Pavel Adelheim atya bátor ember volt

Hogyan talált rá Pavel Adelheim atya a börtönben a Szent Adományokra, hogyan próbálta elpusztítani a lágerparancsnok, hogyan utazott a szabadult pap és a lágerparancsnok egy kupében – Panteleimon püspök emlékei az augusztus 5-én meggyilkolt Pavel Adelheim atyáról

Adelheim

Sok évvel ezelőtt ismerkedtem meg Pavel Adelheim atyával. Mesélt nekem egy keveset az életéről.

Beszélt arról, hogy hogyan ültették le Hruscsov idején: teljesen igazságtalanul azért, mert aktív pap volt, sokat prédikált, másolta és terjesztette a Szent Írás és az imák szövegeit.

A börtönben egy csodás eset történt vele. Meglehetősen jól viszonyultak iránta, és engedélyezték a börtönkönyvtár látogatását. A könyvtárban egy régi ládát talált, melyben más holmik mellett… egy Szentségtartót talált, Szentségekkel, valamint egy Szent Myrót tartalmazó üveget. Hogy elkerülje a Szent Myró megszentségtelenítését, séta során a börtönudvaron egy gödröt ásott és beleöntötte az olajat. A Szent Adományokat egy kendőbe kötözte és magánál őrizte. Ha megkérdezték, mi az, azt felelte: „kétszersült”. A Szent Adományok kitartottak addig, hogy hároméves fogsága idején áldozhasson.

Később átvitték a lágerbe, ahol a parancsnok nagyon kegyetlen ember volt. Pavel atya egy SS-tiszthez hasonlította: szőke, kékszemű, nagyon szép ember volt, nagyon kegyetlen a foglyokkal, ami végül zúgolódáshoz és lázadáshoz vezetett körükben.

A lázadás idején az egyik foglyot megölték. Társai Pavel atyával együtt a testét bevitték a parancsnok irodájába. Úgy emlékszem, azt mondta, hogy majdhogynem a lázadás okait vizsgáló bizottság elé helyezték az asztalra.

A lágerparancsnok úgy vélte, hogy a felbujtó Pavel atya volt. Ez nem volt igaz, ő egyszerűen csak egy olyan ember volt, aki nagy fájdalommal reagált minden igazságtalanságra. A lágerparancsnok elhatározta, hogy elpusztítja őt.

Megbeszélte az egyik fogollyal, aki egy síndarun dolgozott. Pavel atya hegesztő volt. Egyszer valamit a síneken kellett hegesztenie. Arcán maszk volt, zúgott a hegesztőgép. Valamilyen csoda folytán a szeme sarkából észrevette, hogy a daru felé száguld. Az is lehet, hogy látta annak az embernek az arcát, aki a darut vezette. Pavel atyának sikerült félreugrania. Az Úr megmentette őt, de a daru súlyosan megsebesítette a lábát.

A lágerparancsnok napokon keresztül nem engedte, hogy elvigyék a kórházba. Csak miután Pavel atya felesége követelte, aki elutazott a lágerbe, akkor engedte meg, hogy a papot kórházba vigyék. Le kellett vágni a lábát, mivel már késő volt megmenteni – megkezdődött az üszkösödés.

Amikor Pavel atya a lágerből szabadulva hazafelé utazott, a feleségével együtt lépett be a kupéba. A felső ágyon éppen ez a lágerparancsnok feküdt, aki valamilyen ügyben Moszkvába tartott. Pavel atya köszönt neki, kereszt és apai nevén nevezte, ő azonban elfordult a falhoz és egész úton nem szólt egy szót sem. Ebből Pavel atya arra a következtetésre jutott, hogy a lágerparancsnoknak mégiscsak élő lelkiismerete volt. Hiszen zavarba jött, amikor az a fogoly lépett be, akit el akart pusztítani.

Úgy gondolom, hogy ezek a részletek Pavel atya bátor jelleméről tanúskodnak, arról a törekvéséről, hogy tanúságot tegyen az igazságról. Legyen örök emléke!

 Forrás

Egy nap Pavel Adelheim életéből – Képek

 

Reklámok