Kirill patriarcha: mítosz az állam és az Egyház összefonódása

Kirill patriarcha a „Lelkipásztor szava” c. műsorban válaszolt az egyik néző kérdésére, aki levelében aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy az Egyház és az állam összefonódik Oroszországban.

Kirill patriarcha

Jó reggelt, kedves tévénézők!

Műsorunk címére a következő kérdés érkezett: „Kérjük, monda el, hogy van-e valamilyen alapja annak az állításnak, hogy Oroszországban összefonódik az állam és az Egyház? Hogyan lehetséges, hogy még a PACE ülésén is tárgyalták ezt a kérdést és végleges rezolúciót akartak elfogadni e kérdésben. Ez precedens nélküli”. Dmitrij Konovalov leveléből, Szentpétervár.

Már nem egyszer volt lehetőségem arról beszélni, hogy az Egyház és az állam összefonódásának témája a jelenlegi körülmények között az Orosz Orthodox Egyház kánoni területén: mítosz.

Ezt a tézist nagyon könnyű bebizonyítani, mivel ahhoz, hogy összefonódásról beszélhessünk, idézni kellene vagy a patriarchát, vagy a Szent Szinódus és a Főpapi Zsinat határozatát, és papíron bebizonyítani, hogy az Egyháznak célja az összefonódás és megvalósítja ezt a célját.

Ha megnézzük azokat a dokumentumokat, amelyekben az Egyház és az állam viszonyáról van szó, beleértve az Orosz Orthodox Egyház Szociális Koncepciója Alapjait, amit az Egyház irányadónak tekint az állammal való kapcsolata kiépítésében, semmi ilyesmivel nem találkozunk.

Azért, mert az Egyház, átélvén a XX. század súlyos éveit, kielemezve, hogy mi történt vele a XX. században, a történtek okául sok mindenben az Egyház és az állam azon viszonyát látta, ami az Orosz Birodalomban létezett. Akkor az Egyház államegyház volt, az államgépezet részét alkotta és az orthodox hitfelekezet hivatalának nevezték.

Természetes, hogy amikor a forradalom következtében összeomlott az államgépezet, akkor az Egyházra is lerontó csapást mértek. Igaz, nem annyira azért, mert az államgépezet része volt, mint inkább azért, mert az Egyház tanítása, igehirdetése eltért azok ideáljaitól, akik a régi élet lerombolt alapjaink új épületet akartak felépíteni.

De miért jön létre ma ez a mítosz? Hát ezért jön létre: azok, akik kategorikusan nem érdekeltek az Egyház pozícióinak megerősödésében, népünk kereszténnyé tételében, népünk szellemi megvilágosításában. Ijesztgetik a társadalmat és az embereket ezzel az összefonódással: hogy az Egyház valamiféle ideológiai eszköz szerepét fogja betölteni, amely, természetesen, befolyásolni fogja az emberek választását és megfosztja őket az oly értékes szabadságtól.

Ezzel a mumussal elsősorban az értelmiséget ijesztgetik. „Szeretnétek elveszíteni a szabadságotokat? Szeretnétek visszatérni a szovjet időkbe, csak más ideológiai kontextusban? Itt van az Orosz Orthodox Egyház részéről megnyilvánuló nyilvánvaló fenyegetés: megfoszthat benneteket ettől a szabadságtól!”

Ezért az összefonódás mítoszának felfújása az Egyház elleni harc egyik módszere. Felmerül a kérdés: miért jött létre ez a mítosz? Nem alakulhatott ki a semmiből. A cél világos: harc az Egyház ellen. De mi volt az oka? Jól emlékszem, hogyan írt ugyanaz a rosszindulatú sajtó és ugyanazok a szerzők, akik ma az Egyház és az állam összefonódását erőltetik, a 90-as években, és a 2000-es években, arról beszéltek, hogy az Egyház missziója sikertelen volt és nem létezik semmilyen megtérési hullám a kereszténységbe, hogy a vallásosság csupán 1-2%-on van. Hogy az mítosz, hogy Oroszország orthodox ország, az orosz nép orthodox nép. Nem is olyan régen még publikálták ezeket az ujjból szopott statisztikai adatokat, és elmarasztalták az Egyházat abban, hogy teljes fiaskót szenvedett el a misszió területén.

Majd hirtelen, egy pillanatban, tudjuk, mikor jött ez létre, megváltozott a hangnem. Az Egyház cselekvésképtelenségét illető vádak, az orthodox misszió sikeretelenségéről szóló mesés elbeszélések helyett arról kezdtek el beszélni, hogy az Egyház összefonódik az állammal. Hogy minden pórusba betüremkedik! Miért? Miért váltották fel az egyik hazugságot a másikkal? Azért, mert azok, akik ezt a hazugságot terjesztik, meglátták a reális képet. Meglátták az Egyház sikereit. Ma pedig, amikor a legszkeptikusabb szociológiai felmérések is azt állítják, hogy az Egyházban az oroszországiak 73%-a bízik, nem maradhatnak nyugton azok, akiknek az a célja, hogy ezt a bizalmat csökkentsék, lecsökkentsék arra az 1-2%-ra, amiről a 90-es – 2000-es évek elején álmodtak.

És mit használnak fel azon hamis tézis bizonyítékaként, hogy az Egyház összefonódik az állammal? Néhány tényt. Először is, azt a tényt, hogy az istentiszteleteken jelen vannak az állami vezetők, azt a tényt, hogy a főpapoknak jó viszonyuk van a helyi kormányzókkal, azt, hogy az Egyházba olyan emberek jöttek, akik magas beosztásokat töltenek be. De hát ez az összefonódásról tanúskodik? Nem lehet, hogy ez annak tanúbizonysága, hogy népünk orthodoxá válik? Nem összefonódás, hanem a misszió sikere.

Ez a siker messze van még attól, amilyennek látni szeretnénk, még nagyon sok mindent kell megtenni, az emberek még nagyon nagy százaléka félig egyházias, csak most kezd egyháziassá válni. Ezért a csapást a 200 templom programra, az új egyházmegyék megnyitására mérik, mert mindezek az egyházi élet fejlődését stimulálják.

Én már annak idején nyilvánosan fordultam azokhoz, akik terjesztik ezt a mítoszt, hogy hozzanak konkrét példákat az összefonódásra. Jelentek meg ilyen írások. A szerzők nyitott kapukat döngetnek. Nem szégyellik bizonyítékként felhasználni azt, ami teljesen az ellenkezőjének bizonyítéka, nem pedig annak, amit be akartak bizonyítani.

Nos, például, az orthodox kultúra alapjai iskolai oktatása. Az Egyház javasolta, hogy ne csak az orthodox kultúra alapjait oktassák, hanem más kultúrákét is, hogy kínálják a világi etikát is. Mi tudjuk, hogy egyes régiókban az orthodox kultúra alapjai tárgyat nem a lakosság többsége választja. Teljesen a választási szabadság. De nem lehet, hogy még e tantárgy oktatását is, ami egyáltalán nem vallási diszciplína, nem hittan, nem papok tanítják, ahogy ez Nyugat Európa országaiban van, hanem világi pedagógusok, és számaránya egyáltalán nem olyan nagy, hogy mindenkit megijesszen, az összefonódás példájaként hozzák fel. Nézzük meg figyelmesebben a keresztény egyházak életének tapasztalatát Nyugat Európában. Mennyivel több példáját találjuk a vallási tárgyak jóval hatákonyabb oktatásának, mint a mi országunkban.

Egy másik példa. A tábori lelkészek. Miért nem beszélnek az állam és az Egyház összefonódásáról Lengyelországban, az USA-ban, ahol az adófizetők pénzéből tartják el a tábori lelkészeket? Miért nem háborodik fel senki amiatt, hogy az Amerikai Egyesült Államok elnöke a Bibliára tesz esküt? El tudnánk képzelni, hogy milyen nagy kiabálás, fogcsikorgatás lenne, ha ilyen lenne Oroszországban? A tábori lelkészség –egy nagy nehézségek árán elfogadott döntés. De egészen máig csupán alig 20 pap szolgál a hatalmas orosz hadseregben. Szégyelljék magukat! Hiszen arra használják ezeket az érveket, hogy bebizonyítsák az összefonódást!

Pedig úgy tűnne komoly emberek. Szégyen mindezt olvasni.

No és egy másik érv. Visszaadják az ingatlanokat az Egyháznak. De hát Oroszország a 90-es években, egyébként éppen a PACE, az Európa Tanács követelésére, beleegyezett a törvénytelenül államosított egyházi rendeltetésű ingatlanok visszaadásába. De ezt a 90-es években elfecsegték. Az akkori kormányzat rendelkezést adott ki a vallási jellegű vagyon átadásáról, amely alapján azonban egy épületet sem lehetett visszaadni. Mindezt csak azért tették, hogy megmutassák a Nyugatnak: mi teljesítjük az Európa Tanács javaslatait. A valóságban azonban azon rendelkezés alapján egy épületet sem adtak át.

Most végül olyan törvényeket fogadnak el, amelyek megoldják ezt a helyzetet. Normalizálják a helyzetet. Létezik az Európai Tanács követelése, mi pedig döntést hozunk, hgoy visszaadják – hiszen nem üzleti célú épületekről van szó, templomokról van szó, gyakran félromos állapotban. Amelyekre még hatalmas eszközöket kell fordítani, hogy felújítsák azokat. Nem: ez érv az összefonódás mellett!

Nem vagyok biztos abban, hogy ezen műsor után megszűnnek ezek az ostoba, zagyva publikációk. Hiszen az embereknek ismételni kell ezt, hogy beleverjék nem csak a saját állampolgáraink tudatába, de hirdetni kell ezt a dezinformációt az egész világon, többek között a PACE-ban is: nézzétek, összefonódik az Orosz Egyház.

Az Orosz Egyház nem fonódik össze senkivel, többek között az állammal sem. Felelősséget visel a népe erkölcsi állapotáért. A szellemi és anyagi kultúra fenntartásáért. Ebben az értelemben pedig dialógust folytat bármilyen hatalommal, azzal, hogy ezen, a hatalommal való együttműködésen keresztül szolgálja e magasztos célokat, amelyek előtte állnak. Az Egyház nem hajolt el az együttműködés elől még a szovjet időkben sem ott, ahol ez lehetséges volt, ott, ahol fel lehetett használni valamennyire a dialógus eszközeit az erkölcsiség, a spiritualitás erősítésére népünk életében. Nem fog letérni erről az útról ma sem, bármilyen hatalom is legyen Oroszországban. Azért, mert az Egyház nem ellenzéki erő, talán éppen ezért van mindez a vihar. Azért, mert az Egyház nem ellenzéki erő. Talán azonnal meg is szűnnének mindezek a vádak, ha az Egyház felemelné a hatalommal való harc zászlaját, ahogy azt egyes külföldi személyek javasolják?… Az Egyház nem fog forradalommal foglalkozni – ez nem az ő dolga. Dialógusban fog maradni a hatalommal a társadalom szellemi és erkölcsi felvirágzása érdekében. Kategorikusan visszautasít minden felfujt vádat a klerikalizációról és az összefonódásról. És mindezt hangosan, az egész világ füle hallatára jelenti ki.

Adja Isten, hogy e szavak legalább megszégyenítsék azokat, akik nem félnek saját nevüket az Orosz Orthodox Egyházra mondott hazugságokhoz és rágalmakhoz aláírni.

Ezzel fejezem be műsorunkat, Isten áldása legyen mindnyájukkal.

A moszkvai patriarcha sajtószolgálata / pravmir.ru

Reklámok