GEORGIJ MITROFÁNOV ATYA: SZENT TYIHON PATRIARCHA, 11. RÉSZ

Lev Davidovics Trockij, a bolsevikok egyházpolitikájának fő tervezője

Lev Davidovics Trockij, a bolsevikok egyházpolitikájának fő tervezője

Ami Tyihon patriarchát illeti, ő fogságban volt. A hatalom kirakatpert készített elő ellene, amelyet az általuk kialakított formális jogrendnek megfelelően – nyomozás, tárgyalás, halálos ítélet meghozatala – akartak végigvinni. Ebben az időben a bolsevikok valláspolitikájának valódi kialakítója nem Jaroszlavszkij, nem Tucskov, hanem kimondottan Trockij volt.

Trockij valóban lenyűgöző érzékkel rendelkezett a bolsevik rezsim súlyos körülmények közötti megmentésére, és a rezsim megőrzése érdekében kész volt a legváratlanabb fordulatokra. Emlékszünk, hogy a bolsevikok annak idején kihirdették a régi cári hadsereg feloszlatásának és teljesen önkéntes alapon működő hadsereg létrehozásának tézisét. Így jött létre a Vörös Gárda, amely teljesen harcképtelennek bizonyult a polgárháború során. Elvetvén a marxizmus azon posztulátumát, hogy a proletárdiktatúra idején a hadsereget a nép általános felfegyverzésének kell felváltania, Trockij bebizonyította, hogy reguláris hadsereg létrehozására van szükség, amelyben a parancsokat a cári hadsereg hivatásos tisztjeinek kell kiadniuk. Létre is hozták ezt a hadsereget, és ez képes volt a fehérekkel szembeni jóval sikeresebb szembenállásra. Trockij arra a meggyőződésre jutott, hogy fel kell használni a régi szakembereket, de nem egyszerűen katonai vagy műszaki szakértőkként, hanem úgy, hogy árulásukhoz és a bolsevik rezsim kiszolgálásához valamiféle ideológiai alapot kell számukra felkínálni. Hiszen ismert, hogy az orosz értelmiségi felsőbb engedély nélkül nem tud gazemberséget elkövetni. Nehezére esik.

Ezt az ideológiát Trockij olyan formákban fogalmazza meg, ami értetlenséget vált ki pártbeli elvtársai között. A világforradalom eddigi harcosa most olyan jelszavakat kezd hirdetni, miszerint a bolsevikoknak be kell bizonyítaniuk az orosz katonai és polgári értelmiségnek, különösen a monarchistáknak, nacionalistáknak, hogy csak a bolsevik rezsim képes a nagy orosz birodalom megőrzésére. Monarchia már nincs és soha nem lesz, a monarchiát a politikai térben felváltó liberálisok képtelenek voltak bármi létrehozására, a liberális politikusok által vezetett fehérgárdisták Oroszország ellenségei, node a bolsevikok képesek megőrizni a nagy országot. Tehát ha korábban az Orosz Birodalmat szolgáltátok, akkor most minden erkölcsi jogotok megvan arra, sőt ez kötelességetek, hogy a bolsevik rezsimet szolgáljátok, így őrizvén meg a nagy országot. Ez természetesen zagyvaság volt az elemi józan ész szempontjából. Hogyan állhatna egy monarchista tábornok a bolsevikok szolgálatába? Mégis voltak ilyen emberek. Egyiküknek még emlékműve is van a városunkban. Tehát az a tapasztalat, hogy a régi katonai szakembereket a nagyorosz patriotizmus érzéseit felhasználva vonják be a bolsevik rezsim védelmébe, igazolta magát.

Trockij ekkor még egy változatot javasol. Most már a megerősödő bolsevik rezsimet a vörös orthodox egyháznak is szolgálnia kell. Ez az egyház a bolsevik rezsimet valódi keresztény szeretettel és irgalommal eltelt rendszerként igazolná, amelyet végül minden orthodox kereszténynek támogatnia kell. Ez lesz az „élőegyházasok” ideológiája: kísérlet annak bebizonyítására, hogy a Krisztus hitét elvető bolsevikok a szocializmust építvén, a világtörténelemben először, az abszolút társadalmi igazságosság azon birodalmát építik, amiről Krisztus álmodott. Ebben tehát támogatni kell az „élőegyházasokat”.

Egyúttal azonban, Trockij ebben az időben arról ír, hogy az egyházi élet fejlődésének a következőképpen kellene alakulnia. Három irányzat lehetséges: a patriarchátus megőrzése és lojális patriarcha megválasztása, a patriarchátus megszűntetése és egy lojális szinódus létrehozása, valamint a teljes decentralizáció, mindenféle központi egyházi hatalom felszámolása. Egyelőre nincs szükség arra, hogy bármelyik irányzat mellett fellépjünk, még nem hivatalosan sem. Okosabb hagyni, hogy komoly harc alakuljon ki. Ennek érdekében jobb elhalasztani az egyházi zsinat összehívását.  Egy lojális, de erőtlen patriarcha esetén a központosított egyház rendelkezik bizonyos előnyökkel. A teljes decentralizáció azt is okozhatja, hogy az egyház alkalmazkodván a helyi körülményekhez, mélyen összefonódik a tömegekkel. Azonban lehetséges olyan kombináció, amely során az egyház egy része megtartja a lojális patriarcháját, akit nem ismer el az egyházi közösség másik része, akik a szinódus köré szerveződnek, valamint létrejönnek teljes autonómiával rendelkező közösségek. Trockij tehát 1922. májusában mint az egyházi élet legkedvezőbb fejlődési irányáról ír. Mikor fog megvalósulni Trockij ezen kombinációja? Érinteni fogjuk ezt az időszakot. 1927-ben, Szergij metropolita fogságból való kiszabadulása és deklarációjának kiadása után. A hatalomnak engedelmeskedő  nem patriarchai, hanem a patriarchai helytartó helyettese címet viselő Szergij, valamint a vele szemben álló, a hatalomnak szintén alárendelt „élőegyházas” szinódus. Trockij ekkor már Alma Atában volt száműzetésben és hamarosan száműzik az országból. Trockij eszméit azonban, többek között a valláspolitika terén is, megátalkodott ellensége, Sztálin fogja megvalósítani.

Akkoriban azonban még senki sem tudta elképzelni, hogy ki is lehetne ez a „lojális patriarcha”. Igen, léteztek már a lojális „élőegyházasok”, már létrehozták a maguk Legfelsőbb Egyházi Hivatalát, azonban Tyihon patriarcha nem igazán volt alkalmas a lojális patriarcha szerepére. Ő azonban likvidálható volt. Ilyen volt a bolsevikok politikája ebben az időben.

Reklámok