A szent ereklyékről és Lenin mauzóleumáról

Alekszander Tyimofejev atya, a Moszkvai Teológiai Akadémia bibleisztikai tanszékének vezetője, a bibliai régészet tanára kommentálja Vlagyimir Putyin orosz elnök kijelentését a Lenin-mauzóleum és az egyházi hagyomány kapcsolatáról

Szomorú visszhangot váltott ki a szívemben az összevetés a Lenin múmiáját örző mauzóleum és a szentek romlatlan ereklyéit őrző monostorok között. Nem az elnök az első, aki ilyen összehasonlítást tesz, néhány évvel ezelőtt, amikor kiéleződtek a viták Lenin eltemetésének szükségességéről, hasonlóan nyilatkozott Zjuganov is. Nézzétek, mondta akkor a kommunisták vezére, a Kijevi Barlangkolostorban ott van például Ilja Muromec ereklyéje, és ez senkit sem zavar. Az ilyen összehasonlítások arra utalnak, hogy a megnyilatkozók nincsenek tisztában a kérdés lényegével.

Valóban, a bolsevikok, néha teljesen tudatosan, néha ösztönösen, felhasználták a vallási hagyományokat ideológiájuk terjesztéséhez, de azt, ami ennek következtében végül létrejött, helyesebb nem a hagyomány átvételének, hanem a hagyomány kiforgatásának, sőt paródiájának nevezni.

Miért tiszteljük a szentek ereklyéit? Palamasz Szent Gergely mondta: „Tiszteld a szentek testeit is, mivel nem vált el tőlük Isten kegyelme, amely velük volt az életük során is”. Az ereklyék tiszteletében az a vágy van, hogy szeretnénk találkozni az átistenült test előképével, azzal, amilyen a Mennyek Országában lesz, szeretnénk kapcsolatba kerülni vele.

Lenin „megdicsőítésének” története párhuzamosan zajlik az ereklyék meggyalázásával: maga Lenin kezdeményezte az ereklyék feltárásának kampányát. A bolsevikok tudták, hogy a nép vallási hagyománya ellen lépnek fel és ezt tudatosan tették.

A szent ereklyék feltárásának bolsevik kampánya

A szent ereklyék feltárásának bolsevik kampánya

Az ereklyék feltárására irányuló kampánynak konkrét célja volt: annak leleplezése, hogy az orthodoxok nem teljesen romlatlan ereklyék előtt, hanem csontok előtt borulnak le, vagyis a „a papok becsapják az egyszerű népet”. Nem riadtak vissza az áltudományos propagandától sem, hogy úgymond „az ereklyék fertőzésforrást jelentenek” – sokat írtak erről az „Istentelen” («Безбожник») újságban.

Névai Szent Sándor ereklyéinek feltárása, Petrográd

Névai Szent Sándor ereklyéinek feltárása, Petrográd

Lenin kultusza a szentek ereklyéi egyházi tiszteletének paródiája volt. A bolsevikok fejében megfogant eszmét A. Scsuszev építész, a „modern kor” egyik kiemelkedő tervezője valósította meg. A XX. század elején ő újította fel az ovrucs-i Szent Vazul templomot (XII. század), ami meghozta számára a méltó dicsőséget.

Ovrucs, Szent Vazul templom

Ovrucs, Szent Vazul templom

Később az orosz stílus keresésében még több templomot is tervezett, többek között a moszkvai Mária-Márta rendház templomát.

A. Scsuszev építész, a Lenin mauzóleum tervezője

A. Scsuszev építész, a Lenin mauzóleum tervezője

E stílusra jellemző volt az olyan épületek tervezése, amelyek mintegy újjáteremtették a történelmet. Néha meglehetősen kifinomult játék volt a régi épületekkel. Scsuszev munkásságának egy érdekes példája volt a Pocsajevi Lavra Szent Háromság székesegyháza. Ennek építészetében mintegy tükröződik a templom sokévszázados történelme.

 A modern művészetére jellemző volt a szintézisre való képesség, néha az eklektika, a különféle történelmi korszakok és az azoknak megfelelő vallási eszmék kifejezésének képessége.

Szent Háromság székesegyház, Pocsajevi Lavra

Szent Háromság székesegyház, Pocsajevi Lavra

E lehetőségek vezették Scsuszevet arra, hogy a szovjethatalom szolgálatába állva bizonyos értelemben zseniálisan, építészeti útkeresésének menetében képes volt egy olyan épület megalkotására, mint a mauzóleum.

9_3-580x386[1]

Nem lehet azt mondani, hogy ez valamilyen konkrét ókori pogány mauzóleum vagy templom mása lenne. Többféle pogány építészeti típust és több vallási elképzelést egyesít magában. A mauzóleum emlékeztet az ókori Mezopotámia – Sumér és Akkád – zikkuratjaira. Például az eridu-i Anu zikkuratra, az uri Inanna zikkuratra, a babiloni Étemenanki zikkuratra. A lépcsőzetes piramis tetején volt a templom: az istenség lakóhelye.

zikkurat-580x252[1]

A zikkuratokat azonban nem mumifikált tetemek tárolására tervezték. Ezt az eszmét Scsuszesz az ókori Egyiptomból vette át. Az egyiptomi Óbirodalom korszakának piramisaiban, emlékszünk, például a IV. dinasztia híres gizai piramisaiban több fáraómúmiát tartalmazó szarkofágot őriztek. Sokat elmond, hogy a Szent Írás az egyiptomiak és babiloniak vallási nézeteit az ocsmányság szóval jelöli.

A Lenin mauzóleum emlékeztet a közép-amerikai zikkuratokra is. Emlékeztetnék arra, hogy a lépcsősor tetején lévő áldozati oltárakat emberáldozatokhoz használták.

A vörös téri épület emlékeztet a hellenisztikus korszak királysírjaira is, például Mauszólosz halikarnasszoszi türannus mauzóleumára, amit özvegye Artemiszia építtetett és a világ hét csodája egyikének tartották. Mauzóleumokba temetkeztek a IV-V. századi perzsa királyok is, emlékezzünk csak a paszargadai Kürosz mauzóleumra.

Kürosz mauzóleuma

Kürosz mauzóleuma, Paszargada

Igaz, a perzsák úgy vélték, hogy a testet Ariman, a gonosz istenség teremtette, ezért az tisztátlan, és csak a lélek tiszta. Következésképpen jobb azt elégetni, hogy ne szennyezze be a földet, de mivel Kürosz mégis a királyok királya volt, őt lépcsős emelvényre helyezték. Itt egy másik célt követtek: valamiféle örök emlékművet emelni az istenített uralkodó számára.

Scsuszev sajátosan szintetizálta mindezeket az ókori hagyományokat és építészetileg fejezte ki azt, amit, úgy tűnik, nem voltak képesek pontosan megfogalmazni a gazdái – a bolsevikok. Egy olyan sír-templomot épített, amely hamarosan Moszkva és az egész szovjet állam központja lett.

Ahogy nem egyszer jegyezték már meg filozófusok és történészek, „Lenin a kommunista Isten-Fiú lett, felváltotta Krisztust… és bálvány a szó klasszikus értelmében – olyan lény, aki isten szerepére tart igényt”.

Az állam számára a mauzóleum szakrális központ lett. A tetemet megkerülő hallgatag és gyászoló processziók valamiféle sajátos beavatási szertartást jelentettek. Még a Moszkvától való távolságot sem a főpostától mérték, ahogy az más városokban szokás, hanem Lenin mauzóleumától. Nem beszélve a szemlékről és demonstrációkról, amelyek még napjainkban is a Vörös téren zajlanak. Scsuszev sajátos „üzenetet” hagyott maga után: Oroszországban a pogányság jutott uralomra. Ő volt az, aki professzionálisan járt el, nem pedig a bolsevikok.

Idővel a mazóleum körül létrejött a forradalom „vértanúinak” pantheonja: ott temették el kezdetben Lenin és Sztálin munkatársait, majd később a Politbürő tagjait is. Mindez arról tanúskodik, hogy az egészet kultuszhelyként találták ki. A bolsevikok előszeretettel élesztettek fel pogány hagyományokat. Az öröktűz már a Baal-istenség szobra előtt is égett. Tehát a bolsevik kultuszok inkább a pogány szentélyekre vezethetők vissza.

Lenin kultuszának művi volta abban is megmutatkozik, hogy a múmiát művi úton tartják épségben (ha még épségben van, mivel régóta makacs hírek járnak, miszerint a tetem csak papírmasé), méghozzá egy egész tudományos intézet segítségével. A szentek ereklyéi a tudomány beavatkozása nélkül maradnak romlatlanok, a természet törvényeivel ellentétben: aszketikus életükért az Úr csodát tesz, hogy erősítse a hitünket.

A szovjet állam megalapítója „ereklyéjének” kultuszát átvették más keleti szocialista országok is. Mauzóleumot építettek Mao Ce tung-nak Kínában, Ho Shi Minh-nek Vietnámban, Kim Ir Szennek Észak Koreában, Szuhe Batornak Mongóliában.

hoshimin-580x382[1]

kimirsen-580x386[1]

Kim Ir Szen mauzóleum Észak Koreában

Hasonló kultuszok jöttek létre egyes európai országokban is, amelyek mély keresztény hagyománnyal rendelkeztek. Mauzóleumot kapott Georgi Dimitrov Bulgáriában, Klement Gottwald Csehszlovákiában. Ezek azonban csak a kommunizmus fennállásáig maradtak fenn, sőt Gottwaldot már korábban eltemették, a keleti, pogány hagyományú országokban azonban napjainkig fennmaradtak.

Oroszország ma történelmi paradoxont mutat. Az orthodox kulturális értékek felélesztéséről, az orosz hagyományokhoz való visszatérésről beszélünk, miközben az ország központjában továbbra is ott áll a Kreml vörös csillagai között egy pogány szentély. Itt az ideje, hogy levonjuk a történelmi következtetéseket.

Lenin életében kétségtelenül harcos ateista volt, a történelmi Oroszország lerombolója, harcostársai mindegyikénél buzgóbban munkálkodott azon, hogy semmi ne maradjon fenn belőle. Már szóltam az ereklyék feltárásának általa kezdeményezett kampányáról. Egyúttal ő kezdeményezte a templomi értékek elkobzására irányuló kampányt is. Nem egyszer írt és beszélt arról, hogy „bestiális energiával kell az Egyházra támadni”. Itt a kulcsszó a „bestialitás” – ez pontosan rámutat a bolsevizmus belső lényegére. Lehetetlen bármiféle folytonosságról, átvételről beszélni. Az, amit a bolsevikok tettek, blaszfémia volt.

Úgy gondolom, hogy az államfőnek felül kellene vizsgálnia az álláspontját és ki kellenee igazítania önmagát, ahogy azt a balul sikerült megnyilvánulások esetén szokás. Szavaiból egyelőre az következik, hogy a bolsevikok sikeresen használták fel a történelmi hagyományokat. Vagyis, hogy Lenin kultusza és az orthodox hagyományok között nincs elvi különbség és a bolsevikok majdhogynem a történelmi Oroszország közvetlen örökösei voltak. Ugyanez vonatkozik a Tízparancsolat említésére is.

Valóban, a kommunizmus építőjének erkölcsi kódexében találhatunk a Tízparancsolathoz hasonló szavakat még a megfogalmazásokban is, de mégis hiányzik belőle a legfontosabb, az első parancsolat, amire minden más parancsolat épül: „Én, az Úr, vagyok a te Istened; ne legyenek néked idegen isteneid Én előttem”. Boldog Ágoston helyesen írta: „Ha Isten van az első helyen, akkor minden más is a helyére kerül”.

Ha kivesszük az első parancsolatot a Tízparancsolatból, akkor a többiek is elveszítik jelentőségüket és értelmüket. Ezt mutatta meg a mi közelmúltbeli történelmünk is: a parancsolatokat bármi, a proletariátus, a szocializmus stb. győzelme nevében minden további nélkül nélkül megszegték. A „ne ölj” helyett a véres rezsim áldozatainak milliói, a „ne lopj” helyett a nép, a természeti és kulturális kincsek teljes kirablása, a „tiszteld apádat és anyádat” helyett a gyermekek ezerszámra tagadták meg a „nép ellenségeinek” mondott szüleiket és gúnyt űztek őseik emlékezetéből.

A kérdés jelen esetünkben nem az, hogy össze lehet-e hasonlítani Lenin múmiáját a szentek ereklyéivel vagy sem. Össze lehet. De a megfelelő következtetéseket kell levonni.

Itt az ideje, hogy az orosz nép végre meghallja az oroszországi újvértanúk és hitvallók hangját, egyúttal pedig az orosz nép által valaha olyannyira tisztelt Illés prófétát: „Illés pedig odalépett az egész nép elé, és így szólt: Meddig sántikáltok kétfelé? Ha az Úr az Isten, kövessétek Őt, ha pedig a Baal, akkor őt kövessétek! De a nép nem felelt egy szót sem” (3Kir. 18, 21). Talán tényleg itt az ideje, hogy abbahagyjuk a kétfelé sántikálást?

Forrás: www.pravmir.ru

Advertisements