A prostitúcióról, maffiáról, a házasságról, a ciprusi orosz egyházközségről és Oroszországról

Szavva Michalidisz protoijerej

A prostitúcióról, maffiáról, a házasságról, a ciprusi orosz egyházközségről és Oroszországról

Szavva Michalidisz atya a limaszoli (Ciprus) Emberszerető Krisztus orosz templom elöljárója. 2004-ben alapította meg a szigeten a nőkereskedelem áldozatainak első menedékházát. Fennállása óta a menedékház már több mint 300 nőt fogadott be, többségük a volt Szovjetunió országaiból érkezett.

IMG_4468_s[1]

A prostitúcióról

Valaha a prostitúcióval foglalkozó nőket rendkívül veszélyeseknek tartottam, úgy gondoltam, hogy nem szabad velük semmilyen kapcsolatot fenntartani. Tíz évvel ezelőtt néhány olyan történettel szembesültem, amik arra késztettek, hogy megváltoztassam a szemléletemet.

Egy görög pap megkért, hogy beszéljek egy Moldáviából érkezett lánnyal, akit csalással kényszerítettek arra, hogy a szexiparban dolgozzon, de végül sikrült kiszállnia a rendszerből. A várt szörnyeteg helyett egy törékeny, angyalarcú lánnyal találkoztam. Annak ellenére, hogy paptestvérem és a hívek segítettek neki, a kétségbeesés pillanatában végül öngyilkosságot követett el. Pszichológiai problémái voltak…

Emlékszem egy más esetre is, ami szintén a menedékház létrehozása felé terelt engem. Nagy Péntek volt. A szertartás után lányok egy csoportja jött hozzám gyónni. Én naív ember voltam, láttam ugyan, hogy rövid szoknya van rajtuk, de mégsem fogtam fel, hogy mivel foglalkoznak.

Amikor az első lányt gyóntattam, megkérdeztem tőle: „Ugye ismered az Isten törvényét, ami megköveteli a házasság előtti tisztaság megtartását? Talán van valami, amit meg szeretnél gyónni?”. Azt felelte: „Szeretnék tisztán élni, de nem tudok, mivel kabaréban dolgozom”. A lányok a kabaréban hivatalosan táncosnőként dolgoznak (bár e táncok szintén a szexuális kizsákmányolás egyik fajtáját jelentik), de rákényszerítik őket, hogy prostitúcióval is foglalkozzanak.

Megtudván, hogy a lányok egy kabaréból jöttek, győzködni kezdtem őket, hogy hagyjanak fel ezzel a munkával, ne árulják a testüket, egyszerre pusztítván mind testüket és lelküket is. Egyúttal azonban azt is megértettem, hogy nem tudok semmi konkrétumot nyújtani a számukra. Ekkor határoztam el, hogy létrehozom a menedékházat.

IMG_4848_s[1]

A ciprusi fogságról

A későbbiekben a nőkereskedelem áldozatául esett lányoknak, a rabszolgatartóiktól (futtatóiktól) való szabadulásuk után két lehetőségük van: a rendőrséghez fordulnak és Cipruson maradnak, hogy becsületes munkát találjanak, vagy visszatérnek a hazájukba. Ez utóbbi gyakran elfogadhatatlanabb a számukra.

A rabszolgatartók elleni bírósági eljárás az áldozatok számára nagyon fájdalmas és gyakran eredménytelen. Nem minden futtató nyeri el a méltó büntetését. A ciprusi kormánynak fel kellene hagynia azzal a képmutató eljárással, hogy munkavállalási engedélyt és vízumot ad ki azoknak a lányoknak, akik azért érkeznek hozzánk, hogy a sziget éjjeli klubjaiban dolgozzanak. Mindenki tudja, hogy őket prostituáltként fogják dolgoztatni.

Egyesek Cipruson és Oroszországban úgy beszélnek: „Minek segíteni ezeknek a nőknek, hiszen tudatosan akarnak prostitúcióval foglalkozni?” De mit jelent az, hogy „tudatosan!?” Egyetlen normális lány sem akar prostituált lenni. Egyszerűen néhányan megbékélnek ezzel a pénz miatt.

IMG_4451_s[1]

Emlékszem, a ciprusi prostitúció problémáját vizsgálva egy felsőfokú végzettségű lánnyal beszélgettem, aki a Lemesza kabaréban dolgozott. Többször jött Ciprusra, ez tudatos választás volt. A lány a következőket mondta nekem: „Amikor a lányt először kényszerítik a prostitúcióra, akkor rettenetes sokkot él át. Ha valaha visszatérek Ukrajnába, akkor figyelmeztetni akarom őket, hogy hogyan működik a nőkereskedelem külföldön!”

Arra a kérdésemre, hogy ő maga nem akar-e megmenekülni, a lány így felelt: „Én már megszoktam… Vettem otthon gépkocsit, vettem a lakást a gyerekemnek…”

Sok olyan nőt ismerek, akit a futtatói kényszerítettek a szexiparba, és később saját akaratából maradt benne, de végül mégis a becsületes életet választották. Amerikában egy volt prostituált létrehozott egy szervezetet, amely fellép a prostitúció és annak legalizálása ellen. Lehetőséget kell adni ezeknek a nőknek, hogy megértsék a rendkívül súlyos következményeket, amelyek mind fizikaiak, pszichológiaiak és spirituálisak.

Menedékház elváltak számára

A menedékház egyik volt lakója egy moldáviai lány volt. Első alkalommal Görögországban kényszerítették a prostitúcióra. Ezután önként jött Ciprusra 2-3 alkalommal, hogy prostituált legyen egy kabaréban.

Válófélben volt, Moldáviában várta a gyermeke. Egyszercsak megérezte, hogy már nem bírja tovább. Eljött hozzám, befogadtuk a menhelybe, később segítettünk neki, hogy pincérnőként el tudjon helyezkedni, majd, hogy hazatérhessen. Megadtam neki egy orthodox lelkiatya címét Kisinyovban, aki tanítani, vezetni kezdte a lányt. Most már teljesen más ember. Egyiptomi Szent Mária története napjainkban is megismétlődik.

Előfordul, hogy a szexuális erőszakon átesett áldozatok ciprusiakhoz mennek férjhez. De kik ezek a férfiak, a férjeik? Volt klienseik a kabaréból, akik megszokták a „szabados” életmódot. Egy idő után általában elhagyják a feleségüket, akik gyakran állapotosak, vagy már gyermekük van. Ez egy nagy probléma a számomra: most egy másik menedékházat is létre szeretnék hozni, éppen az ilyen elvált asszonyok számára, akiknek sokszor gyerekük van és segítségre van szükségük.

IMG_4908_s[1]

A fenyegetésekről

Előfordul, hogy a nőkereskedelemmel foglalkozók megpróbálnak valahogy megfenyegetni. Egyszer egy közös ismerősön keresztül megüzenték, hogy meg fognak gyilkolni, hogy a killernek 20000 dollárt adtak. Ezek szerint ennyit érek. De van nálunk egy közmondás: „Ne félj a kutyától, ha ugat”.

Hiszen én Isten előtti kötelességemet teljesítem. Igaz, a mátuska egy kicsit megijedt, hiszen itt a maffiáról van szó. De várjunk: hiszen csak egyszer halhatunk meg, akkor mennyivel jobb, ha kötelességünket teljesítve halunk meg! Terméseztesen behunyhatnám a szemem és mondhatnám, hogy úgysem tudok mindenkit megmenteni, inkább csendesen szolgálok! De apám egyszer azt mondta nekem: Isten nem fog elítélni azért, hogy nem változtattad meg a világot, ha legalább megpróbáltad… Vagyis erőmhöz mérten igyekeznem kell.

IMG_4888_s[1]

Mindennek oka a szegénység?

Hivatalosan vannak törvényeink a nőkereskedelem ellen. De ezek sajnos nem működnek. A jogrendszer nem úgy működik, ahogy kellene.

A menhelyemen élő lányok többsége tett vallomást. De később sok futtató nem kerül bíróság elé, vagy csak nagyon enyhe ítéletet kapnak. Bezártak néhány kabarét, de ugyanezek az emberek új szórakozóhelyeket nyitottak. Olyan törvényre lenne szükségünk, mint Svédországban vagy Norvégiában, amelyek a férfiakat büntetik, a klienseket, akik pénzükkel működtetik a szexipart.

A török hadsereg által megszállt Észak Cipruson ugyanezek a problémák, mint nálunk Délen, a Ciprusi Köztársaságban. Egyszer egy, a nőkereskedelem ellen küzdő moldáviai szervezetből hívtak, és segítséget kértek egy lány számára, aki futtatók kezébe került. Csak nem mondták, hogy a török oldalon van.

IMG_4430_s[1]

A lány a szó szoros értelmében nagyon szenvedett, mind erkölcsileg, mind fizikailag. Akarata ellenére végeztek el rajta egy műtétet, hogy több klienst ki tudjon szolgálni… Az amerikai nagykövetségen dolgozó barátaimon keresztül az amerikai nagykövethez fordultam, és végül a lány kiszabadult.

A prostitúció egyik fontos oka, nem csak Cipruson, hanem mindenütt, erkölcsi. Világos, hogy egyetlen lány sem születik prostituáltnak. De beleegyezvén abba, hogy férfiak előtt egy kabaréban táncoljon, ezzel lépést tesz a következmények felé. Talán nem tudják ezek a lányok, hogy nem néptáncról van szó?

Olvastam egy Ukrajnában végzett felmérés eredményeit, amely során nőket kérdeztek arról, hogy elmennének-e külföldre klubokba, kabaréba dolgozni. Az idősebb nemzedék tagjainak döntő többsége nemmel válaszolt. A fiatalok többsége azonban igent mondott.

A szétesés után – mivel nem rendelkeztek semmilyen egyházi alappal – az új nemzedék mindent fogyasztani kezdett, amit Nyugaton látott, még a rosszat is. Nagyon sok függ az erkölcsi neveléstől. A szülők jó példája, a valóságos, nem külsődleges egyházi nevelés.

A szegénység kétség kívül kísértés. De a prostitúció problémájának gyökerei egyáltalán nem gazdaságiak. Őseink Cipruson, Görögországban nagyon szegényen éltek. De eszükbe sem jutott, hogy így oldják meg a problémáikat.

A legjobb megelőzés a prostitúcióval szemben, ha a lányok és fiúk teljesértékű keresztény műveltséget és nevelést kapnak, hogy igény legyen bennük a tisztaságuk megőrzésére a házasság előtt.

Az az ember, aki a szabad szerelmet választja a házasság előtt, egy kis lépést tesz a rossz irányba. Emlékszem, az egyik lánynak az anyja így beszélt: „Ha különféle férfiakkal alszol, akkor miért nem pénzért teszed?”

IMG_4829_s[1]

A házasság előtti tisztaságról

A házasság előtti tisztaság egy nagy téma. Korábban Cipruson két erkölcs létezett: egy szigorú a nők számára és egy másik a férfiaknak. Az én nemzedékemben a lányok megőrizték tisztaságukat a házasságig. A férfiak esetében más volt a helyzet. Az ő viszonyulásuk az volt: „épp most, a házasság előtt, van jogunk ’félrelépni’”.

Ma a fiatalok azt mondják: „Hogyan lehetne jó intim kapcsolatunk a feleségünkkel, ha nem fogjuk tudni, hogy hogyan történnek a dolgok, akkor nem válhatunk igazi férfiakká?”. Erre azt szoktam felelni: „A nyulaim három hónapos koruktól kezdve párzanak, nem különböztetvén meg a partnereiket. Azt hiszitek, hogy ez a férfiasság jele?”.

Ma már a nők is követni kezdték a férfiak rossz példáját: „Ha neki lehet, akkor nekem miért nem?” Ennek azonban óriási következményei vannak, hatással vannak a női pszichológiára. Hiszen a nő tudat alatt érti, hogy szervezete, pszichéje a családra van teremtve, de itt e viszonyulás lerombolása történik. Ez a „szabadság” a férfi számára sem hoz semmi jót.

Amerikában, ahol korábban liberális szexuális légkör volt, ahol azt hitték, hogy a fogamzásgátlók terjesztésével megvédhetik az ifjúságot, megértették, hogy ez nem működik. Most ezért a házasság előtti tisztaság eszméjét népszerűsítik. Ha mindkét házastárs megőrzi tisztaságát a házasság előtt, akkor a házasságban nem lesz bizalmatlanság, mivel nem rendelkeznek majd zavaró, szükségtelen tapasztalattal. Azoknak, akiknek volt házasság előtti tapasztalatuk, hajlamosak arra, hogy feleségeiket más nőkhöz hasonlítsák, könnyebben elérik őket a kísértések…

Az élet újrakezdéséről

Arra a kérdésre, hogy mit tegyen az az ember, aki észhez tért, új életet szeretne kezdeni, de már nem tudja visszaszerezni ezt a tisztaságot, általában egy történettel válaszolok. Ismerek egy lányt Ukrajnából, aki futtatók kezébe került Cipruson, de később megtért, eljött az Orthodox Egyházba. Segített egy fiatalembernek, hogy megszabaduljon a kábítószerfüggőségből és most a fiú feleségül akarja venni. Neki azonban problémái voltak az első feleségével, aki annak idején kidobta.

Elmentünk a helyi metropolitához, hogy tanácsát kérjük, hogyan járjunk el. A metropolita csodálkozott, amikor a nő, aki korábban prostituált volt, azt mondta: „Megmondtam a vőlegényemnek, hogy ha nem lesz egyházi házasság, akkor nem lehet közöttünk semmi”. Eközben egy házban élt vele, egy külön szobában. Még az anyja is hitetlenkedett: hogyan élhetnek egy házban, miközben nincs köztük kapcsolat. Én így szóltam hozzá: „Légy boldog, mert a lány szeretné megtartani a tisztaságot a házasság előtt. Az ilyen nők hűek lesznek az esküvő után is”.

Végül a házasság nem jött létre, a lány pedig visszatért a hazájába.

IMG_4851_s[1]

A meg nem született gyerekekről

Korábban sokat foglalkoztam a Meg nem született gyermekek védelmének Társaságával. Most már nincs mindenre erőm. Néha elfog a kétségbeesés. Ha nem sikerül megmentenem egy gyermeket az abortusztól, megmentenem egy lányt a prostitúcióból, de legalább belül tudom, hogy megpróbáltam megtenni mindent, ami tőlem függ.

Igyekszem az egyházközségben, erőmhöz mérten, megmenteni a meg nem született gyermekek életét. Jó lenne, ha legalább az orthodox orvosok foglalkoznának ezzel a kérdéssel. Ha Oroszországban létrejönne egy orthodox orvosi kar, akkor az orvosok valóságosan hathatnának a helyzetre. Olaszországban, amikor legalizálták az abortuszokat, nagyon kevés orvos volt, akik hajlandóak voltak meggyilkolni a meg nem született gyermekeket.

A boldogságról

Számomra a boldogság nem az, hogy sok pénzt kereshetnék, hogy kényelmesen éljek, hanem a jó keresztény családi élet.

Jóságos, jámbor feleségem van. Családunk számára súlyos megpróbáltatás volt az ő betegsége: a rák. Az operáció után elmentünk Limasszolba az Istenszülő barlangtemplomába, ahol egy csodatevő ikon van. Akkor Cipruson „könnyezett” egy másik ikon is a Kikkosz-monostorban.

Hiszek természetesen a csodában, de nem zárom ki a könnyelmű emberek fantáziálásának lehetőségét sem. Mégis elmentem oda a feleségemmel. Az út során találkoztam a helyi pappal, egy volt tanítványommal (korábban hittant tanítottam egy iskolában). Adott egy vattát és így szólt: ha az ikonon megjelennek a könnyek, töröld le és rajzolj keresztet a feleségedre.

Bementünk a barlangba, ahol asszonyok voltak, akik azonnal kérdezgetni kezdtek: „Miért „könnyeznek” az ikonok?”. Nem tudtam rá válaszolni. Egy lány az ujját az ikon szeméhez emelte és az nedves lett. Valóban könnyek voltak. Imádkozni kezdtünk. Az asszonyok azt mondták, hogy a könnyek akkor jelentek meg, amikor beléptünk a mátuskával… Ekkor így szóltam a feleségemhez: „Ha ez Istentől volt, akkor az egészséged rendben lesz”. Azóta már sok év eltelt.

IMG_4921_s[1]

Az orosz nyelvről

A gimnázium idején sokat olvastam Tolsztojt, Dosztojevszkijt – ők ébresztették fel bennem az érdeklődést Oroszország iránt. Az athéni teológiai karon kezdtem orosz nyelvet tanulni – lemezek segítségével. Az egyetem után az Áthosz-hegyre mentem az orosz monostorba. Igaz, a Szovjetunióból jött szerzetesekről azt gondoltunk, hogy ők kémek. Később orosz nyelvet tanultam a párizsi teológiai főiskolán.

Amikor Franciaországban tanultam, az a szerencse ért, hogy Szerafima (Oszorgina) apáca tanított orosz nyelvre. Testvére, Georgij Oszorgon Szolovkin bekövetkezett halálát Szolzsenyicin írja le a „GULAG szigetcsoportban”.

Fiatal voltam, de nem emlékszem, hogy tanácsokat adott volna, hogy mondta volna, hogyan cselekedjek, mit tegyek. Személyes példája azonban olyan erőteljes volt, hogy én ezért lelki anyámnak tekintem őt. Elég volt csak szemlélni, hogy hogyan él, hogyan viszonyul az emberekhez: ez sokkal erőteljesebb volt, mintha tanított volna… Az őse volt Szent Julianna Oszorgina Murovszkaja.

Ön el sem tudja képzelni, hogy a világban milyen sok ember szerette meg Oroszországot Dosztojevszkijen keresztül. Hogy hány ember tanul meg oroszul azért, hogy elolvashassa a klasszikusokat!

Oroszország

Nagy benyomást keltett bennem, amikor Marojaroszlavecben voltam. Néha úgy gondolom, hogy Oroszországban élnek Alekszej Karamazov és a testvérei is. Olyan sok jámbor, jó ember. De semmit reálisat nem tesznek azért, hogy segítsenek a felebarátaiknak és országuknak. Nem vádolom őket, lehet, hogy ők orthodoxabbak, mint mi, de egyelőre egyszerűen közömbösen élnek. Lehet, hogy meg vannak keresztelve, de nincs bennük érdeklődés. Megmagyarázom. Voltam a malojaroszlaveci Szent Miklós monostorban. Ott a mátuska egy nagyon jó menhelyet hozott létre. Ciprusi zarándokok új épületeket kezdtek építeni a menhely és az iskola számára. Megkérdeztem őt: a kazanyi kis templom a város egyik terén, milyen templom? Azt mondta nekem, hogy az egy ősi templom, de sajnos most filmszínházként és diszkóként használják.

Fogtam a fényképezőgépem és elindultam gyalog. Szombat este meglehetősen sok fiatal volt ott. Természetesen rájöttek, hogy pap vagyok. Azt mondtam nekik: „Krisztus feltámadt!”, amire helyesen feleltek: „Valóban feltámadt!”. Ezután bementem a templomépületbe. Természetesen kiváncsiak voltak rám: mit keres egy pap a diszkóban? Elkezdtem fényképezni a templomot. Az oltárban, a proszkomidia asztal helyén volt a WC. Rettenetes volt.

IMG_4859_s[1]

Oda jött hozzám egy nő, aki a jegyeket árulta, én pedig elmondtam neki: pap vagyok Görögországból, ez pedig korábban egy ősi templom volt, szeretném lefényképezni. Megijedt. Azt mondta: bátyuska, jöjjön vissza holnap fényképezni. Valóban, másnap visszamentem, és a templomban munkásokat találtam, akik azt mondták: vissza akarjuk adni a templomot Kliment metropolitának, ezért rendbe tesszük.

Ez egy kis vigasztalás volt.

A ciprusi orosz egyházközségről

Kezdetben hittanárként dolgoztam. Nálunk mindig is létezett iskolai hittanoktatás. Tizennégy-tizenöt éven keresztül dolgoztam tanítóként. Később pap lettem és egy görög egyházközségben szolgáltam. Később azonban felkerestek a Szent Sztilianosz egyházközség orosz hívői. Ez egy kicsiny görög templom, amit átadtak nekünk, hogy ott egyházi szláv nyelven szolgálhassunk. Eljött hozzám a görög templomba két hívő. Én nem tudtam semmiről. Azt mondták: áldást kaptunk Athanásziosz metropolitától, hogy Ön legyen a papunk, mivel a volt pap már elutazott Oroszországba és az egyházközség pap nélkül maradt.

Akkor kezdtem egyházi szláv nyelven szolgálni és nagyon elégedett voltam. Kezdetben az tetszett, hogy az orosz templomokban nagy a csend. A görögök zajos népség, sokszor a templomban is olyan hangosan beszélgetnek, mintha otthon lennének. Az orosz templomokban azonban csend van. Másodszor: végig álltak a templomban. A görögök nem képesek ilyen sokáig állni. Mondtam nekik: kérem, van hely, üljenek le, legalább egy kicsit pihenjenek. De azt felelték: nem, mi így szoktuk meg. Harmadszor: nagyon tetszett nekem, hogy soha nem kellett felszólítanom a nőket, hogy tisztességes ruhában jöjjenek templomba. Ők ezt kezdettől fogva tudták. Amikor turisták jönnek, nem pedig az állandó hívők, és nem női ruhában vannak, akkor megállnak a templomon kívül, nehezükre esik, hogy belépjenek, amíg nem szólok nekik: tessék, jöjjenek be. Előfordult, hogy a hívők szoknyákat adtak nekik.

IMG_4855_s[1]

Ciprus egyházi életéről

Ugyanolyan mint Görögországban. Vannak ősi bizánci monostorok, ősi templomok, 5. századi bazilikák. Ciprus, Görögország, Kis Ázsia – ezek azok a helyek, ahol Pál apostol szolgált. Ezek ősi keresztény országok. A legfontosabb: őseink jámbor hívő emberek voltak. Szerzetesek, szentek. De mi van most? Nem tetszik nekem az az általános kép, amit Görögország és Ciprus felmutat. Természetesen orthodox országnak számítanak, ahol a lakosság többsége, 99%-a hívő, megkeresztelt ember. Talán vannak ateisták is, nem tudom, de mindez csak elmélet.

A valóságban szenvedünk amiatt, hogy sok ember közömbössé vált. Egyszerűen olyan keresztények, akik Húsvétkor, néhány nagy ünnepen elmennek a templomba, vagy ha Panyihidát tartanak a szüleikért, rokonaikért. De nálunk is vannak, ahogy Önöknél is, jó hívő emberek is. Csak a különbségről beszélek, amit a görögök és az oroszok között láttam.

Az oroszoknál jóval komolyabb bűnbánattal találkoztam. Vannak emberek, akik korábban semmit sem tudtak a hitről. Mi görögök ilyeneknek születtünk. Én gyermekkorom óta ismerem az orthodox hitet, jártam templomba. Mások is. De Oroszországban nem ez van. Néha találkozom olyan emberekkel, akik a kommunizmus után találták meg a hitet, de olyan erős bűnbánat van bennük a korábbi életük miatt, amivel nem találkoztam a görögök között. Hatalmas bűnbánat.

Úgy gondolom, hogy éppen az ilyen hívők mentik meg Oroszországot és nekik köszönhetően vár az Orosz Egyházra fényes és jó jövő. Emlékeznek, amikor Pál apostol utazott, egy nagy vihar támadt és mind szenvedtek és imádkoztak, azt hitték, vége az életüknek, de akkor megjelent neki Isten Angyala és azt mondta: ne félj, Pál, az Úr megment téged, és miattad megmenti azok életét is, akik veled utaznak. Voltak köztük hitetlenek, bálványimádók és mások is.

Lehet, hogy ez csak egy kicsiny rész, de mégis valóban az ilyen hívő emberek miatt őrzi meg Isten Oroszországot orthodox országként. Az ő imáikért. Legyünk mi is jó orthodox keresztények. Ez példa másoknak.

A legfontosabb: a szeretet. Létrehoztam a menedékházat és akkor az emberek tudták, hogy anyagilag segítek azoknak, akik valóban szükségben vannak. Nem tudom, hány ember jön el hozzánk. Lehet, hogy nem is olyan nagyon hívők. Néha vannak muszlimok is, különféle nemzetiségűek. De látom, hogy ha szeretettel, érdeklődéssel viszonyulsz irántuk, akkor néhányból jó orthodox keresztény lesz. Ez a szeretet útja.

IMG_4860_s[1]

Szavva atyával Jelena Verbenyina és Julia Makovejcsuk beszélgetett. Fényképek: Julia Makovejcsuk.

 Forrás

Reklámok