Eltűnteti az orosz állam az újvértanúkra vonatkozó levéltári anyagokat

“A hitért és a Krisztus Egyházáért szenvedtek. 1917-1937” c. album-tanulmánykötet bemutatója

2013. május 15-én mutatták be az Orosz Orthodox Egyház Kiadói Tanácsának épületében a Szent Tyihon Orthodox Egyetem szervezésében a „A hitért és Krisztus Egyházáért szenvedtek. 1917-1937” c. albumot, melyet a Szent Tyihon Egyetem adott ki. A könyvbemutatót Protoijerej Vlagyimir Vorobjov, a Szent Tyihon Orthodox Egyetem rektora, Kirill Danyilicsev pap, a Moszkvai Patriarchátus Kiadói Tanácsának titkára, Pavel Jermilov diakónus, a Szent Tyihon Orthodox Egyetem Teológiai Karának dékánhelyettese és Ligyija Alekszejevna Golovkova, a Szent Tyihon Orthodox Egyetem Legújabbkori Egyháztörténelem Osztályának vezető tudományos munkatársa tartotta. A beszélgetés moderátora Alekszander Mazirin atya, egyháztörténész, a Szent Tyihon Egyetem Legújabbkori Egyháztörténelem Osztályának helyettes vezetője volt.

A Gulág születése: Megsemmisítő - munkatáborok

A Gulág születése: Megsemmisítő – munkatáborok

A Kiadói Tanács diísztermében összegyűltek megismerkedhettek a „Hitért és Krisztus Egyházáért szenvedtek. 1917-1937” c. gazdagon illusztrált album-tanulmánykötettel, amelyet a Szent Tyihon Orthodox Egyetem munkatársai állítottak össze. A könyv 650 oldalon foglalja össze a keresztény hit és az Orthodox Egyház elleni üldöztetést a bolsevik hatalom részéről, 1917-től, a cári család kivégzésétől kezdve 1938-ig, a „Nagy Terror” idejéig. Az összegyűjtött anyagok nagy részét korábban nem jelentették még meg.

Vlagyimi Vorobjov protoijerej, a kiadvány felelős szerkesztője, elmondta, hogy az album a Szent Tyihon Orthodox Egyetem Legújabbkori Egyháztörténelem Osztálya munkatársai hosszú éveken tartó munkájának eredménye. A rektor szólt az FSZB [a KGB utódszervezete] Levéltárában tett legelső látogatása során szerzett benyomásairól, az újvértanúk adatbázisának létrehozásáról, az újvértanúk kanonizációja előkésztésének folyamatáról a 2000. évi Főpapi Zsinat által, valamint a „Hit az ateizmus éveiben – az Orosz Egyház és a szovjethatalom” c. kiállítás megszervezéséről.

A könyv szerkesztője, Alekszander Mazirin atya elmondta, hogy a most megjelent könyv a „legfundamentálisabb munka az üldöztetésekről kiadott eddigi irodalom között”. Nem egyszerűen bibliográfiai kézikönyv és visszaemlékezések gyűjteménye, hanem az egyházüldözés formáinak és méreteinek részletes kronológiai – évről évre történő – áttekintése. Szó van azokról is, akik vértanúhalált szenvedtek és azokról is, akik nem bírták ki az üldöztetéseket és elszakadtak az Egyháztól, vagy szakadásba mentek, és azokról is, akik túlélték az üldöztetéseket.

Ligyija Alekszejevna Golovkova egyháztörténész, a könyv egyik társszerzője a könyv elkészülésének szakaszairól, számos dokumentum és fénykép megtalálásának csodás útjairól, az illusztrációk összegyűjtésének folyamatáról beszélt. A könyvben fényképeket találhatunk az orosz Északról, a kazahsztáni sztyeppékről, a kolimai lágerek romjairól, a „vörös terrorra” felhívó plakátokról és sok minden másról. Természetesen különleges szerepe van a könyvben az újvértanúk fényképeinek, amelyekben – Ligyija Alekszejevna szavai szerint – döbbenetes szellemi erőről tanúskodnak. Sajnos terjedelmi okokból az összegyűjtött illusztrációk jelentős része nem került be a kiadványba. A könyv ötlete a Legújabbkori Egyháztörténelmi Osztály korábbi kiadványa – a kazahsztáni újvértanúknak szentelt album – nyomán született.

Pavel Jermilov diakónus, a „Hit az ateizmus éveiben” kiállítás kurátora bemutatta a kiállítás interaktív internet változatát, amely a Szent Tyihon Egyetem honlapján lesz elérhető és segédanyagként szolgál majd a XX. századi orosz történelmet és az újvértanúk történetét tanulmányozók számára. A virtuális kiállítás segítségével az internet-felhasználók 3 D-s panorámában tekinthetik meg a kiállítótermeket, részletesen vizsgálhatják a dokumentumokat és fényképeket. Pavel atya elmondta, hogy a kiállításon bemutatott dokumentumok egy része sajnos nem jelenhetett meg az internet változatban, mivel az állami szervek nem adtak engedélyt az interneten való publikálásukra.

 albom-nmch-02[1]

A könyvbemutató különlegesen érdekes részét alkották a kérdésekre adott válaszok. Ligyija Alekszejevna beszámolt a moszkvai „Kommunárka” [volt Jagoda dácsa] kivégzőtéren zajló kutatások legújabb eredményeiről. Elmondása szerint nemrég megállapításra került, hogy az egész 200 méter hosszú és 12 méter széles terület egy hatalmas tömegsír, ami arról tanúskodik, hogy a kivégzettek és itt eltemetettek száma meszse meghaladja az eddig hitelesnek tekintett számot (kb. 12 ezer ember, akik közül 4 és fél ezer név szerint ismert).

A kutató elmondta, hogy az egyházüldözés és az újvértanúk sorását vizsgáló történelmi kutatások és ásatások iránti aktivitást csak az Egyház mutat fel. Az állam részvétele az újvértanúk és az üldözöttek emlékének megörökítésében csupán szavakra és az anyagokhoz való hozzáférés engedélyezésére korlátozódik.

Ligyija Alekszejevna elmondta, hogy jelenleg Oroszországban a politikai repressziók áldozatainak kb. 800 tömegsírja ismert, azonban e szám folyamatosan növekszik, mivel továbbra is tárnak fel eddig ismeretlen tömegsírokat.

Vlagyimir Vorobjov atya beszélt a volt kolimai, észak uráli és szoloveci lágerek területén tett látogatásairól, és elmondta, hogy sajnos sok helyen a lágerek, közös tömegsírok mindenféle feltárás és kutatás nélkül pusztulnak el, semmisülnek meg.

A levéltári dokumentumokhoz való hozzáférésre vonatkozó kérdéssel kapcsolatban a résztvevők elmondták, hogy a bemutatott dokumentumok jelentős része – nyomozati anyagok, fényképek – az FSZB levéltárából származnak, másrészről azonban napjainkban a dokumentumok eltüntetése zajlik, számos nyomozati anyagot „megtisztítanak”, olyan anyagokat tüntetnek el belőlük, amelyek elengedhetetlenek lennének a kanonizációhoz, és ezzel gyakorlatilag napjainkra megbénították a Szent Szinódus Kanonizációs Bizottságának tevékenységét. Sok ügy titkosítását még napjainkban sem oldották fel, annak ellenére, hogy már nemhogy 50, de 75 év is eltelt, a titkosítás alól feloldott anyagokból pedig fontos dokumentumok tűnnek el nyomtalanul. Számos esetben lehetőség van az eredeti dokumentumok vizsgálatára (elsősorban az 1930-as évek ügyeiben), míg más esetekben csak másolatokat adnak ki (1917-1922 dokumentumai). A dokumentumok egy részét, többek között azokat is, amelyekre ismert utalások vannak a szakirodalomban, teljesen elzárják a kutatás elől. Az újvértanúk és az egyházüldözés történelmének kutatása továbbra is folyik. Készül egy újabb kötet, amely az üldöztetéseket az 1938-as évektől azok befejeződéséig tekinti át.

Pravmir.ru

Reklámok