Az új nemzedéket újból hazugságokon akarják felnevelni

kaleda1[1]Beszélgetés Kirill Kaleda atyával, a készülő egységes orosz történelemkönyvről.

Oroszországban [Putyin orosz elnök kezdeményezésére – ford. megj.] megtették az első lépéseket az iskolai történelemoktatás egységes koncepciójának kidolgozására. A koncepció kialakítói június 10-én mutatták be terveiket az Oroszországi Történelmi Társaságnak. A tanterv 31 olyan vitás kérdést tartalmaz, amelyekhez különleges ajánlásokat mellékeltek.

A kérdések között megtaláljuk a szovjet és orosz állami vezetők neveit, köztük Joszif Sztálin, Nyikita Hruscsov és Leonyid Brezsnyev neveit. E személyiségeket a koncepció kizárólag az általuk véghezvitt reformok és átalakítások keretiben javasolja bemutatni, azzal a céllal, hogy a tanulókban kialakuljon az a „belső meggyőződés, miszerint éppen ez volt a történelem, más magyarázatoktól pedig elhatárolódjanak”. A „más magyarázatokhoz” tartozik a sztálini repressziók kérdésköre, melynek említését a tankönyvtervezet nem javasolja.

A kérdésről Gleb Kaleda protoijerej atyával, a butovói Oroszországi Újvértanúk és Hitvallók templom parochusával beszélgettünk.

Kirill atya, az orosz történelem egységes tankönyv koncepciójának szerzői nem szándékoznak megemlíteni a sztálini repressziókat. Ön hogy értékeli ezt a szándékot?

Ez a szokásos szovjet hazugság. A szovjet időkben szintén elhallgatták az üldöztetésekről szóló információkat. Ma valaki szeretné megismételni a helyzetet. A féligazság rosszabb, mint a hazugság. A társadalom hozzászokott a hazugsághoz, ezért életünk eltorzult. A gyerekeket igazságra kell tanítani és nevelni. Ha a történelemoktatási koncepció szerzői úgy vélik, hogy a gyerekek esetleg helytelenül foghatják fel történelmünk kisiklásait, akkor olvassák el Kornyej Csukovszkij “Csótány” (1927) c. művét, amely allegórikus ábrázolása épp annak a történelemnek, amit szeretnének eltitkolni a gyerekek elől. Így fogta fel Kornyej Ivanovics. A bajszát mozgató Csótány, vagyis Sztálin.

Ön azt mondja, hogy a szovjet társadalom a hazugságon nevelkedett. Már 20 év eltelt, és mindenki, aki akarja, beszélhet és olvashat az igazságról.

Ha ma az iskolában csak a „fehérről” akarnak beszélni, elfelejtkezvén arról, hogy a világ sohasem csak „fehér”, hanem szürke, sőt néha „fekete”, akkor ez azt jelenti, hogy az új nemzedéket újra a hazugságra akarják nevelni.

Miért akarnak visszatérni ahhoz, hogy a gyerekeket hazugságra neveljék? Elhallgatni a kommunisták bűntetteit: visszatérési kísérlet a szovjet múlthoz?

Igen, én éppen így fogom fel. Remélem, hogy nem lesz visszatérés a véres repressziókhoz, ez ma aligha megvalósítható. Bár… az emberek a XX. század elején sem voltak képesek még álmukban sem elképzelni azt, ami később a valóságban megtörtént. Nagy sajnálatomra, az emberek iránti viszonyulás döntő többségében ugyanolyan, mint ami a kommunizmus idején volt. Az emberek iránt nem mint Isten képmása és hasonlatossága, vagy egyszeen mint emberi személyek iránt viszonyulnak. Egyes vezetők számára – mind a múltban, mind a jelenben – az emberek csupán anyag, amit tetszésükre formálhatnak. A kollektiváció idején a kommunisták az embereket szennynek tartották, a GULÁG-ban rabszolgaként viszonyultak irántuk. Emlékezzék vissza, hogyan vették be Kijevet, amikor a biztos halálba küldték őket. Ugyanez történt Szevasztopol bevételekor is. Ugyanilyen kísérletezés folyt a 90-es években is, amikor emberek ezreit taszítottak a kétségbeesésbe. Nagy sajnálatomra a hatalomnak az ember és a nép iránti viszonyulása ugyanolyan maradt, a szép szavak ellenére. Most azért, hogy „ne ijesztgessük a gyerekeket”, édes mesékkel akarják elaltatni őket, mintha minden jó lett volna. Ez engem a „Titanic” film egy rettenetes jelenetét juttatja eszembe, amikor az anya, felfogván, hogy meg fognak halni, a gyerekeit lefekteti és nyugtatja őket: „Minden rendben van, nincs semmi baj”. Úgy gondolom, hogy a koncepció szerzői épp ezt akarják tenni a gyerekeinkkel, azt mondják nekik, hogy minden rendben van, miközben süllyed a hajó.

Vlagyimir Vorobjov atya [a Szent Tyihon Orthodox Egyetem rektora] arról beszél, hogy ma újra bezárják a repressziókról szóló információkat őrző levéltárakat. Összefüggnek ezek a folyamatok – a levéltárakkal és a tankönyvvel?

Igen, természetesen. Talán nincs olyan ember, aki ül valahol és parancsokat ad, hogy ezt vagy azt titkosítani kell, de ez mégis tendencia. 

Hová vezethet ez? Milyen gyerekek fognak felnőni, ha nem fognak tudni az üldöztetésekről?

 Ismerjük a „Titanic” sorsát. Az ország szintén el fog pusztulni, ha az embereknek nem mondják meg az igazságot.

 Hogyan kellene Ön szerint helyesen beszélni a vallási és politikai üldöztetésekről az iskolákban?

 A gyerekek nagyon jól felfognak mindent, nem kell attól félni, hogy nem fogják megérteni. Vannak erre pozitív példák. Én magam ismerek olyan orthodox iskolát, ahol nyíltan és részletesen beszélnek a repressziókról és az iskolát elvégzők nagyon méltó emberek lesznek.

Vagy egy másik példa. Hosszú évek óta a Butovói Lőtéren tartott évente megtartott patriarchai Liturgia előtt Vidnij város, a Moszkva Megye Lenini Járása központjának általános iskoláiból szoktunk gyerekeket meghívni. Ennek területén található a Butovói Lőtér. A gyermekek eljönnek, segítenek a sírok és a terület kitakarításában. Az első években a járás és az iskolák vezetői úgy hozták el a gyerekeket, hogy nem kérdezték meg tőlük, szeretnének-e eljönni. Amikor eljöttek, mi körbevezettük őket a lőtéren, majd dolgoztak, ebédet kaptak a tábori konyhánkról, majd hazamentek. Később a járás vezetői másképp kezdtek eljárni. Csak azokat a gyerekeket hozzák el Butovóra, akik el akarnak jönni. Azok a gyerekek, akik már korábban jártak nálunk, mind azt mondták: „szeretnénk elmenni”, azoknak pedig, akik nem jártak itt, beszélnek rólunk. Érdeklődés alakul ki bennük. Nyilván a takarítás nem túl nagy munka, de a gyerekek láthatóan megértik a hely fontosságát. Egyszerű moszkva-megyei kisváros ikoláinak tanulóiról van szó. Nem kell félni attól, hogy beszéljünk a gyerekeknek az üldöztetésekről!

Lehetséges, hogy a koncepció szerzői nem azért nem akarnak beszélni a bűntettekről a gyermekeknek, mert ezek félelemkeltő események, hanem azért, hogy az ifjú nemzedékben ne ébredjen ellenszenv a kommunista ideológia iránt?

A legvalószínűbb, hogy éppen ez az oka a koncepció létrejöttének.

Ligyija Golovkova elmondta, hogy a Kommunárka tömegsírnál csak egészen a közelmúltban engedélyezték az ásatásokat. Milyen kutatások folynak a Butovói Lőtéren?

Nem látom, hogy Butovóban különösen akadályoznák a kutatások végzését. A kérdés lényege, hogy a kutatásokhoz bizonyos pénzügyi háttérre és akaratra van szükség. Szükség van hozzá az állam és a társadalom akaratára, ez pedig nincs.

Butovóról szólva az én nézőpontom szerint nem kell kiásni minden tömegsírt, mivel ez hatalmas pénzbe kerülne és hatalmas munka lenne. Az erdőben, a lőtér környékén azonban több elkerítetlen terület van, amelyekről feltételezhető, hogy ott kivégzettek tömegsírjai találhatók. Ezeket a területeket feltétlenül fel kellene tárni. Arról van szó, hogy Butovóban lakópark építését tervezik, és a Lőtér-emlékhely előbb-utóbb egy lakókomplexum központja lesz. Remélem, magát a Butovói Lőtér emlékhelyet semmi sem fenyegeti, mivel azt történelmi emlékhelynek minősítették. De ha emberek költöznek majd ide, akkor ők kijárnak majd az erdőbe sétálni, saslikot sütni. Ha ott valóban vannak tömegsírok, akkor, ezt bizonyára Ön is érti, ennek nem szabad megtörténnie: a Butovó környéki kivégzések helyszíneit, ahogy a politikai repressziók áldozatainak többi tömegsírjait fel kell tárni, meg kell vizsgálni és történelmi emlékhellyé kell nyilvánítani. E munkára az embereket éppen az iskolai történelemóráknak kell felkészíteniük.

Pravmir.ru

Kirill Kaleda atya a butovói Oroszországi Újvértanúk és Hitvallók templom elöljárója. Az ismert lelkipásztor, hitvalló életű Gleb Kaleda protoijerej (+1994) fia,  az újvértanú Vlagyimir Ambarcumov atya unokája.

Advertisements