Pavel Adelheim atya: A kereszt

16650[1]Pavel Adelheim atya

A kereszt

Az Úr Jézus Krisztus arra hívott minket, hogy vegyük fel a keresztünket és kövessük Őt: Ha valaki Én utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen Engem. Az Úr Jézus Krisztus számára a „kereszt” szó a küzdelemmel járó önkéntes szolgálatot jelenti. E szolgálatnak különféle tartalma lehet. Először is, keresztnek nevezzük a külső fájdalmakat. Minden ember kénytelen életében betegségeket és fáradalmakat elviselni; el kell viselni a sértéseket és a rágalmat, az árulást is; a vagyon, a rokonok, a barátok elveszítését. E fájdalmakból áll össze az ember keresztje, vagyis a megpróbáltatások és küzdelmek. A nehézségek elkerülhetetlenek, lehetetlen elrejtőzni a fájdalmak és a megpróbáltatások elől. Az egyik ember a fájdalmait türelemmel és alázattal viseli. A másik ember megpróbál kiállni a kereszt alól és kitérni a fájdalmak elől. Ilyenkor jelenik meg a kereszt elleni zúgolódás és elégedetlenség, harag a sorsunk miatt és Isten szidalmazása.

A kereszténynek van még egy keresztje: a belső küzdelem keresztje. Ez a bűnbánat, a gondolkodásmód megváltozásának, tudatunk megváltoztatásának keresztje. Ez a kereszt jóval nehezebb, mint a külső fájdalmak keresztje. Megszoktuk, hogy önmagunkra az önimádat és az önelégültség prizmáján keresztül tekintsünk. Ha az ember a bűnbánaton keresztül néz önmagára, tudatosítja saját lelkének tisztátlanságát, meglátja saját szenvedélyeit: a pénzsóvárságot és az irigységet, a vágyakat és a haragot, a hiúságot és a gőgöt, amiket képtelen leküzdeni magában. Az embert hatalmas fájdalom tölti el saját erőtlensége miatt. Ha az ember nem keresi Isten segítségét, akkor veszélyben van, mivel a fájdalom egyeseket a bűnbánat felé, másokat a csüggedésbe és a megátalkodottságba taszít.

Létezik még egy harmadik kereszt: az önfeláldozó szeretet és az Isten iránti odaadás keresztje. E keresztett Isten kiválasztottjai hordozzák, akiket mi szenteknek és igazaknak nevezünk. A legmagasztosabb szeretet és az Isten iránti odaadás nevében ezek az emberek megtagadják önmagukat, önmagukat meghaladva lépnek az Isten Országa felé vezető útra: Ha valaki Én utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen Engem – hív Krisztus. Ez az önkéntes önmegtagadás és az Istennek való teljes önátadás keresztje. A Szent Evangéliumban megtaláljuk e három kereszt előképét. A külső fájdalmak keresztjének előképe Cyrénei Simon keresztje. Amikor Júdás elárulta a Megváltót, a Getszemáni kertből a főpapok bírósága elé vitték Őt. A kihallgatás egész éjjel tartott. A főpapok halálos ítéletet hoztak, de nem volt joguk azt végrehajtani. Reggel Krisztust a Pilátus elé vitték kihallgatásra. A Pilátus, kihallgatván Krisztust, nem találta Őt semmiben sem vétkesnek, ami halálos ítéletet érdemelt volna. A főpapok azonban ragaszkodtak a halálos ítélethez és politikai motívumra hivatkoztak: ha elengeded Őt, akkor nem vagy a császár barátja. Mindenki, aki királynak nevezi magát, a császárral helyezi szembe magát. A főpapok szava és a nép nyomása győzött. A Pilátus ekkor vizet hozatott, megmosta kezét a sokaság szeme láttára, és így szólt: “Ártatlan vagyok ennek az igaz embernek a vérétől. Ám ti lássátok!” Az egész nép így kiáltott: „Szálljon ránk és gyermekeinkre az ő vére!” – Ekkor Pilátus átadta nekik Krisztust, hogy megfeszíttessék. A katonák az elítéltet levitték az udvarra, ahol megkorbácsolták. Ezután a szenvedésekben kimerült Krisztus vállára egy súlyos keresztet helyeztek és a menet elindult Jeruzsálemből a Golgotha felé.

Elől ment az Úr, hordozva keresztjét, utána pedig két elitélt lator. Katonák vették körül őket, mögöttük pedig a síró asszonyok, Theológus Szent János és a tömeg haladt. Az éjszaka, az étlen-szomjan töltött idő és a korbácsolás hatására Jézus Krisztus emberi erői kimerültek, Krisztus pedig többször elesett a kereszt alatt. Látván, hogy az elítélt már nem tudja tovább vinni a keresztet, a katonák leállították a menetet. Ekkoriban tért vissza a mezőről Cyrénei Simon. Erős testalkatú ember volt. A katonák megállították és a vállára helyezték Krisztus keresztjét, ő pedig engedelmesen vitte azt a Golgothára. Simon nem ismerte Krisztust. Keresztjét az isteni Gondviselésnek való engedelmességből vitte. A külső fájdalmakat és megpróbáltatásokat minden ember Cyrénéi Simonhoz hasonlóan fogadja. Az isteni Gondviselés vezet minket a maga útjait, mi pedig nem tudjuk kifürkészni ezen utakat, nem mindig vagyunk képesek megérteni azok értelmét. Engedelmességgel fogadván a Gondviselést, behódolunk előtte és türelemmel hordozzuk a keresztünket. Ez a külső fájdalmak keresztje. Ezt az isteni Gondviselésnek engedelmeskedve hordozzuk.

Amikor a menet elért a Golgothára, keresztre feszítették az Urat. Vele együtt feszítettek meg a két latort is. Ahogy Krisztus is, a gonosztevők is fizikai szenvedéseket éltek meg. Egyikük, kínok között, várva az elkerülhetetlen halált, hirtelen megértette, hogy milyen ostoba életet élt. Lelki szemei előtt feltárult a múlt és tudatosodott benne, hogy milyen sok erőt és lehetőséget kapot, mégis milyen terméketlenül tékozolta el azokat. Gonosz tetteket vitt végbe, és olyan nyomot hagyott az életben, amelyre az emberek rettenettel fognak emlékezni. A méltatlan élete felett érzett fájdalma a latorban felélesztette a bűnbánatot. Nagyon jó, ha az emberben felébred a lelkiismeret és képes kijavítani az életét, Istenn és az emberek szolgálatába állni. Keserű a késői bűnbánat, amikor már nem maradt idő a jóvátételre, a változásra. Közeleg a fájdalmas halál és a reménytelenség. A lator azonban nem esett kétségbe. Hirtelen felismerte a Keresztre feszítettben az élet és a halál Urát, Akinek hatalmában van a megbocsájtás és a megmentés. Életének ezen utolsó pillanataiban imádkozva fordult Krisztushoz: „emlékezzél meg rólam, amikor eljössz királyságodba”. Erre ő így felelt neki: „Bizony, mondom néked, ma velem leszel a paradicsomban”. Ez érthetetlen a körülállók számára. Hogyan juthatna be egy bűnöző a paradicsomba? Krisztus szavainak azonban mély értelme van. Nem létezik már bűnöző. Végbement az a változás, amit bűnbánatnak nevezünk, ami újjászüli a bűnöst. Krisztus mellett a kereszten egy vértanú hal meg, aki bűnbánatával leküdötte szívének tisztátlanságát.

Nem egyszerű a bűnbánat az ember számára. Néha úgy beszélnek: „Bűnöztél, ugyan már! Menj, gyónd meg és felejtsd el!”. Ez azon emberek szellemi tévelygése, akik nem értik, hogy mi a bűnbánat. Aki bűnbánatot tart, az nem tér vissza korábbi bűneihez. Új életet kezd élni. Az átélt bűnbánat, belső tartalmának átértékelése nem marad meddő, gyümölcs nélküli. A bűnbánat megváltoztatja az embert. Ez azonban nem történik meg azonnal. Az ember fokozatosan változik. A bűn krónikus betegség, az ember feletti hatalmát csak idővel lehet leküzdeni. Ez tehát a második kereszt: a bűnbánat és az átalakulás keresztje.

Létezik még egy harmadik kereszt is, amit maga az Úr Jézus Krisztus hordozott. Ez a legmagasabb rendű szeretet, önfeláldozás és az Istennek való önátadás keresztje. Ez a kereszt olyan hatalmas, hogy jobb nem is beszélni róla, csupán szemléljük annak nagy méltóságát. E három keresztről szól ma az Evangélium: a külső fájdalmak keresztjéről, a belső bűnbánat és újjászületés keresztjéről. Valamint az önfeláldozó szeretet és az Istennek történő önátadás keresztjéről.

Létezik még egy negyedik kereszt is, amitől mentsen meg minket az Isten. Ez a baloldali lator keresztje. Ez a terméketlen szenvedések keresztje. Amikor a szenvedések, fájdalmak, megpróbáltatások az embert nem a bűnbánathoz vezetik el, hanem a megkeményedéshez és istengyalázáshoz. Mentsen meg minket az Isten ettől a kereszttől. Azok a keresztek, amikor ma az Evangélium szól: olyan szolgálatok előképei, amiket az embernek el kell fogadnia ahhoz, hogy átalakulhasson és beléphessen az örök életbe. A keresztekről szóló elbeszélés végén az evangélista azt mondja: “Bizony, mondom néktek, hogy vannak az itt állók között némelyek, akik nem ízlelik meg a halált addig, amíg meg nem látják, hogy az Isten országa eljött hatalommal”. Isten Országa nem az emberi élet horizontján túl kezdődik. Isten Országa itt a földön kezdődik a kereszthordozás küzdelmével. Isten Országa azon utat zárja le, amelyet a keresztény jár be türelemmel és szeretettel a földön, hogy elnyerje az élet koronáját, amelyet az Úr megígért az őt szeretőknek.

Advertisements