Példabeszéd a gazdag ifjúról: üdvösségünk kulcsa

J2556G_330_JesusRichYoungRulerAkkor egy előkelő ember megkérdezte tőle: “Jó Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” Jézus ezt válaszolta neki: “Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, egyedül csak az Isten. A parancsolatokat tudod: Ne paráználkodj, ne ölj, ne lopj, ne tanúskodj hamisan, tiszteld apádat és anyádat!” Ő pedig így szólt: “Ezt mind megtartottam ifjúságomtól fogva.” Amikor Jézus ezt hallotta, így szólt hozzá: “Még egy fogyatkozás van benned: add el minden vagyonodat, oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben; azután jöjj, és kövess engem.” Az pedig, mikor ezt meghallotta, nagyon elszomorodott, mert igen gazdag volt” Jézus ezt látva, így szólt: “Milyen nehezen mennek be az Isten országába azok, akiknek vagyonuk van. Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak az Isten országába bejutni.” Akik pedig ezt hallották, megkérdezték: “Akkor ki üdvözülhet?” Ő így felelt: “Ami lehetetlen az embereknek, az Istennek lehetséges.”

Amikor felolvastuk a mai evangéliumi olvasmányt, hallottuk egy felelős törvénytudó ember kérdését, ami így hangzott: „Jó Mester! Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” Látjuk, hogy a kérdező tudta: az élet teljessége függ a parancsolatok megtartásától. Természetesen, ahogy a Megváltó földi életének éveiben, úgy napjainkban sincsenek kevesen azok, akik szeretnék örökölni az örök életet. De sokan vannak-e, akik keresik a tökéletességet? Igen, tudatában vagyunk, hogy milyen nagy a szakadék a vágyaink és a tetteink között. Kevés olyan lélek van, aki törekszik az Úr felé és odafigyel értelme és szíve tisztaságára. A legjobban kérni szeretjük Istent, folyamatosan, szüntelenül kérjük Őt. Nem csak az Úr kortársai tapasztalták meg irgalmának bőségét, de mi magunk is tapasztaljuk azt. Krisztus nem hagyja figyelmen kívül az imáinkat és megad mindent, ami üdvözülésünket és hasznunkat szolgálja. Nagyon fontos, hogy hogyan kérünk. Milyen a szívünk és mi tölti el az adott pillanatban?

A törvénytudó kérdését a világ Üdvözítőjéhez intézi és azonnal választ is kap: „A parancsolatokat tudod: Ne paráználkodj, ne ölj, ne lopj, ne tanúskodj hamisan, tiszteld apádat és anyádat!” A kérdező tehát pontosan megtartotta az Úr által felsorolt összes parancsolatot. Ez még az Úr földi életének idején is meglehetősen ritka volt, ahogy napjainkban is, orthodox keresztények között is az. Hallgatván a mai Evangéliumot, keserűséggel állapíthatjuk meg, hogy milyen távol állunk attól az erkölcsi magaslattól, amelyen ez a kérdező volt. Úgy tűnik, ez a parancsolatokat megtartó ember dicséretet várt az Úrtól, de a dicséret mellett olyan szavakat is hallott, amelyek választás elé állították:  “Még egy fogyatkozás van benned: add el minden vagyonodat, oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben; azután jöjj, és kövess engem”. Kiderült, hogy az ifjú kötődése ehhez a világhoz – a gazdagságon keresztül – rendkívül szoros: „Az pedig, mikor ezt meghallotta, nagyon elszomorodott, mert igen gazdag volt.”  Sajnos a gazdagság uralkodott az értelmén és az akaratán. Szomorúan távozott az Úrtól, mert nem volt képes lazítani a gazdagságtól való függésén, hiába értette ésszel, hogy semmilyen vagyont nem fog magával vinni az örökkévalóságba. Megtartván oly sok parancsolatot, mégsem volt képes azt mondani az Úrnak: „Ez nem az én vagyonom. Bár munkálkodtam rajta, de nem az enyém, az Úrtól van, rendelkezzék felette Isten”.

Kedves testvérek, lényegében semmivel nem rendelkezünk. Ha van pénzünk, vagyonunk, házunk, akkor is értenünk kell, hogy mindezeket csak ideiglenes használatra kapjuk. A földi, átmeneti dolgok iránti túlságos kötődés csak eltávolít minket Istentől. Mennyire erős a kötődésünk a külsők iránt? E külső nem feltétlenül jelent anyagi vagyont, jelentheti a világban betöltött pozíciónkat is, lelki kötöttségeinket is, amelyeket piedesztálra emelünk Isten helyett. Nem kellene, hogy a dolgok, a pénz abszolút függésben tartsa az embert, mert akkor eltávolodik Istentől és könnyű prédájává válik a szívet rabságban tartó és onnan Krisztus békéjét kiűző szenvedélyeknek. Nincs jelentősége a vagyonunk mértékének. Az a lényeges, hogy mi milyen mértékben válunk rabjává e vagyonnak. Isten Országa felé tartva „nem szolgálhatunk Istennek és a mammonnak” (Mt. 6, 24). Vagyis a választás földi életünkben elkerülhetetlen. Ez az út nehéz, de az evangéliumi olvasmány végén meghalljuk az Úr üdvösségünk „kulcsát” tartalmazó válaszát.

Krisztus tanítványai összezavarodtak! Ha ez a tiszta, tökéletességre törekvő ember szomorúan távozik, akkor egyáltalán ki üdvözülhet? „Ami lehetetlen az embereknek, az Istennek lehetséges” (Lk. 18, 27).

Az Úr válasza reményt ültet el a mi szívünkben is: üdvösségünk Isten irgalmának következménye.

Kádár Iván atya,
a Radonyezsi Szent Szergij orosz orthodox egyházközség parochusa, Budapest

(Prédikáció a Pünkösd utáni 30. vasárnap) /2012.12.16.

Advertisements