis a múlt erkölcsi értékelése során arra kell törekedni, hogy a nagy orosz irodalom hagyományát kövessük, hogy a múltat a megalázottak és a sértettek nézőpontjából tekintsük. Ne pedig az állami célszerűség szempontjából, amikor az államnak van valamilyen célja, amelynek megvalósítása érdekében emberek millióit semmisítik meg… és hogy az emberek számunkra: szemét vagy hulladék, amit nem sajnálunk kidobni az eljövendő igazságos társadalom, valamiféle hipotetikus földi mennyország felépítése érdekében.

E tankönyv koncepciójában, a szovjet korszakról szóló részben ezt nem fedeztem fel. Igaz, már az is jó, hogy nem hallgatták el a repressziókat, hogy nem tartalmazza Sztálinnal kapcsolatban a „hatékony menedzser” kifejezést, ugyanakkor nem is nevezi véres diktátornak Sztálint, miközben a valóságban az volt. Nem mondják ki, hogy a bolsevikok első vezérei – Lenin, Trockij, Buharin és a többiek – bűnözők voltak, mert lábbal tiporták a jog és az emberségesség normáit a marxista utópia elméleti céljai megvalósításának nevében.

Nem tartalmazza az 1917. októbere utáni rezsim helyes, erkölcsi értékelését. A bűnözőket nem nevezi bűnözőknek, a hóhérokat nem nevezi hóhéroknak, mindent a társadalomban létező különféle erők végtelen harcaként mutat be.

Félek, hogy ebben az egységes tankönyvben a repressziók témája el fog süllyedni az eredmények témája között. Hogy a Szovjetuniót valamiféle csodálatos és idealisztikus mitologikus eszményként fogják beállítani.

Több tankönyvre van szükség

Úgy gondolom, hogy helytelen az egyetlen tankönyv koncepciója. Nem szabad, hogy csak egyetlen, általános kanonikus szöveg létezzen, mivel például a kilencvenes években voltak nagyszerű szerzői tankönyvek. És a 2000-es években is.

Mit látunk most? Ha jóváhagyják az egyetlen tankönyv szövegét, a tanárok, legyenek bármilyen jók, kötelesek lesznek azt megkövetelni, hogy a diákok ebből a tankönyvből készüljenek. Természetesen javasolhatnak más könyveket is, de csak kiegészítésképpen az egységes és kötelező kurzus mellé.

Figyelembe véve azt a nehézséget, amit történelmünk jelent, mindent egyetlen szöveggé redukálni, még ha azt a legkitűnőbb szakemberek is írják meg, még ha azt gyönyörű, helyes nyelven is fogalmazzák meg, mindez akkor is helytelen lesz. Nincs szükség az egységre ebben a kérdésben.

Nem azt mondom, hogy minden sötét színekben kell lefesteni. Például a pangás időszaka. Igen, az ország vezetésének kurzusa a befagyasztásra, a rejtett neosztalinizmusra irányult, amely során ugyan nem dicsőítették Sztálint, de felhasználták sok módszerét, például keményen és tervezett módon nyomták el a másként gondolkodást. Másrészről e jégréteg alatt nagyon sokszínű élet lüktetett. Nem csak arról van szó, hogy gyermekek születtek, hogy az emberek boldogságot kerestek. A társadalomban különféle irányzatok léteztek, nagyon érdekes történelme volt a disszidens mozgalomnak; a szovjet másként gondolkodás története. Mindezekről beszélni kell a gyerekeknek.

Ha a koncepció csupán egy általánosan ajánlott szöveg lenne a különféle tankönyvekhez, az még nem lenne olyan nagy baj. Vagyis létezne a szabvány és mellette a különféle tankönyvek.

Nem tetszik nekem a szabványban, hogy nem helyezi el a hangsúlyokat az etikai-erkölcsi normák értelmében. A történelem mégiscsak humanitárius tudomány és rendkívül helytelen, amikor azt mondják, hogy egy dolog a történelem és más dolog az erkölcs.

Forrás

 

Advertisements