A szent bogatir. Áthoszi Szent Sziluánról.

Áthoszi Szent Sziluán

Áthoszi Szent Sziluán

Pavel Szerzsantov diakónus

A szent bogatir

Ebben hasonlított Szárovi Szent Szerafimra. Mint ismeretes, Szent Szerafim hatalmas fizikai erővel rendelkezett és csodálatos barátságosság, testvérszeretet és jóság jellemezte e szavak legmagasabb értelmében. Áthoszi Szent Sziluán szintén a bogatírokra jellemző fizikai erővel és hatalmas jósággal rendelkezett. Nem kivánom a két szentet hasonlítgatni, egymáshoz méricskélni. Még valami: ne tekintsük őket mítoszok és bilinák hőseinek, akikről történelmi szempontból nagyon kevés hiteles információval rendelkezünk. Valóságos emberek voltak, környezetük hálával és szeretettel őrizte meg emlékezetüket. Bár egyikük a 19. században, a másik pedig a 20. században élt, mi pedig a 21. században élünk, az idő nem uralkodik az Isten és az emberek iránti valódi szereteten.

Egyszer megkérdeztek engem: „Maradtak-e fenn visszaemlékezések Sziluán sztarecről azokon kívül, amiket Szofronij (Szaharov) archimandrita kiadott?” A váratlan kérdéstől egy pillanatra zavarba jöttem, majd óvatosan így válaszoltam: „Létezik még néhány ember visszaemlékezése, például Szent Nyikoláj (Velimirovics) püspöktől (1). Igaz, ezek a visszaemlékezések néhány oldalon elférnek”. Mivel rendelkezünk tehát? Leginkább a levéltárral és Szofronij archimandrita visszaemlékezéseivel, a híres „Áthoszi Szent Sziluán” könyvével. A könyv első részét a Sziluán atyára való visszaemlékezés és a Sziluán atya által elmondottak alkotják.

Nehéz alábecsülni Szofronij atya munkáját. Sziluán atyát boldog elhunyta után ötven évvel a szentek karában kanonizálták, az Orthodox Egyház pedig, megismerkedvén Sziluán sztarec szerzetesi küzdelmével, kegyelemmel teltnek ismerte el azt. Szeretete küzdelmében az Egyház az emberek iránti odaadó imádságos közbenjárását látta. Szent Sziluán mindnyájunkért imádkozik Krisztushoz, mi pedig arra kérjük őt, hogy ne hagyjon fel az értünk mondott imáival. Szükségünk van a föld népeiért, a teljes Ádámért mondott imáira.

Kezdetben Szofronij atya csupán Szilián sztarec írásait szándékozott kiadni. Áthoszról Franciaországba vitte a füzeteket, ahol megmutatta azokat Vlagyimir Nyikolájevics Losszkijnak, kitűnő teológusunknak. Sajnos Losszkij nem értékelte megfelelően a szöveget. Ilyen választ adott: „Tudja, Szofronij atya, nem látok e jegyzetekben semmi különlegest, semmiféle olyan különleges dogmatikai látásmódot, ami méltó lenne a különleges teológiai figyelemre” (2). Természetesen Losszkij reakciója érthető. Ha összehasonlítjuk Sziluán írásait például a kappadókiai atyák Istenlátásával, amiről Losszkij oly nagyszerűen gondolkodott, nem kevés intellektuális távolságot érezhetünk. Azonban nincs közöttük semmiféle „szellemi távolság”, hiszen mind az Egyetlen Istennel való közösség tapasztalatából születtek.

A jelentős teológus, a szent atyák munkásságát jól ismerő Losszkij reakciójából Szofronij atya megértette, hogy Sziluán atya írásaihoz bevezető részt kell írnia. Fel kell készítenie az olvasót Sziluán atya szavainak befogadására. Éppen ezért írta meg a könyv bevezető részét, valamint az orthodox aszketikáról szóló zárórészt. Sziluán kézirata mellett bekerült a könyvbe a sztarec lelki-szellemi útjának leírása és meglehetősen részletes magyarázata is. Ennek következtében Sziluán sztarec konkrét példáját bemutatva a könyv a szerzetesi lelkiség enciklopédiájává vált.

* * *

Hogyan láthatnánk meg szentéletű Sziluán útját annak teljes nagyságában? Sziluán szentsége alázatos, nem reklámozza önmagát. Szofronij archimandrita elismerte, hogy több évet élt az Áthoszon anélkül, hogy észrevette volna, hogy Sziluan sztarec vele együtt ugyanabban a monostorban folytatja önfeláldozó keresztény küzdelmét. Szent Sziluán nem volt lelkiatya, nem volt pap, megdöbbentő tapasztaltságáról keveset tudtak a környezetében élő szerzetesek. Nem akaszkodott az emberekre tanácsaival, nem demonstrálta saját aszketikus munkálkodását. Afanaszij (Jeftics) püspök mesélte, hogy az Áthosz-hegyen beszélgetett egy idős szerzetessel, aki emlékezett Sziluánra. A püspök megkérte, hogy szóljon a szentről, a szerzetes pedig így válaszolt: „Sziluán, ugyan milyen szent lenne? Együtt teáztam vele!” Ez szintén egy visszaemlékezés Sziluánról…

Szent SziluánLehetséges, hogy ha Szofronij atya nem veszi észre Sziluánt, akkor minden másképp alakul. Sziluán azonban maga szólította meg őt, méghozzá komoly indokkal. Az egyik testvérnek, aki a csüggedés gondolataival küzdött és felkereste őt, Szofronij atya azt tanácsolta, hogy „mindig álljon a kétségbeesés határán”. Ekkor jegyezte meg a sztarec Szofronijnak, hogy tanács elvileg helyes, de meghaladja a szerzetes mértékét (szintjét), ezért a jelen esetben nem megfelelő. Így vezette rá nyílt beszélgetésre a lelki szükség Szofronijt és Sziluánt.

Szofronij a beszélgetés után kezdte felfogni, hogy Sziluán atya Istennek milyen csodálatos ajándéka. Hét évig volt kapcsolatban a sztareccel, a tanítványa lett, közelről ismerte meg őt. Sziluán sztarec elmondta neki azt a kinyilatkoztatást, amit magától Krisztustól kapott: „Tartsd elmédet a pokolban, és ne ess kétségbe”. Hatalmas kinyilatkoztatás egyszerű és kimeríthetetlen szavakban. Új kinyilatkoztatás arról, amit az orthodox aszkéták mindig is tudtak: az üdvösség a félelem és a remény között valósul meg. Kinyilatkoztatás arról, hogy mi az Istenbe vetett remény és a kétségbeesés, és arról, hogy hogyan kell folytatni a láthatatlan küzdelmet.

Szofronij a Szent Hegyen Sziluánnal találkozott. Egy magas kultúrájú értelmiségi találkozott egy egyszerű paraszttal. És kiderült, hogy a parasztember szellemi tapasztalata olyan tartalmas és magasztos, hogy az értelmiség egész hátralevő életét annak átgondolásával töltötte, azzal élt, és érezte e tapasztalat magasabbrendűségét és földöntúli bölcsességét.

Szent Sziluán és Szofronij atya találkozása gondviselésszerű volt. Gondviselésszerű volt az is, hogy Szofronij meglátta Sziluán nagyságát, sok mindent megtanult tőle. Gondviselésszerű volt az is, hogy Sziluán ilyen fogékony, céltudatos és hálás tanítványra talált. Szofronij atya féltve őrizte sztarecének emlékét. Nem árnyékolta be önmagával, nem adta szájába saját gondolatait, nem talált ki bonyolult életrajzot a már elhunyt áthoszi sztarecnek, nem egészítette ki szegényes információit fantáziája burjánzásával. Egyszerűen csak megosztotta az emberekkel azt a valóságos örömöt, amit a Sziluán sztarechez fűződő kapcsolatában megélt. Megosztotta velünk Szent Sziluán egyszerűségének és bölcsességének érzését: az egyidejű egyszerűségét és bölcsességét

Szofronij tanúbizonysága nagyon sokat jelent. Hála Istennek, hogy kiadta Szent Sziluánról írt könyvét.

Végül megosztok még egy visszajelzést arról, hogy mit ad az embereknek Sziluán atyával való megismerkedésük. Egy mélyen egyházi ember mondta: „Amikor Szent Szimeon Új Teológust olvasom, a lelkem szomorú, hogy milyen távol vagyok a valódi keresztény élettől. Amikor Sziluán sztarecet olvasom, a lelkem vigasztalódik az Úrban, örvendezik Őbenne, Aki szeret engem is, bűnöst”. Ez nem azt jelenti, hogy Szentéletű Szimeon valamiben rosszabb lenne Szentéletűű Sziluánnál. Ez azt jelenti, hogy Szentéletű Sziluán írásai vígasztaló hatással vannak a lélekre még akkor is, amikor a szív bűnbánó megtörtségéről, az Istenben való szomorúságról ír.

Sziluán sztarec írásai a lelki vigasztalás élő igéi. Mennyire szükségünk van rájuk! (3)

Jegyzetek:

1. Velimirovics Szent Miklós visszaemlékezései itt olvasható: http://silouan.narod.ru/svidet11.htm

2. http://www.pravmir.ru/ob-otce-sofronii-saxarove-i-monastyre-v-grafstve-esseks-chast-1/

3. Szofronij atya könyve magyarul két kiadásban is megjelent.

Szofronyij (Szaharov): A Szent Hegy titka (Áthoszi Sziluán (1866–1938) élete, tanításai és írásai), fordította és a jegyzeteket írta: Imrényi Tibor, Akadémiai Kiadó – Odigitria Kiadó, Budapest, 2006;

Szofronij (Szaharov) apát, “A Szent Hegy titka. Áthoszi Sziluán (1866-1938) élete, tanításai és írásai.” Odigitria-JEL, Budapest, 2010. Fordította: Imrényi Tibor.

Forrás: http://www.pravoslavie.ru

Advertisements