Észtországi újvértanúk kanonizációja

A Konstantinápolyi Egyetemes Patriarchátus Észt Autonóm Orthodox Egyháza Észtország első szovjet megszállásakor vértanúhalált halt újvértanúkat kanonizált, köztük Ivan Arkagyjevics Lagovszkijt, az Orosz Keresztény Diákmozgalom egyik aktivistáját.

Az Orthodoxie.com orthodox információs híroldal tájékoztatása szerint 2012. május 11-én az Egyetemes Patriarchátus Szent Szinódusa az Észt Orthodox Egyház (Konstantinápolyi Patriarchátus) tizenegy papját és világi hívőjét kanonizálta, akik Észtország 1940-1941-es első szovjet megszállása idején haltak vértanúhalált.

Az észtországi újvértanúk: Vaszilij Ritskok protoijerej, Joann Kraay, Joann Szergejev, Artyemij Vapper, Nyikoláj Leisman atyák, Vaszilij Asztanyin és Pjotr Kozlov diakónusok, Marta Leisman papné, Ivan Lagovszkij, Fjodor Pettai és felesége Anna Pettai. Az észtországi újvértanúk ünnepe június 14. Észtországban ezen a napon emlékeznek az 1940-1941-es szovjet megszállás áldozataira.

Joann Adrianovics Szergejev (1908, Narva – 1943.02.22., Szoszva falu, Szverdlovi Terület), pap. Észtországi orosz emigráns. A bulgáriai Szent Kirik monostor orosz lelkipásztori-teológiai kurzusán tanult (1927-1930), a Szent Vlagyimir Testvériség tagja. Ezután a párizsi Szent Szergij Intézetben tanult (1930-1934), diakónussá (1934.03.16), majd pappá (1934.03.25) szentelték, a szenteléseket Főtisztelendő Jevlogij (Georgijevszkij) nyugat-európai orosz orthodox érsek végezte a párizsi Szent Szergij templomban. Miután visszatért Észtországba, az Egyetemes Patriarchátus Észt Autonóm Egyházának joghatóságában szolgált, a pjarnu-i Szent Katalin templom elöljárója lett (1934-1941). Észtország szovjet megszállása után az NKVD az „Orosz Keresztény Diákmozgalom [továbbiakban: OKDM – ford. megj.]észtországi aktivistáinak ügyével” kapcsolatban letartóztatta (1941.01.14), majd a BTK 58-10. §-a alapján „ellenforradalmi tevékenység” vádjával elítélték és az Észak-Uráli Lágerek (Szevurallag) kötelékébe tartozó, Verhoturje város közelében található szoszvai lágerbe vitték, ahol kivégezték. 1990-ben az OSZFSZK Legfelsőbb Bírósága rehabilitálta.

Lagovszkij Ivan Arkagyjevics (1889.08.27m Kinesma, Kosztromai Kormányzóság – 1941.07.03, Leningrád) – egyházi-közéleti személyiség. Papi családból származott, apja pap volt. Elvégezte a Kosztromai Teológiai Szemináriumot (1908) és a Kijevi Teológiai Akadémiát (1913), majd felvételt nyert a Jekatyerinoszlávi Egyetem Filológiai Karára, miközben orosz nyelvet és írásbeliséget oktatott Jekatyerinoszláv középiskoláiban. A polgárháború végén Konstantinápolyba emigrált, majd Korzikába (Franciaország), végül Prágába (1923) költözött, ahol elvégezte a Pedagógiai Főiskolát (1925). Aktív tagja volt az Orosz Keresztény Diákmozgalomnak, és hosszú ideig látta el a főtitkári feladatokat Párizsban. 1920-1930 között az Orosz Keresztény Diákmozgalom minden kongresszusán részt vett. Jevlogij (Georgijevszkij) nyugat-európai orosz orthodox érsek joghatóságába tartozott. Pszichológiát és pedagógiát oktatott a párizsi Szent Szergij Intézetben (1926-1931). A tartu-i Nagyboldogasszony-székesegyházban vette feleségül az OKDM egyik észtországi aktivistáját. Az „OKDM Hírmondója” folyóirat szerkesztője (1931-1935; 1937-1939), cikkei rendszeresen jelentek meg a folyóiratban. 1931-1933 között a párizsi Három Szent Főpap egyházközség tagja (Moszkvai Patriarchátus), 1933. decemberében családjával együtt Tartuba költözött. Az OKDM baltikumi titkára lett, több ifjúsági kört és találkozót szervezett az észtországi és litvániai orthodox fiatalok számára. Tanított a Tartui Egyetemen, és megválasztották az Észt Autonóm Egyház (Egyetemes Patriarchátus) tartu-i egyházközségi tanácsának tagjává. A szovjet hadsereg betörése után az NKVD 1940. augusztus 5-én letartóztatta. Leningrádba vitték, ahol az „Orosz Keresztény Diákmozgalom észtországi aktivistáinak ügyével” kapcsolatban hallgatták ki. A Leningrádi Katonai Körzet Hadbírósága a BTK 58-4 és 58-11-es §-i alapján „ellenforradalmi tevékenység” és „szovjetellenes szervezetben való részvétel” vádjaival elítélte (1941.04.25), majd a leningrádi NKVD Parancsnokság épületében kivégezték. 1990-ben rehabilitálták.

Az orthodox hit szent vértanúit Konstantinápolyi Egyetemes Patriarchátus Szent Szinódusa az Észt Autonóm Orthodox Egyház Szinódusának felterjesztése alapján kanonizálta 2012. május 11-én.

http://d-st75.livejournal.com/295354.html#cutid1

Advertisements