Ki üzletel a Megváltó Krisztus székesegyházban?

Rjazancev protoijerej, a templom kulcsára

Rjazancev protoijerej, a templom kulcsára

Nyílt beszélgetés Mihail Rjazancev protoijerejjel, a Megváltó Krisztus székesegyház kulcsárával (elöljárójával) arról, hogy valójában kik foglalkoznak üzlettel Moszkva legfőbb templomának területén.

Moszkva szépsége és büszkesége – a Megváltó Krisztus székesegyház. Mostanában aktívan emlegetik a sajtóban. A fogyasztóvédelmi jogvédők keresetet nyújtottak be a templomban zajló – nézeteik szerint törvénytelen – üzleti tevékenység ellen, de a bíróság elutasította a keresetüket. A riporterek most azt kutatják, hogy milyen cégek működnek a templomkomplexum területén. Eközben az Egyházat gyakran összekeverik a templom Alapítványával, az üzletembereket pedig a papságával. A tisztánlátás érdekében beszélgettünk a Megváltó Krisztus székesegyház kulcsárával (elöljárójával), Mihail Rjazancev protoijerej atyával.

Kinek a kezében van a reális hatalom?

– Mihail atya, mi az, ami az Orosz Orthodox Egyház tulajdonába tartozik a Megváltó Krisztus székesegyház komplexumában?

– Semmi.

– Az ikonok, ereklyék?

– A relikviák, kegytárgyak, természetesen egyháziak. De az ingatlanból, a helyiségekből, felszerelésükből semmi.

– Az íróasztal, ami mögött Ön ül, kinek a tulajdona?

– Az egész berendezést a befektetők vásárolták a templom építésének idején. Amikor a komplexumot átadták, berendezték a kulcsár és a patriarcha szobáit. Ezt a templom Alapítványa használatba adta nekünk.

– Ki hát akkor a Megváltó Krisztus székesegyház tulajdonosa?

– Moszkva városa. Ténylegesen pedig mindenről a templom Alapítványa rendelkezik, az egész komplexum az Alapítvány igazgatása alatt áll.

– Az Alapítvány alá van rendelve a patriarchának?

– Nincs alárendelve.

– Kinek van alárendelve?

– Az Egyházból senkinek. Auditorok vizsgálják, akiket elsősorban az érdekel, hogy az Alapítvány hogyan használja fel a költségvetési pénzeket. Hiszen ismert, hogy a fővárosi költségvetés évente nem kis összeget különít el a Megváltó Krisztus székesegyház komplexumának fenntartására. Ami az Alapítvány üzleti tevékenységét illeti, erről semmilyen információval nem rendelkezek. Még egyszer szeretném hangsúlyozni: az Alapítványnak semmi köze az Egyházhoz.

– De ugyanakkor az Alapítvány elnöke: Ön, Mihail atya…

– Igen, névlegesen. De ha megnézi az Alapítvány szabályzatát, akkor láthatja: az elnöknek semmilyen reális joga nincs. Amikor a fővárosi hatóságok létrehozták ezt az alapítványt, akkor a pénzügyek feletti minden jogosultságot saját embereik kezében hagytak, az Egyháznak pedig tisztán reprezentatív szerepet jelöltek ki. Ezért az elnök a Patriarchátus képviselője, de sem a pénzhez, sem a projectekhez semmi köze nincs. Minden reális hatalom az Alapítvány ügyvezető igazgatójának kezében van, akit a patriarchával való egyeztetés után a fővárosi hatóság nevez ki.

– Próbálta Ön megváltoztatni ezt a helyzetet?

– Próbáltam. A szabályzat kimondja, hogy az elnök hívja össze az Alapítvány igazgatói tanácsát. Megpróbáltam, de azt mondták nekem: „Nem kell ezt”. Akkor felvetettem a szabályzat megváltoztatásának kérdését, hogy kiszélesítsék az elnök jogait – például, hogy joga legyen információkat bekérni. De értésemre adták, hogy ez is felesleges: nem fogják megváltoztatni a szabályzatot, mivel azt kezdettől az ügyvezető igazgató személyére írták.

– Vagyis nem szándékoznak osztozni a hatalmon?

– A hatalommegosztás szóba sem került. Mi csupán szeretnék bekerülni az információs térbe, hogy értsük, mi folyik körülöttünk… Sajnos egyelőre ez még nem sikerült.

Ki van az oltár felett?

– Milyen helyiségeket használ az Egyház a templomkomplexumban azokon kívül, amelyek rendeltetése a szertartások végzése?

– Az én irodámat, a pénztárt, a patriarcha szobáit, az étkezőt és néhány szobát a harmadik emeleten, ahol egy varróműhely, a harangozók és a vasárnapi iskola osztályterme van.

– Hogy van ez jogilag megformálva? Van szerződésük az Alapítvánnyal?

– Csupán csak egy belső megállapodás létrezik, ami alapján fizetjük a rezsiköltséget az Alapítványnak. Összességében azonban az Egyház itteni jelenléte nincs jogilag rögzítve.

– Igaz-e, hogy az oltár feletti helyiséget az Alapítvány bérbeadta egy cégnek?

– Igen, az oltár felett egy ügyvédi iroda helyiségei vannak.

– A templom körüli üzleteknek, ahol drága ajándékokat, órákat, ékszereket árulnak, van valamilyen közük az Egyházhoz?

– Semmilyen. Mindezek magáncégek üzeletei, akik az Alapítvánnyal állapodtak meg. Az Egyház magában a templomban értékesít gyertyákat, ikonokat, vallási irodalmat, fogadja a hívek „névlistáit”*, a szertartások megrendeléseit, de mindez nem kereskedelem. Minden hívő, amikor egy gyertyát vesz és ezért 10 vagy 20 rubelt kifizet, tudja, hogy ez az összeg nem a gyertya reális ára. A gyertya jóval kevesebbe kerül. Ezt a pénzt a templomnak adományként adja.

– A cégektől kapnak adományokat?

– Az Alapítvány monopolizálta a szponzorokkal való kapcsolatot. Gyakorlatilag a jogi személyek minden adománya az Alapítványhoz kerül.

– Ön mondta, hogy egy pékséghez fordultak, hogy lisztet kérjenek a proszforákhoz, és azt felelték Önnek, hogy már ingyen szállítanak lisztet a templomnak. Kiderült, hogy a lisztet az Alapítvány kapja, amiből a közeli büfében árusított süteményt készítik…

– Igen, nem egyszer előfordult, hogy az Egyház valakit felkért, és – csodálkozásunkra – azt a választ kaptuk, hogy „már segítjük magukat”.

– Néhány évvel ezelőtt a Megváltó Krisztus székesegyházban majdnem helyet kapott a krisnások összejövetele. Kibérelték az Alapítványtól a zsinati termet, és reklámakciót akartak ott megrendezni. Ez megismétlődhet?

– Ezután az eset után kértem, hogy az Alapítvány előre tájékoztasson bennünket a templomban tervezett akciókról. Ezután egy ideig tájékoztattak. Majd abbahagyták: küldtek egy levelet, amiben az áll, hogy mindent Vszevolod Csaplin atyával fognak egyeztetni. Én nem vitatkoztam.

Milyen költségeket visel az Egyház?

– Nemrég a Színeváltozás templomban [Az altemplom, maga a székesegyház Krisztus Születése ünnepének van szentelve ford. megj.] a falakat freskókkal díszítették. Ki fedezte a költségeket?

– A városi költségvetés.

– Nyilvánvaló, hogy nem az Egyház folytat üzleti tevékenységet a székesegyházban. De felmerül a kérdés: ha minden, ami a rendfenntartással, a védelemmel, a festéssel kapcsolatos, a költségvetésből kerül fedezésre, milyen költségei vannak az Egyháznak? Csak az itt szolgálók fizetése?

– Nem csak a fizetés. Az Alapítványnak fizetjük a rezsiköltségeket. Amikor pedig tisztasági felújításra van szükség azon helyiségekben, amiket használunk, az Egyház ezt saját költségére végzi.

– Például az étkezőben, amit önök használnak, eltörik egy vízcsap. Ezt önök cserélik egyházi pénzekből?

– Természetesen.

– És ha felújításra van szükség a templomban, ki fizeti? A költségvetés vagy az Egyház?

– Hála Istennek, a templomnak még nem volt szüksége felújításra.

– Egy interjúban Ön elmondta, hogy az alapítvány elvette a vasárnapi iskola asztalait, ezért a gyerekek állva esznek… visszaadták?

– Nem, de mi vettünk saját asztalokat, így jobb. Ezek apróságok, de megrontják a hangulatot. Valamiért ezek a dolgok mindig egyházi ünnepek előtt történnek.

– Az Alapítvány munkatársai részt vesznek a szertartásokon a templomukban?

– Igen, a munkatársak, a technikai személyzet nagyszerű emberek. Sokan járnak közülük a szertartásokra. De titokban sokan beismerték, hogy az Alapítvány vezetősége kategorikusan tiltja, hogy kapcsolatban legyenek velem. Ha valami lelki kérdésük van, igyekeznek úgy felkeresni engem, hogy senki ne lássa. Ez nagyon furcsa, nem találok rá magyarázatot.

Kinek volt szüksége az ambonon történt „performanszra”?

– Végül pedig – a „Pussy Riot”-ról. A botrány után megerősítették a templom védelmét?

– Nem erősítették meg, csak visszaállították a korábbi normát. A felső templomban kezdetben öt biztonsági őr volt: kettő a bejáratnál, három a templomban. Később enyhítettek ezen és csökkentették a számukat. Most újra öten vannak.

– A botrányos csoport szimpatizánsai templomukban egy hónapos megemlékezést* rendeltek a lányokról és büszkén jelentették be a sajtóban: az Egyház mostantól imádkozni fog értük…

– Természetesen imádkozni fogunk értük. Ha a lányok meg vannak keresztelve (remélem ige), akkor imádkozni kell értük. Ez a kötelességünk. Az Evangélium erre tanít: imádkozzatok a titeket megbántókért.

– Lehetséges, hogy kezdettől fogva nem csak a büntetés mértékéről kellett volna vitázni, hanem inkább imádkozni kellett volna értük?

– Igen, erről mindenki elfelejtkezett. Úgy gondolom, hogy ezek a lányok gyalogosok egy másvalaki játékában. Most minden beszélgetés csak róluk szól. Valamiért nem beszélnek azokról, akik felbújtották őket és megszervezték az akciójukat.

– Volt szervezés?

– Kétségtelenül. Minden gondosan ki volt tervelve. A templomban előre összegyűlt a sajtó, a fényképészek, a riporterek. Az interneten azonnal megjelent az összevágott videofelvétel. Ezt nem tudták volna egyedül megcsinálni! Most pedig úgy tűnik, hogy valaki súg nekik, hogy hogyan viselkedjenek.

pravmir.ru

* Pominovenyije, zapiszka – orosz orthodox templomokban szokás, hogy a hívők – bizonyos térítés, adomány ellenében – felírják azok neveit, akikről szeretnék, hogy a templomi istentiszteletek során megemlékezzenek.

Reklámok