Szergij Szkvorcov papvértanú emlékezete

Az Orthodox Egyház március 25-én Szergij Szkvorcov papvértanúra emlékezik
 

Szergij Szkvorcov atya

Szergij atya 1896-ban született a Moszkvai Kormányzóság Szmolnyikovó falvában Joszif pék és felesége, Jekatyerina Szkvorcova gyermekeként. 1914-ben elvégezte a tanítóképzőt és alapiskolai tanítóként kezdett dolgozni. Hamarosan megházasodott. Felesége Klavgyija Mihajlovna egy vasúti hivatalnok leánya volt. Három gyermekük született: Ligyija, Nyikoláj és Alekszander.

1918-ban az Állam és az Egyház szétválasztásáról szóló dekrétum kiadása és az Egyház jogi személyiségtől való megfosztása után az Egyház törvényen kívüli helyzetbe került. Szergij Szkvorcov ezekben a nehéz időkben jelentkezett, hogy szeretné az Egyház szolgálatának szentelni életét. Hamarosan diakónussá, majd 1926-ban pappá szentelték – az Orehovo-Zujevszki járás Drezna településének Szent Paraszkéva templomába, amelyet éppen ebben az időben próbáltak megszerezni az ún. élőegyházasok [a szovjet titkosszolgálat által kiprovokált, a bolsevikokat teológiailag igazoló szakadás] tagja, akiknek különösen erős pozícióik voltak ezen a vidéket. Szergij atyának azonban sikerült az egyházközséget megtartania az Orthodoxiában. A hatalom ekkor megpróbálta adminisztratív úton bezáratni a templomot. Szergij atya a legenergikusabb módon igyekezett megmenteni a templomot és az egyházközséget. Végül a hatalom ezt a templomot csak a háború után, 1953-ban zárta be.

A 30-as évek elején Szergij atyát nevezték ki a Szent Paraszkéva templom elöljárójává. A hívők kezdettől fogva szeretettel viszonyultak iránta. Látták igyekezetét és buzgalmát a felszentelés után, és szilárdságát Krisztus szolgálatában, látták, hogy minden erejét és idejét az egyházközségre szentelik, látták szerény életmódját – a szegény hívőktől nem fogadott el adományokat, annak ellenére, hogy neki magának is kiskorú gyermekei voltak és szükségben élt.

A szovjethatalom célja a templom végleges bezárása volt, ezért letartóztatással fenyegették a papot, azt követelték tőle, hogy mondjon le a papságról, lépjen ki és írjon erről nyilatkozatot az újságba, miszerint már nem hisz Istenben. Szergij atya felháborodva utasította ezt vissza. Ekkor azt javasolták, hogy utazzon el, rejtőzködjön el: „Ha elmész, talán elkerülheted „ezt a kelyhet” – mondták neki látszólagos jóakarói, de ő ezt a lehetőséget is visszautasította, felelvén: „Hová mehetnék? Hogyan nézhetnék ezután az emberek szemébe?”

Az 1937-es év a tömeges letartóztatások és kivégzések éve volt. Tavasszal megbetegedett Szergij atya felesége, Klavgyija. Kezdetben a betegség nem tűnt súlyosnak, egyszerű nátha volt, de a fokozatosan kialakuló szövődmények tuberkulózushoz vezettek. Klavgyija 1937. április 30-án halt meg, három – egy tizennégy, egy tizenkettő és egy tízéves – gyermeket hagyva maga után. A gyermekek az apjukkal és nagyanyjukkal, Jekatyerina Nyikiticsnával éltek. De az apjuk sem maradhatott sokáig velük.

Szergij atya édesanyja és leánya

1937. szeptember 28-án a hatóságok letartóztatták Szergij atyát. Az utolsó Liturgiája nagy vigasztalás volt a számára. Kabanovó falu Szent Nyikita nagyvértanú templomának oltárünnepén szolgált, ahol nem sokkal ezelőtt tartóztatták le közeli barátját, Vaszilij Makszimov protoijerejt. Este halkan kopogtattak az ablakon. A pap már régóta várta ezt a pillanatot, felsóhajtott és így szólt: „Értem jönnek”. Felkelt az ágyból, felöltözött és kinyitotta az ajtót.

A házba három NKVD-s lépett be. A házkutatás után az egyik, majdhogynem együttérzően, így szót: „Szedje össze a holmiját, hozzon meleg ruhákat”. A gyerekek és a pap édesanyja, érezték a tragédia közeledtét és elsírták magukat. Miután összeszedte a ruháit, Szergij atya mindenkitől elbúcsúzott, mindenkinek áldást adott és távozott az NKVD-sekkel. Apjuk hirtelen letartóztatása miatt a gyermekek idegösszeomlást kaptak. Az egyik leány, Ligyija, kiszaladt az utcára és magán kívül kiabálni kezdte: „őrség”, nem bírta fékezni magát. Az egyik NKVD-s próbálta megnyugtatni, de amikor ez nem sikerült, közvetlen közelében a levegőbe lőtt.

Letartóztatása utáni első napokban Szergij atyát Pokrov város börtönében tartották fogva, anyja és gyermekei felkereshették, élelmiszert és ruhákat hoztak neki. Egyik alkalommal Szergij atya a ruhák között levágott haját is átadta nekik, amiből megértették, hogy apjukat megnyírták, most már igazi fogolyként kezelik.

A hatóságok tanukat hallgattak ki. Az egyik tanú azt vallotta, hogy „Szkvorcov, papi rangját kihasználva, gyakran tanította a híveket”. Drezno falu tanácstitkára a következőket mondta a papról: ” Szkvorcov a hívők és Drezna falu polgárai között szovjetellenes agitációt folytatott, maga köré gyűjtötte a hívők aktiváját. Kapcsolatot tartott fel a kabanovi templom nemrég letartóztatott papjával, Makszimovval. Szkvorcov idén tavasszal a falusi tanács közelében szovjetellenes szellemben kijelentette: ’A hívők helyzete rossz lett. A szovjethatalom nagy adókat vesz be tőlünk. Bár az állam azt mondja, hogy nem avatkozik be az egyházi ügyekbe, hogy az Egyház el van választva az államtól, mégis szorongat bennünket’”.

Meghallgatván a tanúvallomásokat, Szergij atya szembesítést kért a vizsgálótiszttől, de ezt visszautasították. 1937. október 3-án és 4-én a vizsgálótiszt azt követelte, hogy Szergij atya barátjáról, Vaszilij Makszimovról valljon. Arra akarták rávenni, hogy tanúsítsa: a barátja szovjetellenes prédikációkat tartott.

A kihallgatások után Szergij atyát a moszkvai Taganka börtönbe vitték át. A nyomozást 1937. október 5-én zárták le. Az NKVD rögtönítélő Trojkája [háromtagú tanácsa] október 13-én tíz év javító-munkatáborban letöltendő büntetésre ítélte. A Taganka-börtönből a Bamlag [láger] birobidzsáni 13. részlegébe vitték. Csak itt tudta meg, hogy tíz évre ítélték el. A Bamlagból egy idő után átvitték az ulan ude-i Juzslágba, majd a Szamara környéki Bezimjánlágba. Szergij atya gyermekei Dreznában maradtak a nagyanyjukkal; segítették őket a Szent Paraszkéva templom papjai, akik a templomi bevételek egy tizedét a letartóztatott pap családjának adták. Sok hívő is segített nekik. Jekatyerina Nyikiticsna rendszeresen küldött csomagot fiának, de a háború kitörése után a család helyzete olyan súlyossá vált, hogy maguk is nehezen jutottak élelmiszerhez. 1943-ban kapta meg az utolsó levelet Szergij atyától, amelyben a következőket írta: „Gyermekeim, rosszul áll a dolgom, lebetegedtem…”

Szergij Szkvorcov atya 1943. március 25-én hunyt el a Bezimjanlag koncentrációs táborban. Ismeretlen helyen temették el.

Reklámok