Pjotr Szkipetrov protoijerej, szentpétervári újvértanú

Szent Venjámin petrográdi metropolita, újvértanú

Az Orthodox Egyház január 19./február 1-én ünnepli Pjotr Szkipetrov protoijerej újvértanú emlékét. Pjotr atya volt a bolsevikok által meggyilkolt első petrográdi újvértanú. 1918-ban az egyházmegyei hivatal előcsarnokában fellépett a vöröskatonák által sértegetett asszonyok védelmében és ezért főbelőtték.

Vöröskatonák a Lavrában

1918 elején Petrográdban kiéleződött az egyházellenes kampány. Az Egyház elleni bolsevik támadás egyik megnyilvánulása volt a Szent Háromság Névai Szent Sándor Lavra bezárására tett kísérlet.

1918. január 13-án (ónaptár szerint) az Állami Gondozás Népbiztossága A. Kollontaj vezetésével rendeletet adott ki a Lavra lakóhelyiségeinek és a metropolita lakosztályának legfoglalásáról. Kihirdették, hogy az épületben fogyatékosaknak otthont és árvaházat akarnak létrehozni. Ez az új hatalom provokációja volt: beleegyeznek-e a város központjában „zsíros életet élő” szerzetesek, hogy „osztozzanak a nyomorékokkal”?

A rendelet végrehajtására már január 19-én matrózok és vöröskatonák kíséretében megjelent a Lavrában Ilovajszkij komisszár. A komisszár bement Venjámin (Kazanszkij, újvértanú) petrográdi metropolita szobájába és követelte, hogy azonnal szabadítsa fel a főpapi szárnyat. A vladika tiltakozott, mondván, hogy a pétervári szentszékbe megválasztott metropolitaként kötelessége a Lavra vagyonának védelmezése, mivel ez a vagyon az orthodox emberek közösségének tulajdona… „Ha pedig – mondta a metropolita, – jótékonysági célból van szükségük helyiségekre, akkor ehhez nem kell ilyen követelésekkel fellépniük”.

Válaszul a komisszár megismételte a követelését és megfenyegette a metropolitát, hogy erőszakot fognak alkalmazni. Ezután átment a Lavra elöljárójához, Prokopij (szintén újvértanú) püspökhöz. Ilovajszkij azt követelte a püspöktől, hogy adja át neki a Lavra teljes vagyonát: az ingóságokat, a pénzeszközöket és az épületeket. Prokopij püspök kategorikusan visszautasította a kérés teljesítését. Ekkor letartóztatták, a cellájába zárták és annak ajtaja elé őrt állítottak.

Ebben a pillanatban a Lavrában megszólaltak a harangok. A hívők, megtudván, hogy a vöröskatonák azért jöttek, hogy bezárják a templomokat, maguk kezdték verni a harangokat. A nép kezdett összefutni a Lavrában. Látván a gyülekező tömeget, Ilovajszkij kiment az emberekhez és revolverrel fenyegetőzni kezdett, követelvén a távozásukat.

A tömegben kiáltások hallatszottak: „orthodoxok, mentsétek meg a templomokat!” A komisszárt fenyegetni kezdték, minden oldalról körbevették. A tömeg gyorsan lefegyverezte a matrózokat, a komisszárt ledöntötték a lábáról. Úgy tűnt, hogy meg fogják lincselni. Ilovajszkij életét a Lavra szerzetesei mentették meg. Testükkel körbevéve kivezették a Lavra területéről a Tyihvini Temetőn keresztül.

Amikor a szerzetesek elvezették Ilovajszkijt, a többi vöröskatona, fegyvereiket hátrahagyva elmenekült. A tömeg, amely elsősorban asszonyokból állt, Prokopij püspök cellájához vonult és kiszabadította a főpapot (a cellánál posztoló katonák megrémültek és életüket féltve kérték a szerzeteseket, hogy őket is juttassák ki a monostorból, amit azok meg is tettek). A kiszabadult Prokopij püspök és a Lavra szerzetesei ezután a Szent Háromság székesegyházba mentek és Hálaadó Istentiszteletet tartottak Névai Szent Sándor ereklyéinél.

Éppen ekkor érkezett a Lavra területére Pjotr Szkipetrov protoijerej.

Pjotr atya

Pjotr Szkipetrov atya, újvértanú

Pjotr atya papi dinasztiából származott, a Vlagyimíri Kormányzóság területéről. Fővárosba költözését úgy tűnik Mihály testvére intézte el, aki a haditengerészetnél volt hivatalnok. Mihály ismertette meg Pjotr atyát leendő feleségével.

Pjotr atya felesége, Antonyina a Szent Iszaak széeksegyház hypodiakónusa, Nyikoláj Zaozerszkij lánya volt. Nővére Filoszof Ornatszkij ismert szentpétervári pap (1913-tól a szentpétervári Kazányi-székesegyház elöljárója, 1918-ban fiaival, Nyikolájjal és Borisszal együtt a vöröskatonák kivégezték; 2000-ben mindnyájukat az újvértanúk karában kanonizálták) felesége volt.

Pjotr atya feleségén keresztül rokonságba került a Zaozerszkijek, Ornatszkijok és Szergijevek papi családjaival. Pjotr atya családjában hét gyermek születet. Pjotr atya halálakor többségük már felnőtt volt.

Házassága után Pjotr Szkipetrov atya hamarosan megkapta apósa hypodiakónusi tisztségét a Szent Iszaak-székesegyházban. 1890-ben elvégezte a Szentpétervári Teológiai Akadémiát, megszerezvén a teológia kandidátusa címet. 1892-ben szentelték pappá.

1912-től Pjotr Szkipetrov atya az Istenszülő „Minden bánkódók öröme” ikonjának szentelt templom elöljárója volt.

Hagyják békén a hívőket…

Egy nappal korábban Pjotr atya templomát az egyházmegyéből hívták. Venjámin metropolita kérte, hogy egyházi ügyekkel kapcsolatban Pjotr atya másnap 3 órára jelenjen meg az egyházmegyében.

Pjotr atya az egyházmegyei hivatal felé tartva bement a Szent Háromság székesegyházba, ahol látta, hogy Hálaadó Istentiszteletet végeznek. Ott találkozott fiával, aki a Szentpétervári Teológiai Szeminárium diákja volt. Nyikoláj kérte, hogy ne menjen a metropolitai szárnyhoz, mivel ott nemrég zavargások voltak és lőttek. Pjotr atya azonban nem hallgatott rá, hanem sietett a metropolitához.

Ekkorra azonban a szerzetesek által kimentett vöröskatonák, élükön Ilovajszkij komisszárral, visszatértek a Lavrába. Magukkal hoztak egy gépesített egységet és két géppuskát… a géppuskákat a Szent Lélek szárnnyal szembeni harangtornyon helyezték el. Felhangzottak a géppuskák hangjai.

A Névai Szent Sándor Lavra főpapi szárnya

Pjotr atya belépett a főpapi szárnyba. Az előtérben katonák voltak, akik senkit sem engedtek be a főpaphoz. A katonák mellett asszonyok álltak, akik arra próbálták rávenni őket, hogy hagyják békén a Lavrát. A vöröskatonák durván szidalmazták az asszonyokat. Pjotr atya odament a katonákhoz és védelmébe vette az asszonyokat. Arról beszélt, hogy hagyják békén a hívőket, ne szentségtelenítsék meg a Lavra szentélyeit. Ebben a pillanatban lövés hallatszott.

A pap összeesett, szájából ömleni kezdett a vér.

A közelben lévők azonnal felemelték és átvitték a Lavra kórházába. A sebesülthöz telefonon hívták ki orvos fiát, Pjotr Petrovicsot, aki nagyon súlyos állapotban találta az apját. Úgy döntöttek, hogy átviszik a Lavra közelében, a Nyevszkij sugárúton lévő kórázba. Pjotr atyát meglátogatta felesége, Antonyina, majd Venjámin metropolita is, aki megáldotta a halálosan megsebesült papot.

Pjotr atya kinyitotta a szemét, felismerte a metropolitát, de már nem tudott semmit sem mondani. Az orvosok igyekezete ellenére állapota este 10 körül súlyosbodott, majd háromnegyed tizenegykor elhunyt.

Hamarosan a Lavra főpapi szárnyának előcsarnokában, Névai Szent Sándor ikonja mellé felkerült egy felirat: „Itt gyilkolták meg Pjotr Szkipetrov atyát”. A feliratot később eltávolították…

„Sírjanak és imádkozzanak”

Január 21-én az összes pétervári templomból körmenetek indultak a Névai Szent Sándor Lavrába, majd a Nyevszkij sugárúton a Kazanyi-székesegyházba. A székesegyházban a metropolita a szenvedélyek lecsillapodásáról szólt, majd Panyihidát tartott Pjotr atyáért.

Másnap, január 22-én Venjámin metropolita, Prokopij és Artyemij püspök, 25 pap segédletével végezte Pjotr atya temetési szertartását abban a templomban, amelynek elöljárója volt. Venjámin metropolita – talán az újabb vérontástól tartva – nem engedte meg, hogy a sírnál beszédeket mondjanak, és arra hívta fel a hívőket, hogy „sírjanak és imádkozzanak”. Pjotr atyát a Lavra Tyihvini Temetőjében temették el.

A Pjotr atya meggyilkolását követő össznépi tiltakozási hullám visszavonulásra késztette a bolsevikokat. Egészen 1933-ig nem történt újabb kísérlet a Névai Szent Sándor Lavra bezárására. A Lavrában létrehozott Névai Szent Sándor Testvériség különleges példája volt az egyházi közösség túlélésére a totalitárius rezsim viszonyai közt.

1918. március 21-én a Moszkvai Teológiai Szemináriumban Tyihon patriarcha a hitért és az Egyházért meggyilkoltakért imádkozott. Ez volt az első, az újvértanúk emlékének szentelt istentisztelet. Őszentsége név szerint megemlékezett Pjotr Szkipetrov atyáról is.

1935-ben a Tyihvini Temetőt művészek temetőjévé alakították át, ezért Pjotr atya sírját megsemmisítették. 60 évvel később, 1994-ben, Pjotr atya unokája, Galina Mihajlovna Szkipetrova segítségével sikerült meghatározni az sír eredeti helyét.

A síremléket újjáépítették. 2000-ben Pjotr Szkipetrov atyát a jubileumi Főpapi Zsinat az újvértanúk és új hitvallók karában kanonizálta. Ettől fogva síremlékénél minden évben Könyörgő Istentiszteletet tartanak, kérvén Pjotr újvértanú közbenjárását.

Forrás 

Reklámok