Körmenet a Nagy Folyóhoz

Kb. 35 ezer zarándok vett részt a Kirovi Területen évente megtartott „Velikorecki” körmenetben. A körmenet Szent Miklós főpap ún. „nem kézzel alkotott” ikonjával kapcsolatos, amelyet a hagyomány szerint 1383-ban talált meg a Vjatka-vidéki Velikaja (Nagy) folyó partján Szemen Agalakov helyi földműves. Miután falujának egyik lebénult lakója meggyógyult, az ikont csodatevőként kezdték tisztelni és zarándoklat kezdődött hozzá.

Később Hlinov város, a Vjatka-vidék fővárosa, papsága és városvezetése elkérték az ikont Krutyica falu lakóitól, ahol az ikont őrizték. Amikor az ikont elvitték, Hlinov város lakói fogadalmat tettek, hogy évente visszahozzák az ikont a Nagy folyó partjához, arra a helyre, ahol megtalálták. Akkor kezdődött a hagyomány, hogy zarándodok ezrei teszik meg az eredeti 150 km-es utat a Szent Trifon monostor Nagyboldogasszony székesegyházától Velikoreckoje faluig és vissza.

1918-ban a szovjet kormány kiadta az „Egyház és az állam, valamint az iskola és az egyház szétválasztásáról” szóló dekrétumát. A dekrétumhoz kiadott különleges utasítás azt tartalmazta: „A vallási meneteket, valamint bármiféle vallásos rítust az utcákon és köztereken csak a helyi szovjethatalom írásos engedélyével lehet megtartani”. Az első években a bolsevikok nem avatkoztak be a zarándoklat megtartásába. Június 3-án, ahogy évszázadok óta mindig, a hívek ezrei gyülekeztek össze a székesegyház előtt és nem nyílt lehetőség ennek betiltására. A 20-as években a székesegyházat és az ikont az élőegyházas szakadárok szerezték meg. A 30-as években az Orosz Egyház e relikviájának nyoma veszik. Titokzatosan jelent meg és titokzatosan is tűnt el, de a hívők reménykedtek abban, hogy elő fog kerülni.  Az ikon eltűnte okot adott a körmenet beszüntetésére is. Nem volt miért visszatérni a Nagy-folyó partjára. Hivatalosan a körmenetet azonban nem tiltották meg, és a zarándokok, az ősi hagyományt követve, most már szervezetlenül, de saját ikonjaikkal járták végig a régi körmenet útját. Az egyházüldözés és az ateista propaganda fokozódásának idején sok jámbor zarándok szenvedett üldöztetést, sőt vértanúhalált a körmenetben való részvételével.

1941-ben a Második Világháború kezdete megakasztotta a tömeges elnyomógépezet működését, ami a zarándoklat megújulásához vezetett. Az egyházüldözés új, „hruscsovi” időszaka azonban újabb megpróbáltatásokat jelentett a hívők számára. A Nagy-folyó partjához irányuló zarándoklatot hivatalosan először 1959-ben tiltották be. A zarándokokkal folytatott „harc” sikere érdekében a körmenet útvonalán rendőrkordonokat állítottak fel, amelyeknek az volta  feladata, hogy feltartóztassák a zarándokokat, megakadályozzák, hogy a hívők az erdősávon át eljussanak az ikon jelenésének helyszínéhez. „1962”-ben – írja Vlagyimir Krupin író, – csupán harminc ember vett részt [a zarándoklatban]”. A zarándokok eltérő időben két-három fős csoportokban haladtak az erdei ösvényeken, nehogy felhívják magukra a figyelmet. Összességében senki nem tartotta számon, hogy ily módon hányan keresték fel az ikon jelenésének helyszínét.

A 90-es évektől a zarándoklaton újra tömegek vesznek részt.

Fényképek az 2012-es zarándoklatról

www.pravmir.ru

Advertisements