Szynaxárion: a befejezetlen könyv

SzynaxárionA szentek életírásai: olyan csodálatos könyv, amit nem lehet befejezni, soha nem lesz vége, mivel az Egyház élete is folytatódik, a hit egyre újabb bajnokai jelennek meg a szentek karában. Szimeon (Tomacsinszkij) szerzetespap, a moszkvai Szretyenyije-monostor kiadójának igazgatója a Szentek Élete (Szynaxárion) átdolgozott és kiegészített orosz kiadásáról beszélt.

Gyakorlati szempontok

Rosztovi Szent Demeter óta a hagiográfia, a szentek életét tanulmányozó tudomány, hatalmasat lépett előre, ez idő alatt sok történelmi, régészeti, szövegismereti és teológiai felfedezés történt. Nyugaton például létezik a bollandisták csoportja, akik kizárólag a hagiográfiai hagyománnyal foglalkoznak. Hatalmas munkát vittek végbe (amit természetesen nem vehetünk át teljesen, bizonyos kiegészítések nélkül). Keleten eközben számos új vértanú és hitvalló jelent meg, akiknek életírásai szemünk láttára keletkeznek.

Az Orthodox Egyház szentjei életírásainak egy új, a lehető legteljesebb gyűjteménye összeállítását Makariosz atya, az áthoszi Szimonoszpetrasz monostor szerzetese vállalta magára. Munkáját az 1970-es években kezdte és az Áthosz-hegyen a XVIII. században élt Szenthegyi Szent Nikodémosz munkáját vette alapul. Makariosz atya úgy vélte, hogy elég lesz, ha ezt a gyűjteményt csupán kiegészíti az új szentek életírásaival, a régieket pedig a legújabb tudományos ismeretekkel összehangolva lemásolja és kiadja. Azonban kiderült, hogy az új szenteken kívül létezik még az elfelejtett szentek hatalmas tömege, valamint olyan szentek, akiket Szent Nikodémosz valamilyen okból nem vett fel a gyűjteményébe. Vagyis nem elég egyszerűen tökéletesíteni a régi szövegeket, hanem egy új gyűjteményt kell létrehozni.

Makariosz atya arra törekedett, hogy Szynaxárionjába a lehető legtöbb olyan szent életírása bekerüljön, akiket valóságosan tisztelnek vagy tiszteltek az Óegyházban. Ráadásul az életírásoknak elég rövideknek kell lenniük ahhoz, hogy azokat 30-40 perc alatt fel lehessen olvasni. Ez tisztán praktikus szempont, és a monostori étkezés hosszával magyarázható, amely során általában éppen ilyen gyűjteményeket olvasnak fel. De a napjaink városi ritmusában élő világi embernek sincs általában lehetőségük arra, hogy olyan terjedelmes elbeszéléseket olvassanak, mint például Rosztovi Szent Demeter írásai.

Szerzetes a Sorbonne-ről

Nagy érdeklődést vált ki az a tény, hogy maga Makariosz atya francia származású, a Sorbonne-n végzett. Katolikus volt, aki az Orthodoxiát annak görög, áthoszi – szigorú – változatában fedezte fel. Szerzetesi útját az ismert orthodox teológussal, Placide (Deseille) atyával kezdte, aki ma az áthoszi monostor provance-i metochionjának elöljárója. A közösség kezdetben a Meteórákon élt, majd átköltöztek az Áthoszra, a Szimonoszpetrasz monostorba, ahol a szerzetesi szabályzat lehetőséget nyújt a szerzeteseknek, hogy tudományos kutatásokkal foglalkozzanak. Annál is inkább, mivel Makariosz atya fő feladatául a könyvtár gondozását kapta.

Tehát ez a Szynaxárion először francia nyelven született meg. Makariosz atya azonban más nyelvű források alapján is gyűjtötte az életírásokat. Különösen nagy értéket jelent számunkra az, hogy gyűjteményébe felvette számos elfelejtett nyugati szent életírását is. Vagyis folytatta Makszimovics Szent János munkásságát, aki nagyon fontosnak tartotta a nyugati szentek újbóli „felfedezését”. Például Szent Klotild, a frankok királynője, hagyományunkban gyakorlatilag ismeretlen szent volt, miközben az apostolokkal egyenlő szentek között tisztelték. Európa, többek között Franciaország keresztény felvilágosodása szempontjából szerepe ugyanolyan jelentős, mint amilyen jelentős számunkra az apostolokkal egyenlő Szent Olga. Ilyen példákból nagyon sok van. A gyűjteményben külön jelezzük azokat a szenteket, akiknek nevét nem tartalmazza a Moszkvai Patriarchátus naptára, úgyhogy az olvasó mindig tudja, hogy kikről van szó. Azt is jelezzük, hogy az adott szentet hol dicsőítették meg, melyik Egyházban és mikor.

Nem titok, hogy országunkban és más orthodox országokban a hagiográfiai kutatások nem mindig megfelelő szintűek. A katolikus nyugaton ez a munka jóval komolyabb pályán halad. Azonban nem vehetjük át mechanikusan az ő eredményeiket. E tekintetben számunkra nagyon nagy előny, hogy Makariosz atya, mint mindkét hagyomány hordozója, hiszen már harminc éve az Orthodoxiában gyökerezik, képes volt áttekinteni a katolikusok hagiográfiai műveit – kiszűrni az egészséges magot, ugyanakkor elvetni a nyugati gondolkodásra jellemző hiperkriticitást, amikor például a szent életének bizonyos epizódjait nem találják meg a forrásokban és ezért tudománytalannak mondják ki. Ez történt mondjuk Szent György híres csodájával, amikor legyőzte a sárkányt. Kiderült, hogy ez egy meglehetősen késői betoldás és nem található meg a szent életírásainak legkorábbi kézirataiban. De amikor az életírásról mint szóbeli ikonról beszélünk, akkor ez a történet már olyannyira széles körben elterjedt, hogy annak elvetése egyet jelent az egyházi hagyomány áthúzásával. A szentek élete elsősorban az Egyház öntudatát tükrözi, ez jóval fontosabb tanúbizonyság egy egyszerű történelmi forrásnál.

6 kötet, kötetenként 800 oldal

Makariosz atyával 6 évvel ezelőtt ismerkedtem meg az Áthosz-hegyen. Akkoriban már 25 éve dolgozott a gyüjteményén. Emlékszem, hogy az Áthoszról olvastam egy könyvet, ahol említést tettek egy szerzetesről, aki egy új szynaxárion összeállításán dolgozik. Amikor eljutottam a Szimonoszpetrasz monostorba, találkoztam Afanasije (Jevtić) püspökkel, akit jól ismerek, mivel előadásokat tartott a szemináriumunkban. A vladika már épp távozni készült és beült az autóba. Körülötte összegyűltek a szerzetesek, hogy elbúcsúzzanak tőle. Én szintén áldást kértem tőle. Amikor a püspök elment, kezdtünk visszatérni a monostorba, én pedig szóba elegyedtem egy szerzetessel a kapuban. Megkérdeztem tőle, hogy nem ismeri-e Makariosz szerzetespapot, a könyvtárost. Így felelt: „Én vagyok”. Így ismerkedtünk meg.

Természetesen egyből beszélgetni kezdtünk a Szynaxárion orosz kiadásának lehetőségéről. Kiderült, hogy az Orosz Tudományos Akadémia Egyetemes Történeti Intézetéből már két fiatal tudós foglalkozik a kérdéssel. Ezért felvettem a kapcsolatot az Orosz Áthoszi Társasággal, akik vállalták a projekt anyagi támogatását. Már Moszkvában telefonáltam a Tudományos Akadémia két tudósának, akik a kiadvány tudományos szerkesztői lettek. Már régóta foglalkoznak hagiográfiával és sok publikációjuk van különféle témákban.

Hosszú és bonyolult munka várt ránk. Hat, egyenként kb. 800-900 oldalas kötetet kellett franciáról oroszra fordítanunk, ki kellett alakítanunk egy egységes irodalmi stílust, valamint a gyűjteményt ki kellett szélesítenünk és ki kellett egészítenünk az Orosz Egyház számára jelentős szentekkel és újvértanúkkal, volt, amit újra kellett írnunk, a szövegeket pedig tudományos apparátussal – hivatkozásokkal, megjegyzésekkel, térképekkel – kellett ellátnunk. Ellenőriznünk kellett Makariosz atya által elérhető forrásokból összeállított szövegek történetiségét. Mindezeket újból össze kellett vetnünk és illusztrációkkal kellett ellátnunk. Ha mindezzel csak egy-két ember foglalkozik, akkor a munka több évtizedre is elhúzódott volna, ezért egy csapatot hoztunk létre. Összességében a gyűjteményen a munkálatok öt éve során kb. 50 ember dolgozott: kb. húsz fordító, irodalmi szerkesztők, korrektorok, tudományos szerkesztők, képszerkesztők stb.

Azzal kezdtük, hogy létrehoztuk néhány szent „mintaéletírását”, amelyet stílus tekintetében követni lehetett. Ezután szószedetet hoztunk létre a fordítások során használandó kifejezésekről, szófordulatokról, földrajzi nevekről és tulajdonnevekről. (Például Szent Klotild, francia királynő férjének neve, akit a francia hagyományban Clovisnak, míg az orosz használatban általában Klodvignak neveznek). Egységes stílust kellett kidolgoznunk, olyat, ami érthető a többség számára, szándékos archaizmusok nélkül, amely ugyanakkor megfelel a hagiográfiai hagyomány szóhasználatának. Amiért egyébként kritizáltak is minket. Miért használjuk a „börtön” szót, miért nem mondjuk azt, hogy „áristom”* Nekem azonban furcsának tűnnek az ilyen kritikák, hiszen a börtön szó teljesen semleges, nincs benne semmi elfogadhatatlan. Az volt a feladatunk, hogy egyszerű szöveget alkossunk, a mai irodalmi nyelven, helyenként lehetőleg magas, de nem dagályos stílusban, ami érthető lenne a többség számára és ami hallásra könnyen felfogható, mert ez szintén fontos.

zhitija_02[1]A munka folytatódik

Miután létrejöttek a fordítások, komoly munkát végeztünk a szöveggel. Az irodalmi szerkesztő ellenőrizte a fordítások minőségét és egységes stílust alakított ki. Tudományos szerkesztőink teljesen átvizsgálták az összes könyvet, igyekeztek maximálisan figyelembe venni mindent, ami fontos számunkra az orosz hagyományban és mindent az orosz olvasó számára adaptálni. A szentek egy részének jelentősége eltérő a Görög Egyházban és az Orosz Egyházban. Egyesek életírásait át kellett írnunk, ki kellett egészítenünk saját forrásainkkal, sőt némelyiket teljesen újraírtuk. Például Ilarion (Trojickij) érsek újvértanú életírását teljesen magunk írtuk meg. Bizonyos esetekben Makariosz atya csak feljegyezte, hogy azon a napon ezt és azt a szentet ünneplik. Ha ez a szent Oroszország számára jelentős volt, akkor arról jóval részletesebben kellett szólnunk és életírását hitelesebben kellett megírnunk. Világos, hogy Radonyezsi Szent Szergijről vagy Szárovi Szent Szerafimról jóval részletesebben kellett írnunk, mint amire egy francia kiadásban volt szükség.

Makariosz atya a munka minden szakaszában részt vett. Egyébként ő folyamatosan tovább dolgozik a gyűjteményén, új szövegek születnek, szerkeszti a régieket. Nem rég jelent meg a második francia kiadás. Ez sok mindenben átdolgozott, kiegészített, javított. Makariosz atya egyre újabb és újabb változatokat, információkat, olyan új szentek életírásait küldi nekünk, akiket napjainkban kanonizáltak. Például a Görög Egyházban nem rég kanonizálták Georgiosz Karszlidiszt. Makariosz atya azt akarta, hogy az orosz kiadás, az orosz változat bizonyos mértékben példaértékű legyen. Olyan, amelyhez később igazítani lehetne a további fordításokat. A görögöt, az angolt, az olaszt, stb. Még az eredeti francia kiadásban, annak javított változatában is sok mindent az orosz kiadás alapján javított ki. Ezért a munka, bár kiadásra került, még nincs befejezve. Amikor megjelent a gyűjtemény, Makariosz atya azt írta nekünk, hogy elvárásai teljesültek, és az orosz kiadás sok mindenben jobbra sikerült mint a többi.

A kérdés, hogy hogyan beszéljünk szentjeink életéről napjainkban, továbbra is nyitott és számos lehetőség létezik: a gyermekeknek szóló kiadásoktól kezdve az irodalmi elbeszélésekig vagy a teljesen hétköznapi nyelven írt szövegekig. Úgy gondolom, hogy a mi kiadványunknak az is előnye, hogy ötvözi a szövegek iránti hagyományos egyházi megközelítést a hagiográfia legújabb eredményeivel, a valódi tudományos megközelítésmóddal. Sok erőt, időt és aprólékos munkát szenteltük e kiadványnak. Mindez azonban kárba veszne, ha a keresztény közösség nem tart rá igényt, ha a hívők nem fogják olvasni, ha nem válik életük részévé, útmutatóvá életük cselekedeteiben, másrészt pedig nem a szent szóbeli ikonjaként fogják fel. Tehát most az olvasókon van a sor. Most eljött az ideje annak, hogy az olvasók tegyenek szellemi, erkölcsi, intellektuális erőfeszítést a szentek életírásainak befogadására, átgondolására.

Forrás: nsad.ru
Lásd még: Szynaxárion 6. kötetben

Reklámok