Kivégzés a foglyok segítése miatt: Tatyjána Grimblit újvértanú

Tatyjána Grimblit újvértanú

Arra a kérdésre, hogy miért él olyan szegényesen, Grimblit így válaszolt: “Ti borra és mozira költitek a pénzeteket, én meg arra, hogy a foglyokat és az Egyházat segítsem”.

 

Az Orthodox Egyház szeptember 23-án emlékezett Tatyjána (Grimblit) újvértanúra. 75 évvel ezelött, 1937 szeptember 23-án végezték ki Tatyjána Nyikolajevna Grimblitot a moszkvai Butovó lőtéren.

“Egész Oroszország jótevője”

Az 1920-as évek közepén az OGPU jellemzést fogalmazott meg Tatyjána Nyikolajevna Grimblitről. Eszerint Grimblit polgártársnő “kapcsolatban áll a papság ellenforadalmi elemeivel, akik a narimszki vidéken, Arhangelszkben, tomszli és irkutszki börtönökben vannak. Gyűjtéseket végez és részben postán, részben ismerők útján adja tovább. Grimblitnek a tyihonisták minden egyházközségében vannak közeli ismerősei, akiken keresztül a gyűjtést végzi “.

Tatyjána Grimblit nevét ma kevés hívő ismeri. Azonban a 20-30-as években a keresztények szerte Oroszországban ismerték őt. Az OGPU emberei hosszú éveken át próbálták “megfejteni” a Grimblit-jelenséget, de sikertelenül. Ez nem meglepő, hiszen az, amit ez az egyedülálló gyenge asszony véghezvitt, zavarba hozza még a hívőket is

Tatyjána Grimblit rövid élete nem bővelkedett külső eseményekben. Az olyan címkék, mint a “kiemelkedő orthodox misszionárius” vaagy ahogy Damaszkin (Orlovszkij) igumen nevezte: “egész Oroszország jótevője”, úgy tűnhet, nehezen kapcsolhatók az életrajzához. Nem volt apáca, nem tartozott értelmiségi vagy művészi körökhöz. Nincs információnk arról, hogy voltak-e különleges szellemi, misztikus tapasztalatai, amiket megosztott volna a környezetével. Még csak az sem mondható el, hogy különleges tekintélye lett volna a hívők között, soha nem voltak tisztelöi, követői, tanítványai. Úgy tűnik, hogy különlegesen közeli barátai sem voltak. Életében nem voltak nagy hőstettek, sem látható dicsőség.

Mégis, a 20-30-as években az üldözött Orosz Egyház számára az Evangélium élő megtestesítőjévé vált. Egész tudatos életét a foglyok segítésének szentelte. Napról-napra, évről-évre vitte nekik a csomagokat. Sokszor teljesen ismeretleneknek segített, akikről azt sem tudta, hogy hívök-e vagy sem és hogy milyen cikkely alapján ültették le őket. Keresetének majdnem teljes összegét erre költötte és más keresztényeket is erre buzdított. Ebben volt Tatyjána Nyikolájevna kereszténységének lényege. A valódi szeretet, ami Pál apostol szerint nem keresi a maga hasznát (1Kor. 13, 4).

“Nem ismerek rajtam kívül gyűjtő személyeket”

Tatyjána 1903-ban született egy tomszki kishivatalnok családjában. Születésnapja – december 14. – egybeesett a szegények és otthontalanok iránti szeretetéről ismert Irgalmas Szent Filaret ünnepével. Az Isten és az Egyház szeretetét Tatyjánában nagyapja, Antonyin Mirjuszov, az ismert tomszki protoijerej ültette el. Az októberi forradalom idején 14 éves volt. A birodalmi egyház pompája és nagysága a szeme előtt porladt el. Az üldöztetések azonban csak megerősítették őt Krisztus követésének vágyában.

A gimnáziumot 1920-ban végezte el. Ébben az évben halt meg az apja is. Tatyjánát az egyik árvanevelő kolóniában alkalmazták nevelőként. Ettől fogva élete végéig a foglyok és a szenvedők közelében maradt, és őt magát is többször letartóztatták.

Keresetének nagy részéből és abból a pénzből, amit a tomszki templomokban összegyűjtött, élelmiszert és ruhákat vásárolt, majd elvitte a tomszki börtön foglyainak. Mindenkinek adott, nem nézve, hogy a fogoly hívő vagy nem hívő, hogy milyen cikkely alapján börtönözték be. A börtönadminisztrációtól megtudakolta, hogy kik azok, akik nem kapnak csomagokat, és nekik adta az adományait.

A polgárháború után a “forradalom ellenségeit”  Szibériába kezdték száműzni. A Tomszk környéki börtönök és lágerek száma egyre nőtt. A nép fájdalmát saját személyes fájdalmának érezvén Tatyjána felkereste a környező városokat is, hogy több szükséget szenvedő fogolynak segíthessen.

Az OGPU szervei már a 20-as évek elejétől megfigyelés alatt tartották. 1923-ban, amikor az irkutszki börtönök foglyainak vitt csomagokat, letartóztatták és ellenforradalmi tevékenységgel vádolták meg. Úgy tűnik, nem találtak bűncselekményre utaló tényeket, mert 4 hónap múlva szabadon engedték.1925-ben újra letartóztatták, de 7 nap múlva kiengedték. Helyzetének nyilvánvaló veszélyessége ellenére Tatyjána tovább folytatta a bajba jutottak segítését.

Tatyjana Grimblit a zirjan-vidéki lágerben

Tatyjana Grimblit a zirjan-vidéki lágerben

Ekkorra már megismerkedett az Orosz Egyház több szibériai börtönökben raboskodó kiemelkedő főpapjával és papjával. Sokakkal levelezett, barátságba került.

Tatyjana fokozatosan egyre több embert vont be tevékenységébe. Egyesek pénzt adtak, mások csomagokat juttattak el távoli helyekre. Ismeretségi köre az egyházi közegben egyre kiferjedtebbé vált, ami nyugtalanította az OGPU titkos osztályát [ez a részleg foglalkozott az Egyház likvidálásával – ford.megj.]. Hamarosan több tomszki pappal együtt letartóztatták mint a “kormányzósági tyihonista [vagyis a Tyihon patriarcha vezette Egyház – ford. megj.] mozgalom lelkesítőjét”.

Az 1925. május 6-i kihallgatási anyagok tartalmazzák azok neveit, akiknek Tatyjána pénzt és csomagokat adott át: Varszonofij (Vihvelin) püspök, Jevfimij (Lapin) püspök, Antonyij (Bisztrov) püspök, Joannyikij (Szperanszkij) püspök, Agafangel (Preobrazsenszkij) püspök, Popov és Kopilov papok, narimszki száműzetés; Viktor (Bogojavlenszkij) püspök, irkutszki börtön…  Tatyjána beismerte, hogy csomagokat adott át “a tomszki börtönökbe zárt papságnak és világiaknak, és általában foglyoknak, anélkül, hogy tudta volna a letartóztatásuk okát”.

Tatyjánát a társairól is faggatták. A kihallgatási jegyzökönyv a mai olvasójának is fejtörést okoz:

– Fordult-e felhívással a papsághoz, hogy segítsék a fogvatartottak és a száműzöttek számára folytatott gyűjtést? – kérdezte a nyomozó.

– Igen, foridultam, de elutasítással találkoztam a részükről, – felelte Tatyjána.

– Kiket ismer, akik magától függetlenül gyűjtöttek a foglyok számára?

– Nem ismerek rajtam kívül gyűjtő személyeket.

Damaszkin igumen, Tatyjána Grimblit újvértanú életírásának szerzője szerint Tatyjána azért válaszolt így a kihallgatónak, mert nem akart senkit belekeverni az ügybe az ismerös papok közül. De nem lehet kizárni egy másik lehetőséget sem: Tatyjána igazat mondott, nem volt “ellenforradalmi mozgalom” szervezője, amit az OGPU megpróbált leleplezni, hanem valóban önzetlenül és önfeláldozóan, magányosan tevékenykedett. Az Orosz Egyház életében valóságosan teljesültek az Úr szavai arról, hogy “az aratni való sok, de a munkás kevés” (Mt. 9, 37).

Május 18-án lezárták a nyomozást, az OGPU pedig döbbenetesen “árulkodó” határozatot hozott arról, hogy “nem tűnik lehetségesnek a szükséges anyagok összegyűjtése a nyílt tárgyaláshoz, de a bűnössége mégis megállapítható”. Az OGPU Különleges Kollégiuma Tatyjánát 3 év zirjanszk-vidéki száműzetésre ítélte.

Megkezdődött a több mint egyhónapos utazás vagonokban és gyűjtőfogházakon keresztül. 1926 július 1-én érkezett meg Uszty-Sziszolszkba. Azonban két héttel később Kazahsztánba szállították át. Újra vagonok és gyűjtőfogházak. A száműzetésben Tatyjána verseket írt.

December 15-én érkezett meg más foglyokkal együtt Turkesztánba. Ezután valami érthetetlen, de a kor viszonyai közt nem elképzelhetetlen történt. 1927 december 19-én az OGPU Különleges Tanácsa szabadlábra helyezte Tatyjánát és engedélyezte számára a szabad lakhelyválasztást. Àzonban a turkesztáni OGPU erről csak 1928 március 10-én értesítette a száműzöttet. Tatyjána Nyikolajevna március 16-án Moszkvába utazott. A pizsi Szent Miklós templom környékén talált szállást, ahol egy pap ismerőse, Gavriil (Igoskin) atya szolgált (ő három letartóztatást követően összesen 17 és fél évet töltött lágerben, 1959-ben hunyt el, 2000-ben kanonizálták az újvértanúk és hitvallók karában). Tatyjána a templom állandó hívője lett, a kliroszon énekelt. Továbbra is gyűjtötte az adományokat a foglyoknak és látogatta a börtönöket, most már Moszkva környékén.

Majd újból letartóztatják, ugyanazért. Az 1937 április 17-i kihallgatáson Tatyjána újból elmondta a kihallgatótisztnek, hogy nem folytat semmilyen különleges egyházi tevékenységet, hanem mjnden fogolynak segít, és nem kérdezi, hogy hívök-e vagy sem, sőt még azt sem, hogy politikai vagy köztörvényes cikkely alapján ítélték el az illetőt, és hogy őt csak az érxekli, hogy ezek az emberek szükséget szenvednek és nincs aki segítsen nekik. Újra fogaság, most a viseri javító-munkatáborba került, Pszkov vidékére.

Itt a lágerben Tatyjána kitanulta a felcserséget és felcserként kezdett szolgálni. Boldog volt, mert új lehetőséget kapott mások segítésére. 1932-ben szabadult, de megtiltották, hogy az ország 12 nagyvárosába költözhessen. A vlagyimíri Jurjevbe ment, majd 1933-tól Alekszandrovba, ahol a helyi kórházban feldcserként helyezkedett el. 1936-ban a moszkva megyei Konsztatyinovóba költözött, ahol laboráns lett a járási kórházban.

“Istenért nem csak börtönbe, a sírba is örömmel megyek”

Életének utolsó éveiben fedezte fel a maga számára Gyivejevót. Gyakran felkereste Szárovi Szent Szerafim monostorát, ahol lelkiatyja, Pavel Peruanszkij atya szolgált. Egyik 1937. szeptember 5-én kelt, a még birszk-i száműzetését töltő Averkij (Kedrov) érseknek írt, az érsek sorsa iránt aggódó – mivel mindenünnen érkeztek a papok és világiak letrartóztatásáról szóló hírek -levelében írta:

“Kedves Averkij vladika! Régóta nem kaptam Önről hírt. Másfél hónapig szabadságon voltam. Elutaztam Gyivejevóba és Szárovba. Gyönyörű hónapot töltöttem ott. Csodálatosan szép volt. A paradicsomban sem lehet édesebb, mert nem lehet ennélmjobban szeretni. Áldja meg az Isten azokat az embereket, akik lelkének szépsége még most is előttem van. Nagyon erősen megszerettem azokat a helyeket és mindig oda vágyom. Már harmadik éve járok oda, és minden alkalommal hosszabb időt töltök ott. Örökre ott maradnék, de nincs rá áldás…”

Azon az estén, amikor ezt a levelet írta, Tatyjánát újból letartóztatták.

Az NKVD-sek akkor tartóztatták le, amikor egy újabb levelet írt az egyik száműztésben lévő papnak, a mondat közben szakítván meg a levélírást. Mielőtt elvitték volna, egy feljegyzést hagyott a barátnőjének, hogy értesítse a történtekről az édesanyját. Még e percekben is megőrizve nyugalmát, Tatyjána Nyikolájevna így írt:

„Olga, kedvesem, bocsáss meg! Végy magadhoz mindent. Vedd át a fehérneműt Dunyától. A fehérneműt tedd be az ágy alatt lévő dobozba. Az ágyneműt és a ruhát varrd bele egy zsákba (két zsákot találsz, de keress jót és tisztát, amiben mindent elküldhetsz anyámhoz). Ha elvisznek innen engem, akkor tíz nap múlva küldj el mindent anyámnak, de előtte értesítsd levélben a letartóztatásomról. Írd meg a levelet, majd néhány nappal később küldd el a dolgokat. Lesz pénzed a küldeményre. A pénzt tíz nappal a csomag után küldd el anyámnak, ő fogja nekem elküldeni a szükséges holmikkal együtt. Forrón csókollak. Mindenkinek mindent köszönök. Bocsássatok meg. Amikor felvettem a keresztet, ami rajtam van, tudtam, hogy újból elvisznek. Istenért nem csak börtönbe, a sírba is örömmel megyek.”

Szmirnyickij, a konsztantyinovói NKVD helyettes vezetője tanúként hallgatta ki Tatyjána kollégáit a konsztantyinovói kórházból: az orvost, a nővért és a pénztárosokat. A következőket mondták:

„Tudomásom van arról, hogy Grimblit látogatott egy beteget, aki a kórházban feküdt, és akihez ellátás tekintetében Grimblitnek semmi köze nem volt. Másnap a beteg azt mesélte az orvosnak, hogy monostorokról, szerzetesekről, kriptákról stb. álmodott. Ez a tény azt a gondolatot ébreszti bennem, hogy Grimblit vallási témákról beszélgetett a beteggel. A kórház munkatársainak az újbóli [állam]kölcsön kérdéséről tartott gyűlésen Grimblit nem szólalt fel a vitában sem a határozat mellett, sem ellene, de az aláírásról szóló szavazáskor nem szavazta meg a kölcsön aláírását”.

„Grimblit 1937 telén, egy súlyosan beteg kórtermében betegek és az egészségügyi személyzet jelenlétében a beteg halála után felállt és demonstratívan keresztet vetett. Beszélgetésekben a jelenlegi rendszert a cári rezsimmel összehasonlítva Grimblit így beszélt: „A szovjethatalom idején nem kevesebb helytelen dolog létezik, mint korábban”. Grimblit így beszélt: „Ti borra és mozira költitek a pénzeteket, én meg arra, hogy a foglyokat és az Egyházat segítsem”.

 A nyakában hordott keresztre vonatkozó kérdésre Grimblit nem egyszer válaszolta: «A nyakamban hordott keresztért a fejemet adom, amíg élek, senki nem veszi le rólam, ha pedig valaki megpróbálja levenni rólam, az csak a fejemmel együtt teheti meg, mivel azt örökre magamra vettem».

 1936-ban az egyik Dmitlágból [lágerből] érkezett fogoly szállást kért tőle, Grimblit pedig megkérdezte, hogy milyen cikkely alapján ül, amikor pedig azt a választ kapta, hogy az 58. cikkely alapján [ez egy politikai cikkely volt a büntetőtörvénykönyvben – ford. megj.], elégedetten adta át neki a szobáját, mondván, hogy az 58. cikkely alapján elítélt embereket mindig kész bármivel segíteni. Többször előfordult, hogy kórházi munkája idején Grimblit vallási rítusok végzése céljából munkaidőben a templomba ment”.

 „Tudomásom van arról, hogy Grimblit nagyon vallásos ember, a vallást mindennél előbbre helyezi. Színeváltozás napján Grimblit egy beszélgetésünkben a következőket mondta: «Most már nincs nép, hanem hasonlóak az állatokhoz. Emlékszem, korábban hogy volt, amikor még a gimnáziumban tanultam. Elmentünk a templomba, pihentünk és a munka is jobban ment, most pedig nincs semmi különbség, de eljön majd az idő, amikor az Úr elküldi büntetését és mindenért elszámoltat» Gyakran hallottam Grimblittől ilyen szavakat: «Eljön majd az idő, amikor az, aki nem hisz, bűnbánatot fog tartani és szenvedni fog ezért, ahogy most mi, hívők szenvedünk». Grimblit ráadásul szolgálati helyzetét is kihasználta, hogy vallási érzéseket terjesszen a kórházi betegek között. Ügyeletben Grimblit az alábbi szavakkal adta ki a betegeknek a gyógyszereket: „Isten áldásával”. Egyúttal pedig keresztet vetett a betegekre. A gyenge betegek nyakába Grimblit kereszteket kötött”.

 „A gyermekneveléssel kapcsolatban Grimblit napjainkban nem egyszer mondta: «Mi jót várhatnánk a mostani gyermekektől a jövőben, amikor szüleik maguk sem hisznek és a gyerekeiknek is tiltják, hogy higgyenek». A szülőket korholván, mondta: «Bárhogy is fordultok el Istentől, előbb vagy utóbb el fog számoltatni benneteket». 1936-ban kilencéves lányom mesélte, hogy Grimblit megtanította keresztet vetni, amiért ajándékot adott neki”.

A tanúk kihallgatása után Szmirnyickij megkérdezte Tatyjánától:

– Grimblit vádlott, nem tagja-e jelenleg valamilyen vallási szektának, és ha igen, annak mik a céljai?

Semmilyen szektának nem vagyok tagja.

– Grimblit vádlott, milyen forrásokból segítette a foglyokat és tagja-e valamilyen szervezetnek, amelynek célja, hogy segítse őket, valamint hogy terjessze a vallást a tömegek között?

– Nem voltam és nem vagyok tagja semmilyen szervezetnek. A foglyokat és akiket tudok, saját megkeresett pénzemből segítem. Soha nem foglalkoztam és nem foglalkozok a vallásnak a tömegek közötti terjesztésével.

– Mi az oka, hogy az esetek többségében politikai foglyoknak nyújt segítséget, és mi az oka annak, hogy kizárólag politikai foglyokkal levelezik?

– Vallásos emberként csak azoknak vallásos foglyoknak segítettem, akikkel a transzportok során és a börtönökben találkoztam, és amikor kiszabadultam, leveleztem velük. A politikai foglyok többi részével soha semmilyen kapcsolatban nem voltam.

– Vallásos emberként hogyan nyilvánult meg a szovjethatalom és az Ön körül élő nép iránt?

– Igyekeztem becsületes és lelkiismeretes munkásként megnyilvánulni a hatalom és a környezetem előtt, bizonyítani akarván ezzel, hogy a vallásos ember is lehet olyan tagja a társadalomnak, akire szükség van és aki hasznos. Nem titkoltam a vallásosságom.

– Grimblit vádlott, elismeri-e bűnösségét abban, hogy szovjetellenes agitációt folytatott a konsztantyinovszki kórházi munkája idején?

– Semmilyen szovjetellenes agitációt soha sehol nem folytattam. Azokra a mondatokra, amiket, sajnálván engem, mondtak: “Inkább öltözzön és étkezzen jobban a pénze elküldése helyett”, azt feleltem: “Önök költsék a pénzüket szép ruhákra és édes ételekre, de én inkább szerényen öltözködöm és egyszerűbben étkezem, a maradék pénzemet pedig elküldöm azoknak, akiknek szükségük van rá”.

Ezután Tatyjánát a zagorszki börtönbe vitték. 1937. szeptember 13-án lezárták a nyomozást és megírták a vádiratot. Szeptember 21-én, mielőtt az ügyet átküldték volna a Trojkának [rögtönítélő háromtagú ítélethozó testület a szovjet NKVD-ben – ford. megj.], Idelszon NKVD tiszt kihallgatásra rendelte Tatyjánát, majd megtudván, hogy korábban miért tartóztatták le, megkérdezte:

– Önt szovjetellenes agitációval vádolják. Elismeri a bűnösségét?

– Nem ismerem el bűnösségemet. Soha nem foglalkoztam szovjetellenes agitációval.

– Önt azzal is vádolják, hogy kárt okozott, tudatosan betegeket segített a halálba a konsztantyinovói börtönben. Elismeri bűnösségét?

– Nem ismerem el bűnösségemet, soha nem foglalkoztam károkozással.

 Elolvasván a kihallgatási jegyzőkönyvet, Tatyjána aláírta a jegyzőkönyvet záró mondatot: „Szavaimat hűen adja vissza, személyesen átolvastam”. Szeptember 22-én az NKVD Trojkája Tatyjánát halálra ítélte. Másnap az egyik moszkvai börtönbe vitték át, ahol a kivégzés előtt, az alábbi fényképet készítették róla.

Tatyjána Grimblit kivégzése előestéjén készített fényképe

Tatyjána Grimblit újvértanú kivégzése előestéjén készített fényképe

Tatyjána Nyikolájevna Grimblit halálos ítéletét 1937. szeptember 23-án hajtották végre, majd testét a moszkvai butovói lőtér egyik tömegsírjába temették. A Szent Szinódus 2002. július 17-i határozatával az oroszországi újvértanúk és hitvallók karában kanonizálta.

Ifjúság, fiatalság: tövisruhában,

A kelyhet teljesen kiittam.

Örök emlék a halál leple által,

hiszem, megadatik nekem.

(Tatyjána Grimblit 1932-ben írt verséből)

Anasztaszija Koszkello/www.pravmir.ru

Reklámok