Hit az ateizmus éveiben: 150 fénykép egy moszkvai kiállításról

“HIT AZ ATEIZMUS ÉVEIBEN” – kiállítás Moszkvában

2012. november 8. és december 9. között a moszkvai Állami Központi Múzeumban tárlatot mutatnak be a Szovjetunióban zajlott egyházüldözésről. A kiállítást a múzeum a Szent Tyihon Orthodox Egyetemmel együttműködve szervezte az Egyetem fennállásának 20. évfordulója alkalmából.

“Nyikoláj Jevgenyjevics minden nap nézte, hogy hányan fordulnak nap mint nap az újvértanúk adatbázisához és minden nap nézegette az újvértanúk fényképeit” – mondja Okszána Vasziljevna, Nyikoláj Jevgenyjevics Jemeljánov özvegye. Nyikoláj Jemeljánov egyike volt azon első kutatóknak, akik titanikus munkát vállaltak fel a Krisztusért szenvedett újvértanúkról és hitvallókról szóló adatok felkutatásában és rendszerezésében.

Lehetetlenség felfogni – legalább részben – hogy mit jelentett az egyházüldözés kora, ha nem látjuk azt, amit e kiállításon összegyűjtöttek. A „Bezbozsnyik” [„Istentelen”] folyóirat triumfális kiadványai, a hatalmas „Nincs Krisztus” plakátok, mellettük pedig a szentek lágerszámai, a lágerekben használt eucharisztikus edények, saját kézzel másolt imakönyvek, Szent Lukács (Vojno-Jaszenyeckij) műtőeszközei, a „Tyihon patriarcha lelkének megnyugvását” kérő „Pomjannyik” [neveket tartalmazó „emlékezőkönyv” – ford. megj.] – mi már nem így imádkozunk a szent főpapért, mi már az ő közbenjárását kérjük. Az utolsó teremben az újvértanúk fényképeit láthatjuk. Arcokat, szemeket… bűnös, kivégezni…

Vlagyimir Vorobjev atya, a Szent Tyihon Egyetem rektora szerint a kiállítás célja „az a vágy volt, hogy Oroszország példáján mutassuk be az istentelenségnek való szellemi ellenállás történetét”. Szavai szerint „az, aki nem szereti a történelmét, nem méltó a jövőjére sem”, ezért nagyon fontos, hogy tanulmányozzuk a múltat. Épp ezt igyekszik elősegíteni ez a kiállítás. Vlagyimir atya hangsúlyozta, hogy „Oroszországban az üldöztetés az emberek, eszmék és az emlékezet ellen folyt”, ezért nagyon nehéz volt összegyűjteni az egyházüldözés korának tárgyi emlékeit. Vlagyimir atya köszönetet mondott mindazoknak, akik nem maradtak közömbösek a kiállítás megszervezése iránt és lehetővé tette az általuk őrzött, számukra felbecsülhetetlen értékkel bíró kiállítási tárgyak bemutatását.

Vlagyimir Vorobjev atya, a Szent Tyihon Egyetem rektora felhívta a kiállítás megnyitójára összegyűltek figyelmét arra, hogy Jeruzsálemben létezik a Holokauszt-múzeum, a „Jad Vasem”, amit nagy anyagi befektetéssel hoztak létre. „Csak csodálni lehet, hogy a zsidó nép így őrzi testvérei emlékezetét. Helyesen teszi, éppen hogy így kell cselekedni. Mi nem vagyunk képesek így tenni”. Vlagyimir atya lehetségesnek tartja az Egyház kommunisták részéről történő üldözésének és a zsidók fasiszták általi üldözésének összehasonlítását. „Ez a múzeum (a „Jad Vasem” – szerk.megj.) a zsidóknak a fasizmus néhány éve alatt átélt szenvedéseiről szól. A mi korszakunk jóval hosszabb: az Egyház 70 évig tartó üldözése. Ott néhány millió zsidó halt meg. Nálunk hatalmas mennyiségű ember pusztult el. Senki nem tudja megmondani pontosan, hány ember szenvedett a szovjethatalom miatt. Azok a számok, amiket hallhatunk, csupán becslések, de pontos adatok napjainkban sem léteznek”.

Vlagyimir atya végül szentjeink emlékezetének őrzésére és sorsuk tanulmányozására hívott fel. „Tudjuk, hogy nagyatyáink és atyáink szenvedtek. Emlékezetüknek élni kell, küzdelmüknek fel kell támasztania lelkünkben mindazt a szentet és értékest, ami által a nép élni tud. Ha nem lesz hit, nem lesz élet sem. Reméljük, hogy a kiállítás segít nekünk abban, hogy együtt munkálkodjunk vértanúink emlékezetéért”.

Jevgenyij vereji érsek, a Szent Szinódus Oktatási Bizottságának elnöke szerint a kiállítás „hatalmas dolog”. „Nincs jogunk elfelejtkezni a történelem oldalairól, bármilyenek is legyenek azok”, erre azért van szükség, hogy „a rettenetes fejezetek ne forduljanak elő még egyszer államunk történelmében”.

 A kiállításon több mint ezer tárgyat mutatnak be, köztük olyanokat is, amik máshol még nem voltak láthatók. Az Egyetem számos állami és magángyűjteménnyel kapcsolatba lépett. Mivel e kiállítási tárgyak hatalmas fájdalmat hordoznak, nem hagynak közömbösen senkit sem, talán csak a korábbi hóhérokat, ha betérnének a tárlatra.

 A kiállítási tárgyakat hat teremben helyezték el, kronológiai sorrendben: kezdve a forradalom korával, a polgárháborúval és az egyházüldözés kezdeteivel, az egyházüldözés súlyosbodásának korszakával, amely 1937-ben érte el tetőfokát, majd folytatódik a háború kezdetével, az üldöztetések enyhülésével, a hruscsovi „enyhüléssel” és új egyházüldözéssel, végül a mi korszakunkkal zárul. A kiállítás magját a szentek (Szent Lukács, Nyesztor kamcsatkai püspök, minden orosz szentek ikonja, amely által ihletetten írta meg Szent Afanaszij Szaharov püspök az orosz szentek liturgikus szertartásának szövegét, ami később az újvértanúk és hitvallók istentiszteletének mintájául is vált.

A kiállított tárgyak között található az a pisztoly is, amivel II. Miklós cárt kivégezték, egy később élete végén bűnbánatot tartott NKVD-s hóhér ruhája. A kiállítás figyelmet fordított a vallásellenes propaganda anyagaira is, amely annak idején elárasztotta az egész országot: iskolákat, főiskolákat, sajtót és az irodalmat. A látogatók megtekinthetik a korabeli folyóiratokat, plakátokat, karikatúrákat, könyveket. Általános figyelmet keltett egy visszataszító papot ábrázoló bábu, amit a 20-as években egyházellenes színdarabokhoz használtak.

A kiállításon készült képek itt megtekinthetők.

Advertisements