Gavriil nyugat-európai orosz érsek lemondása

gavril[1]2013. január 15-én egészségi állapota miatt lemondott tisztségéről Gavriil (világi nevén Guido de Vylder) komanai érsek, az egyetemes patriarcha nyugat-európai orthodox orosz egyházközségeket vezető exarchája, Jevlogij (Georgijevszkij) és Vlagyimir (Tyihonyickij) metropoliták, Georgij (Taraszov), Georgij (Vagner) és Szergij (Konovalov) érsekek utóda. A „komanai” cím a Konstantinápolyi Patriarchátus egy ősi, ma már nem létező egyházmegyéjével kapcsolatos. Ennek területén halt meg száműzetésben az 5. század elején Aranyszájú Szent János. Komana városa a mai Abcházia területén van.

Guido de Vylder 1946-ban született Belgiumban katolikus flamand nemesi családban. Idősebb gyermekként az országa szokása szerint apja foglalkozását kellett volna követnie, de ő ehelyett a katolikus szemináriumba jelentkezett, majd pedig elvégezte a Leuveni Egyetemet. 1974-ben lett orthodox, még szemináriumi tanulmányai során. 1976-tól pap, 2001-től püspök. 2003-tól Gavriil érsek az Egyetemes Patriarchátus joghatóságába tartozó orosz egyházmegye elöljárója.

Gavriil érsek egyike azon nyugati orthdoxoknak, akik felnőtt korukban találták meg az orthodox hitet. Köztük ma már nem kevés főpap van: Mark (Arndt) berlini érsek (Külföldi Orosz Orthodox Egyház), Tyihon (Mollard) metropolita (az Amerikai Orthodox Egyház elöljárója) és sokan mások. Oroszországhoz az orosz liturgikus hagyomány kötötte, ami iránt hű maradt a Nyugat-Európai Orosz Exarchátus. 1999-ben Gavriil püspök Szergij (Konovalov) érsekkel együtt Oroszországba látogattak és jelen voltak a moszkvai Megváltó Krisztus székesegyház felszentelését. Hosszú évek után ekkor szolgáltak először együtt az Egyetemes Patriarchátus orosz főpapjai a moszkvai patriarchával.

Az Exarchátus élén eltöltött majd egy évtized során Gavriil érsek diakónusok és papok sokaságát szentelte fel, nem kevés egyházközséget alapított. Az egyházmegye szolgálata, ahogy korábban is, két irányú: egyrészt orosz, a régi és az újonnan érkezett orosz emigránsok, másrészt pedig a nyugat-európaiak lelkipásztori szolgálata. Jelenleg az egyházmegye egyházközségeinek nagyjából a felében szolgálnak egyházi szláv nyelven, a másik fele helyi, nyugati nyelveket használ.

Gavriil érsek egyházkormányzatának egyik fontos eseménye volt a franciaországi orosz emigrációban feltündökölt, Jevlogij metropolita egyházmegyéjéhez tartozó szentek kanonizálása. Ők a nácik által kivégzett vértanúk, Marija (Szkobcova) anya, Dmitrij Klepinyin atya, Ilja Fundaminszkij és Georgij Szkobcov voltak. Valamint a szent és igaz Alekszij Juzsinszkij, az orosz emigráció egyik egyszerű és önfeláldozó lelkipásztorának megdicsőítése. E szenteket az Egyetemes Patriarchátus Gavriil érsek felterjesztésére kanonizálta 2004-nen. Szent Alekszij ereklyéi a burgundiai Bussy-en Othe faluban található Istenszülő Oltalma monostor nemrég felépült Színeváltozás templomában lettek elhelyezve.

Gavriil érsek főpapsága idején az általa vezetett egyházmegyéhez több más joghatósághoz tartozó pap csatlakozott: Vaszilij (Osborn) püspök a szurozsi egyházmegye felével, Symeon (Cossec) archimandrita egész monostorával, egyházközségi papok és egy moszkvai esperes. Egyesek számára ez egyszerűen a Nyugatra költözéssel állt kapcsolatban, mások számára az egyházmegye életének belső jellegével. Az európaiak számára fontos volt az egyházmegye nyitottsága a helyi kultúra és a helyi nyelveken való szolgálat iránt (ez volt a helyzet Symeon Cossec archimandrita francia nyelvű monostorával), az oroszok számára pedig a franciaországi orosz emigráció egész hagyománya, teológusaival és szentélyeivel.

Természetesen ezek az átmenetek elsősorban a Moszkvai Patriarchátus számára voltak fájdalmasak. A legfájdalmasabb számukra az volt, hogy Gavriil érsek és környezete nem kívánt egyesülni a Moszkvai Patriarchátussal, amit még azelőtt felajánlottak neki, hogy kormányzó főpappá választották volna. Moszkvában egy ilyen egyesülésben a „történelmi igazságosság” visszaállítását látták volna, de Párizsban nem találtak választ arra a kérdésre, hogy mit adhatna az egyházmegyének, ha az egyetemes patriarcha helyett a moszkvai patriarcha nevét említenék? És egy esetleges egyesülés esetén megmaradhatna-e az egyházmegye évtizedek során kialakult belső rendje? Itt létezik püspökválasztás, az egyházközségek elöljárói nem válthatók le csupán a főpap döntéséből és számos más tényező. A Szurozsi Egyházmegye sorsa sajátos elrettentő példának bizonyult. A Moszkvai Patriarchátus az egyesülés visszautasítására azzal reagált, hogy peres úton próbálta meg megszerezni az egyházmegye több fontos templomát: sikertelenül Biarritzban, sikeresen Nizzában. Állíthatjuk, hogy nem Gavriil érsek részéről történt a konfliktus kiéleződése, hiszen az ő egyházmegyéje semmilyen követeléssel nem lépett fel a Moszkvai Patriarchátus egyházmegyéivel szemben. Néhány esetben a Moszkvai Patriarchátus vezető főpapjait nem engedték szolgálni az Érsekség templomaiban, ami az éppen ekkoriban ellene indított perekkel állt kapcsolatban.

Valóban testvéri viszony alakult ki Gavriil érsek és egyházmegyéje és a Külföldi Orosz Orthodox Egyház között. Mihail genfi püspök (Külföldi Orosz Orthodox Egyház) nem egyszer szolgált együtt Gavriil érsekkel a párizsi Névai Szent Sándor székesegyházban a rue Daru-n. Éppen ott, az Istenszülő kurszki ikonja előtt emlékezett meg a két főpap együtt Alekszij moszkvai patriarcháról elhunytának évfordulóján. 2011. november 20-én a rue Daru-i templomban történelmi esemény történt: a székesegyházban Hilarion metropolita, a Külföldi Orosz Orthodox Egyház prímása szolgált. Az az egység, ami nem valósult meg az orosz emigráció két oly nagy formátumú főpapja között, mint Jevlogij (Georgijevszkij) és Antonij (Hrapovickij) metropoliták, megvalósult Gavriil érsek és Hilarion metropolita között. Ez a Liturgia a külföldi orosz orthodoxia egységének jele volt. „Ez az egység – mondta Hilarion metropolita – az Eucharisztiában valósul meg és a Feltámadt Krisztusról való közös tanúságtételünk egysége”. Mihail genfi püspök beszédében elmondta: „Az Orthodox Egyház szervezetének sokszínűsége nyugaton Isten ajándéka, amit értékelnünk kell”.

Gavriil érsek 2013. január 8-án nyújtotta be a felmentésére vonatkozó hivatalos kérelmét az egyetemes patriarchának súlyos betegsége kapcsán. Január 15-én Gavriil érsek nyugállományba vonult, az egyházmegye helytartójává pedig a patriarcha Emmanuil galliai metropolitát, Franciaország görög metropolitáját nevezte ki. Ő fogja vezetni az egyházmegyét az új kormányzó főpap megválasztásáig. A választás 2013. májusában lesz. Az Egyetemes Patriarchátus Nyugat-Európai Orosz Exarchátusa hű maradt az 1917-1918-as Moszkvai Zsinat határozatához, amely szerint az egyházmegyék kormányzó főpapját nem kinevezik, hanem az egyházmegyei zsinat által kell megválasztani, amelynek tagjai az egyházmegye papsága és az egyházközségek által választott világi képviselők.

Gavriil érsek visszatért maastrichti (Hollandia) otthonába és továbbra is gyógykezelés alatt áll. Lemondása előtti főpásztori levelében az érsek úr a következőket írta: „Az Egyház szabadsága és az orthodox hit egyetemes jellege az a kincs, amelynek megőrzésére törekedtem az érsekséget vezető elődeim példája nyomán… Utolsó szavam hozzátok a következő: őrizzétek a szeretetet és az egységet, nincs Egyházunkban ennél értékesebb”.

Alekszander Zanyemonec diakónus, az Egyetemes Patriarchátus Nyugat Európai Orthodox Orosz Érseksége

Forrás:  pravmir.ru/http://d-st75.livejournal.com

Emmanuil metropolita beszéde Vízkeresztkor a Névai Szent Sándor székesegyházban

photo

A Vízkereszt napján a párizsi Névai Szent Sándor székesegyházban tartott Szent Liturgián jelen volt Emmanuil galliai metropolita, a Nyugat-Európai Orthodox Orosz Egyházközségek Érsekségének főpásztori helytartója. Az istentisztelet végén a következő szavakkal fordult az összegyűjt hívekhez:

Testvéreim Krisztusban!

Ma az nagy megtiszteltetés ért engem, hogy Önök elé álljak azon nagy változások előtt, amelyek Egyházukban be fognak következni. Jelenleg arra készülnek, hogy történelmük új fejezetét kezdjék meg. Az ilyen változásokat mindig a jövővel kapcsolatos bizonyos aggodalmak kísérik. Jelenlétem és tisztségem elsődleges célja az, hogy az új főpásztor megválasztásáig támogassam és erősítsem Önöket. Az Egyház életében előfordulnak átmeneti időszakok, ezek arról tanúskodnak, hogy Krisztus ügye folytatódik a történelemben. Önök mellett állok és Önök mellett maradok, hogy támogassam annak kinevezését, akit Önök megválasztanak, hogy az Önök lelkipásztora legyen. Hozzáteszem, hogy az Exarchátus különleges helyet foglal el az Egyetemes Patriarchátusban és az Orthodoxiában. Emlékezzenek erre és legyenek rá büszkék. Önök nagy szellemi örökséget kaptak, amit tovább kell vinniük és sokasítaniuk kell, ahogy a talentumokról szóló példabeszéd mondja.

Köszöntök mindenkit az Úrjelenése fényes ünnepe alkalmából.

Isten áldja Önöket!

Forrás

Reklámok